Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)

1960-04-01 / 4. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 HARSÁNYI ANDRÁS: LORÁNTFFY ZSUZSANNA 1600-1660 “Boldog város, melyben hirdettetik az Evan­gélium”, olvashatta a sárospataki várkapun az odaköltözködő kilenc éves kisleány, az ónodi vár­kapitány, Lorántffy Mihály leánya, Zsuzsánna. Ónodon született, ahol a várból a tatárveszede­lem gyászos Mohi-pusztáját lehet látni. A ma­gyar szabadságért való küzdelem hagyomány a családban: a Lorántffyak Könyves Kálmán király óta ismertek a hazáért való vitézkedésben, Lo­rántffy Zsuzsánna anyai nagyanyjának pedig Dobó István, az egri hős, édes fivére volt. De hagyomány az anyaszentegyház szolgálata is: egy egész sor Saj ó-vidéki református egyháznak ala­pítója és támogatója a család. Történelmi hagyományokban, gondos és ala­pos református nevelésben, értékes szellemi kör­nyezetben nincs hiánya Lorántffy Zsuzsánnának; az élet szomorúságai nem kerülik azonban el a fiatal leányt: 14 éves korára apátlan-anyátlan árva marad. Árva élete hamarosan szilárd tá­maszra talál: 1615. április 18-án lesz hitvesévé a 20 éves borsodi főispánnak, Rákóczy Györgynek. Fejedelmi családok élete nyitott könyv: Rá­kóczy György és Lorántffy Zsuzsánna életköny­véből egyháztörténelmünk egyik legtisztább és legboldogabb házasságát olvashatjuk ki. Lorántffy Zsuzsánna nemcsak szerető hitvese urának, ha­nem okos, ügyes és munkás segítőtársa is, más­kor meg ösztönzője, tanácsadója. Rákóczy György egyideig Bethlen Gábor fejedelem alatt végez felelős szolgálatot, majd 1630-ban maga kerül Erdély fejedelmi székébe. A fejedelemasszony országos dolgokban is jelentős támasza urának, a sokmegyére kiterjedő családi uradalmak pon­tos és emberséges kormányzása meg szinte tel­jesen az ő kezén van. Vagyonukat, fejedelmi állásukat Istentől sá­­fárságukra bízott talentumoknak tekintette Lo­rántffy Zsuzsánna. Végrendeletében, fiához in­tézve, így ir: “Istenért kérem az édes fiamat minden feltett célja és életének legjobb vége le­gyen az, miként minden tehetségével segíthesse az Isten tiszteletét és az ekklézsiáknak gyarapo­dását. Végy példát édes atyádról és én rólam, édes anyádról. Semminek mi nem köszönhetjük Isten irgalmassága után e világi jókban való előmenetelünket, hanem egyedül csak annak, hogy az Isten tiszteletit, tiszta igaz keresztyén vallásunkat a mi erőnk és tehetségünk szerint előmozdítani és azt oltalmazni igyekeztünk.” És ne feledjük, e szavakat ahhoz a fiúhoz irta, aki ugyancsak Erdély fejedelme volt! Férjének, “Öreg” Rákóczy Györgynek 1649-ben bekövetkezett halála után Sárospatakra köl­tözött. Gondoskodása, bőkezűsége a pataki kol­légium uj fénykorát hívta elő. Ebben az időben, a fejedelemasszony indítására, jő Sárospatakra a nevezetes nevelő Comenius Ámos János. Lorántffy Zsuzsánna éleseszü és — ma úgy mondanók — modern gondolkozásu asszony volt. Hagyománytiszteletben nőtt fel, de a helyes újí­tásnak éppúgy támogatója volt. így volt párt­fogója annak a mozgalomnak is, amely külföld­ről hazatérő teológusok ösztönzésére a magyar református egyházkormányzatban megvalósítani kívánta a presbitériumot, vagyis a gyülekezet közembereinek az egyház életében és kormányá­ban való tettleges részvételét. A pataki kollégiumon kívül az ország számos református iskolájának buzgó pártfogója volt a fejedelemasszony. Külön méltó említésre az a szorgoskodása, amellyel az oláhoknak a reformá­tus hitre való térítését segítette, többek között a fogarasi oláh református iskola alapításával. És ezt jól értsük meg: oláh református iskola, nem pedig oláhok számára való magyar iskola alapí­tásáról van itt szó. Lorántffy Zsuzsánna bibliás asszony volt. Nemcsak azt tudjuk — saját bibliájának bejegy­zéséből —, hogy az újszövetséget többször végig­olvasta, hanem azt is feljegyezték róla, hogy midőn egy alkalommal (1638-ban, Kolozsmonos­­toron) vallási vita volt a fejedelemaszony aszta­lánál egy Vásárhelyi nevű jezsuita tanárral, Lo­rántffy Zsuzsánna 400 szentirási idézetet irt ösz­­sze emlékezetből a vitatott kérdések eldöntésére. Akármi mást mondanánk is el még az 1660- ban elhunyt Lorántffy Zsuzsánna életéből, mind csak bizonysága lenne a fejedelemasszony eme szavainak: “Isten dicsőségét és vallásunknak igaz tudományát akarjuk megtartani s annyi keserű­ségeink közt való életünket csak arra rendeltük, miképpen naponként vallásunknak szolgálhas­sunk.” Magyar református gyülekezeteink nőegyle­tei szinte kivétel nélkül “Lorántffy Zsuzsánna Nőegyletteknek nevezik magukat. A bibliás lel­kű és életű fejedelemasszony halálának három­századik fordulóján gyülekezeteink asszonyai Is­ten iránti háládatosságal emlékezzenek névadó­jukról. S a név ne csupán név legyen, hanem követendő példa. E példában pedig nem az a nagy, hogy fejedelemasszony volt, sok várnak és félországnak úrnője, hanem az, hogy életét csak arra rendelte, hogy miképpen szolgálhasson na­ponként az Istennek. HÍREK A magyar állam 1960-ban a következő államsegélyeket folyósítja az egyházaknak: 40 millió forintot a római katolikus, 22 milliót a református és 6 milliót az evangéli­kus egyháznak. 10 millió forintot az unitáriusok, baptisták, metodisták és görög keletiek közt osztanak fel, mig 2 millió forintot az izraelita hitfelekezet kap. Az egyházi államsegélyek összege eszerint 80 millió forint. Magyaroszágon mindennemű egyházi építkezéshez, egyéb építkezési szakengedélyeken kívül, az Állami Egyházügyi Hivatala előzetes engedélye is szükséges. Két Ausztriában szolgáló evangélikus lelkipásztor, Nagy József és Szépfalusi István, az év elején meglá­togatták — immár negyedszer — az olaszországi tábo­rokban élő menekült magyarokat

Next

/
Thumbnails
Contents