Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Uj esztendő küszöbén Az uj esztendő indulásakor Isten iránti hálával van tele egész közösségünk az elmúlt év gazdag áldásáért és azért a történeti szempontból is egyedülálló megizmosodásért, melyben a mi Urunk közösségünket megáldotta az 1959-ik esztendőben. Az egység célkitűzését, melyet harmincöt esztendeje hirdet az Amerikai Magyar Református Egyház, 1959-ben Isten segedelmével tettekben is tudtuk szolgálni. A youngstowni és detroiti nagy egyesülési alkalom számunkra uj reménységnek és együtt való újrakezdésnek hatalmas lehetősége. Mint közegyházunk püspöke legtöbb egyházközségünkben megfordultam hivatalos minőségben az elmúlt évben. Áldott legyen érte Isten szent neve, hogy oly sok felé hirdethettem magyar református véreink között az Ur evangéliumát és szolgálhattam az ő országát. Elnyomott magyar református véreink ügyét Eisenhower elnöknek is szóvátettem személyes találkozás során. Több felekezetközi szervezetben igyekeztem szolgatársaimmal együtt szolgálni az Amerikai Magyar Református Egyház ügyein felül egyetemes magyar reformátusságunkat. A ligonieri konferencián előadás formájában is hitet tettem az amerikai magyar reformátusság egysége mellett, melyet népünk a maga teljességében vállalt. Megvalósításában meg nem szűnünk hinni és azért dolgozni. Az Isten gazdag áldásával teljes 1959-es esztendő nem volt minden nehézség nélkül való. Nagy problémák elé állított bennünket Urunk. Sok nehéz kérdés még mindég megoldásra vár, melyre az uj év hoz majd Isten akarata szerinti döntést. Az esztendő múlásával egyházkerületi és egyházmegyei határozatok alapján ketté vált keleti egyházmegyénk. 1928-ban megszervezett Keleti Egyházmegyénk megötszöröződött és a hatalmas távolságok, valamint a new yorki egyházmegyéhez tartozó gyülekezetek nagy részének sajátságos missziói jelege külön figyelmet és fokozottabb esperesi szolgálatot igénybe vevő problémái tették indokolttá és sürgőssé ennek a régen esedékes kettéosztásnak a megvalósítását. Az uj esperesek és egyházmegyei gondnokok szolgálatára, valamint az egyházmegyék uj szervezetben való megalakulására az Ur gazdag áldását és Szendéikének irányítását kérjük. Az uj esztendő nehéz és megoldandó kérdéseire pedig kérjük egész közösségünk szeretetben teljes figyelmét. Egymás terhét és gondját hordozzuk az uj esztendőben is. Nehéz döntések előtt állunk és Isten Igéjében keressük azoknak megoldását. Ehhez azonban sorainkban is az egységnek, összefogásnak, lendületes és egyre erősödő missziói szolgálatnak lelke szükséges. Fogjunk össze, hogy atyáink hitéhez és hűségéhez mi is odategyünk a mi hitünk és hűségűnk zálogait. Istennek kegyelmébe ajánlva közösségünk minden egyes tagját, a mi Urunk Jézus Krisztushoz való hűségűket kérve, atyafiságos szeretettel kíván boldog uj esztendőt. DR. BÉKY ZOLTÁN püspök Irta: NAGY LAJOS Folytatása az 1959 decemberi számban megjelent cikknek. Egyháztestiink hivatalos neve: Amerikai Magyar Református Egyház. Több egyházunk meghagyta magának a régi nevét s magukat még mindig független amerikai magyar református keresztyéneknek hívják. Lapunk decemberi számában azt állítottuk, hogy mindig vita keletkezik ott, ahol ebből a névből csak egy-egy szóra tesszük a hangsúlyt. Mi úgy töltjük be Istentől ajándékba kapott küldetésünket és futjuk meg előre megirt pályánkat, ha egyformán komolyan veszünk minden szót a nevünkben. Amikor ezt a nevet kimondom, hogy én amerikai magyar református vagyok, akkor ezzel azt is állítottam, hogy én független amerikai magyar református keresztyén vagyok. Keresztyén vagyok. Ezzel először azt állítom, hogy nem vagyok pogány. Ne mosolyodjunk el ezen a kijelentésen, a világ tele van megkeresztelt pogányokkal. Nagyon sok ember István király helyett Koppányt ünnepli szentként. Van olyan ember, aki lelkipásztora helyett hosszú lengőszakállu táltosokat szeretne látni s mielőtt búcsút mond ennek a bus világnak szeretne, mint Lehel, kürtjével szolgájaként előre küldeni egy néhány embert. Egy évezred múltán is olyanokat sóhajt, hogy fehérkérgü nyirfa-berkek lombjai hajladozni kezdenek s ettől a bus sóhajtól az aranykantáru fehérló a kőoltártól egyenesen Illés tüzes szekerét szeretné az ég felé repíteni. Nem, nem vagyunk sem magyar pogányok, sem modern pogányok, hanem keresztyének. Szentháromság-Istent imádó, Krisztus vérén megváltott keersztyének vagyunk. Am az is baj, ha valaki csak keresztyén. Magyar református népem, soha se válaszd meg lelkipásztorodnak azt az embert, aki azt mondja magáról, hogy ő csak keresztyén. A mi magyar kálvinista lelkűnknek nem elég, ha valaki csak keresztyén és semmi más. Minekünk sohasem volt eszményünk sem az általános keresztyén, sem a kegyeskedő, aki csak élményeket, önélvezeteket keres, aki felfokozott érzelmi megindulásokon keresztül jut el az illúziók világába. Nem eszményünk az a keresztyénség sem, ami csak humanizmus, vagy tetszetős liberalizmus, de nem eszményünk az intézményes keresztyénség sem. A mi keresztyénségünk: Isten Igéjén és hitvallásainkon nyugvó keresztyénség, amely hódol a felséges Isten előtt, evangéliumi keresztyénség, amely hirdeti és éli Megváltó Urának akaratát és igazságát. Keresztyének vagyunk, Krisztushoz tartozunk, felvesszük az Urunktól kapott igánkat, szeretjük felebarátainkat, a gyűlölet lángját eloltjuk szivünkben és Isten minden gyermekére úgy nézünk, bármilyen szinü, fajtájú és vallásu legyen, ahogy Urunk parancsolta. A mi keresztyénségünk meglátszik életünkön, cselekedeteinken, nem csupán élmény-keresztyénség, hanem a tettek keresztyénsége. Mi keresztyének vagyunk, de református keresztyének. És ebben különbözünk más keresztyén testvéreinktől. Mi Isten igéjének abszolút uralma alatt élünk, a teljes Szentirást feltétlen tekintélynek ismerjük el, akikhez Isten az Ótestamentum és Ujtestamentumból végtelen kegyelemmel szól. Mi valljuk, hogy Isten abszolút, szuverén Ur, s mi emberek csak eszközök vagyunk az Ő kezében. Isten helyébe senki és semmilyen gondolat, még ha ezerszer szent is az a gondolat, nem léphet. A református keresztyén vallja, hogy földi életében Istentől küldetést kapott s az élete nem egyéb, mint Isten dicsőségének hálás szolgálata. Hálásak vagyunk Istennek szivünk mélyéig, háládatosságból Egy csepp a tengerből
