Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ dicsőítjük Istent, hitünkről, szeretetünkről bizonyságot teszünk s embertársainkat Krisztus számára akarjuk megnyerni. A református keresztyén ember a világ és az élet minden területét Isten számára akarja meghóditani. A református keresztyén Isten alázatos eszközének vallja magát, de predestinációs hitével félelem nélkül jár ebben a világban, mindenütt ott van a feladatok, a küzdelmek mezején, mert keresztyénsége az akarat és a tett keresztyénsége. Edestestvérünk a világ bármely pontján lévő, s bármilyen nemzetiségű kálvinista keresztyén testvérünk, de lelki otthounk a magyar református keresztyén egyház. Magyar református keresztyén vagyok, ez egészen más, mint a többi keresztyénség, párja nincs és ez úgy hozzánk tartozik, mint vérem alkata, mint őseimnek kitörölhetetlenül rámirt vonásai, mozdulatai. Én úgy vagyok teremtve, hogy csak magyar református keresztyén lehetek, s bármilyen csillogó, gazdag és hatalmas más református testvérem anyaszentegyháza, én sohsem érzem magamat otthon benne, vendége lehetek, de teljes szivemmel sohsem tudnék hozzájuk tartozni. Bármilyen egyszerű és szegényes az én magyar református egyházam, de ez a lelki otthonom. A magyar lelkek egy nagy csoportja a magyar református keresztyénségben találta meg legigazibb létformáját, ügy érzik, hogy egymás számára teremtődtek. A magyar íeíormátus keresztyénség a magyar léleknek egészen más hitet, reménységet és eszmét adott. A magyarság és a kálvinizmus szétválaszthatatlan áldott kapcsolat. A magyar református ember számára soha sem tehető fel ez a kérdés, hogy “mi vagy előbb, református, vagy magyar?” Egyszerűen nem tudja szétválasztani magában, mint ahogy a fehér és a vörös vérsejtek együtt alkotják a vérét és mozgatják a szivét. A magyar református keresztyén minden ilyen kérdésen elcsodálkozik és csak egyet felel, hogy én szétválaszthatatlanul magyar református vagyok, mint mayarnak is, mint reformátusnak is egy az élet és nemzeti e...«lényem. Soha magyar és református voltom nem kei'a Iliét összeütközésbe. Mindennapi életemet, álmaimat, nemzeti vágyaimat az én magyar református voltom határozza meg. A kálvinizmus a magyar lélekből kitermelte a legdrágább, a legjobb és a legszebb vallást, a magyar református vallást, amely hittételeiben teljesen azonos külföldi testvéreivel, de egészen más szokásaiban, hagyományaiban, egyházszervezetében, alkotmányában, liturgiájában. A magyar református lélek lelki éhségét ezen a világon semmi sem elégítheti ki, csak a magyar református egyház. Így irtuk egyszer: a magyar református hitnek külön ize, zamata van, mint a hazai őszibaracknak, mint Hegyalján .1 napfénycsókolta csemege szőlőnek, a magyar kenyérnek, s mint a tavaszi napfényben bokor alján kéklő kis ibolyának. A magyar református lélek tudja, hogy az előtt, aki halálosan komolyan veszi az evangélium parancsait és élete törvényévé teszi, nagy feladatok állnak. A magyar református keresztyénség a magyar emberből imádkozó, bünbánatot tartó, jellemes, szolgáló, felebarátját megbecsülő, bátor, Istennel szemben alázatos, predestinációs hitü, öntudatos embereket akar nevelni. A magyar református ember predestinációs hitét Isten legnagyobb ajándékának tekinti élet-halál harcaiban s ezért odaadást és feltétlen iséget kiván minden egyes testvérétől ahhoz az anyazcntegyházhoz, amelynek gyermekei az egyik legszebb színi szőtték bele az ezeréves magyar történelembe. A magyar református keresztyén elismeri, hogy más keresztyén felekezetik is kaptak Istentől drága hivatást és nagy ajándékot, amellyel szépítik ezt a világot s ezért felekezeti türelmetlenséget sohasem szit és harcot nem kezd, de egy álbékesség kedvéért nem hajlandó feladni szent eszményeit és átvenni azt a világnézetet, amely ellenkezik a kálvinista, különösen a magyar református világnézettel. Mi a magyar református nevet szent és dicsőséges névnek tartjuk, isteni megbízatásunkat hálás és alázatos szívvel teljesítjük, hitvallásainkhoz, szent hagyományainkhoz ragaszkodunk és mindig öntudatos magyar református keresztyének akarunk lenni. Mi határozottan nem vagyunk liberálisok, akik könnyen feladnak mindent, sőt van bennünk egy bizonyos konzervativizmus, amely meg akar őrizni mindent az ősi örökségből, ami értékes és hasznos. A megalkuvás és a közöny idegen a magyar kálvinista lélektől, sohsem vagyunk türelmetlenek, de örök harcban állunk a bűnnel és a tagadással. Isten minket magyar reformátusoknak teremtett és ezt mi sohsem tudjuk meghálálni. Kifürkészhetetlen akaratával elhozott ide Amerika földjére és nevünkhöz egy uj jelzőt adott nem diszül, hanem feladatul. Amerikai magyar reformátusok vagyunk. Miután minket az ősi földről végtelen kegyelemmel idevezérelt, ezt nem azért tete, hogy mi élvezzük az Ö szabaditó kegyelmét viszontszolgálat nélkül. Egy drága üzenetet bízott reánk és ezt magyar református módra és szívvel kell elmondani befogadó hazánknak. Bizonyságot kell tenni arról, hogy Isten az Ő szabaditó kegyelmét szent Fiában az Ur Jézusban elküldte ennek a világnak. El kell mondani azt, hogy emberhez méltóan és szabadon csak úgy élhet az ember, ha ezért minden pillanatban hálás a szive Isten iránt, és az Ő dicsőségét kell, hogy szolgálja és végül, hogy ezért a szabadságért mindig le kell fizetni a vér és az élet adóját. Egy figyelmeztetés, egy üzenet az egész lételünk itt s jaj nékünk, ha követi küldetésünkről megfeledkezünk. Ide küldött az Isten, hogy szenvedő fajtánknak szószólói legyünk és becsületes és munkás életünkön keresztül barátokat szerezzünk otthon szenvedő testvéreinknek. Elküldött ide az Isten, hogy a világon szétszórt testvéreinket összegyüjtsük egy áldott közösségbe, az anyaszentegyházba, hogy Igéjével és Szent Leikével tanítson meg napi feladatainkra. Elküldött ide, hogy gyermekeinknek, akik nem beszélik, vagy törve beszélik nyelvünket, átadjuk az atyai örökséget s a hozzánk jövő idegeneket — ne magyaroknak, mert ez lehetetlenség — de magyar református keresztyénekké neveljük. Ez lehetséges. Mi a magyar református egyházat építsük be Amerika életébe úgy, mint ahogy a holland reformátusok beleépítették az ő református egyházukat Amerika történetébe és még elnököt is adtak ennek az áldott országnak. Mi el tudunk képzelni 100 év múlva is magyar református egyházat, amikor már senki sem beszél magyarul, de az egyházban élő hit és szellem az örök magyar református léleknek élete lehet angol nyelven is. Ennek csak egy titka van, hogy vegyük halálos komolyan az evangéliumot, higyjünk az Ur Jézus Krisztusban s vonjuk le annak mindé következményét, hogy minket az Isten magyar reformátusoknak teremtett és mi ha akarnánk sem lehetünk mások, mint amiknek teremttettünk. A magyar református lélek a kálvinizmusnak egy olyan szép virágát nyújthatja át hálából Amerikának, amelyet vérrel, könynyel öntöztek, imádsággal ápoltak, s amelyen Isten dicsősége a legszebben ragyog. Magyar vagyok. Valljuk, hogy magyarságunk ajándék, kiválasztás, az Isten eleve elrendelő szeretetének a müve, ami ellen nem lázadhatok, megfellebbezhetetlen valóság s ha a magyarságom ellen lázadnék, teremtő Istenem ellen lázadnék. Isten nem játékból teremtett magyarnak, valami célja volt vele. Messze, idegenben is, ennek az országnak állampolgáraként is vállalom a magyar református sorsot, annak keresztjét és szomorú dicsőségét. Vállalom minden következményét annak, hogy engem Isten magyar reformátusként kegyelemből Amerika földjére hozott. Magyarsá
