Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-02-01 / 2. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A Mi Böjtünk A- mi böjtünk nem külső, időszakos előírásokból é s megnyilvánulásokból álló, hanem a Szent Lélek munkájából fakadó, állandó, belső lelki magatartás. Ezzel fogadjuk szivünkbe a kereszt és mennyei kegyelem nagy tanítását és adjuk át magunkat a Szent Lélek ujjáteremtö és életformáló hatásainak. Ezen az utón van a mi Istenhez megtérésünk, kegyelembe fogadtatásunk és életre jutásunk. Isten kegyelmének első munkája bennünk az az uj szemlélet, ahogy magunkat és a bűnt nézzük. Sajnos ez utóbbi kettő szétválaszhatatlanul eggyé vált bennünk. Ádám Isten-ellenes lázadása óta az elesett ember a maga erejéből a bűn kötelékéből megszabadulni nem képes, hanem ellenállhatatlanul süllyed öntudatának minden egyes rezdülésével végső pusztulása felé. Nincs elég akaratunk a jóra, Istennek és embertársainknak ellenségeivé lettünk és ezért igaz reánk Jeremiás kiáltása: “ Elváltoztathatja-é bőrét a Szerencsen, és a párduc az ő foltosságát? Úgy ti is cselekedhettek jót, akik megszoktátok a gonoszt!” Nem, mert Isten azt akarta, hogy lefelé vezető utunkon, amelyre különösképen figyelmeztet a böjti időszak, beleütközzünk a megváltás kősziklájába, az Ö Fiába, hogy megnyilvánuljon leikeinkben, hogy egyedül Isten válthat meg minket. Rut bűneink felől most Isten szentségének trónja felé emeli a Lélek szemeinket. A kegyelem, amit Jézus hozott és Szent Leikével munkál bennünk, a kereszt lábához vezet. Jézus értünk való megváltói halálában látjuk Isten igazságos Ítéletét és bűneinkért való szent haragját megnyilvánulni abban a büntetésben, amelyért helyettünk Krisztusunk fizetett meg. Ö, az Ö ártatlan testében magába gyűjtötte és szenvedéssé változtatta Őmagában az emberek összes bűneit. Felismerjük Őbenne a szent Istent. Ez a tudat, valamint az Ö miérettünk büntelen testében elszenvedett rettenetes halála megaláz, összetör és uj jászül minket. Megfeszittettünk a Krisztussal, hogy halottak legyünk a bűnnek, de ugyanakkor az Ő halálában a hit által valóságosan, lelkiképen Ővele egyesülve éljünk az Istennek! Az Ítéletet igy váltja fel a kegyelem. S mivel elfogadjuk ezt a kegyelmet, a Jézusért, akire hittel rábízzuk magunkat, fiaiul — örökbe fogad az Isten. Megérdemeltük mi ezt? Semmiképen sem. Ervelhetünk-é igy: “Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen?” Pál apostol igy oktat: “Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban?” Értsük meg, Krisztus mi módon váltott meg minket. Ő nem bűnben járásunkban üdvözít és vált meg bennünket, hanem bűneinktől váltott meg minket. Senki sem aljasithatja le annyira Krisztus váltságát, hogy azt merje állítani, az Ő váltságának eredménye, gyümölcse a bűn. Azért a mi megváltatásunk maradéktalanul egybe van kötve szentségre törekvésünkkel. Ha életünk bűnös, szivünk még mindig nem kegyelemben, hanem a bűn állapotában van. Avagy mi szövetsége lehetne a világosságnak a sötétséggel, mi közössége Krisztusnak a Beliállal? Ugye, hogy megmutatja, hogy az ellenségé a szivünk? Ugye, hogy kijózanít böjti elmélkedésünk? Azoknak, akik a Krisztusban vannak, uj teremtésekké kell Őbenne lenniök. Kegyelem, bünbánat és megtérés csak úgy ér valamit, ha nem hangulat, hanem valóság. A keresztfán megöldökölt ó-emberünk maradványaitól ki kell üresednünk, maradéktalanul meg kell tisztulni. A megtisztult, újjászületett szivet a mi megváltó Krisztus Urunkból való uj tartalommal kell megtölteni. Minden igazán megtért és kegyelembe fogadott szív Pál apostollal együtt jut el a hálától és örömtől remegő damaszkuszi úti kérdésig: “Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Krisztusnak válasza az, hogy fogadjuk be Öt, az örökkévaló élő Igét. Szentségretörekvésünkben Szent Lelkére hallgassunk, aki az újjászületett ember szivében Isten Fia örökkévaló trónját felállítja és az Ő ott való mindenkori irányitó jelenlétét biztosítja. így a belénk oltatott Krisztusban bontakozik ki bennünk az Isten fiainak uj élete. De ehhez a Jézusban való uj életünkhöz semmiképen el nem kerülhetjük, régi, bűnös emberünk halálát, maradéktalan elpusztulását. Megszentelödés, “uj ég és uj föld”, igy jön hozzánk Krisztus által. Szent Lelkét ezért nem szabad megbántanunk, mert az jelenti ki szivünkben Isten szent Fiának jelenlétét. Szivünkből gyümölcstermésül Őt hozzuk elő és Őrajta keresztül teljesül be boldog kereszthordozó, szolgáló életünkön át a mi megszentelödésünk. Adámot eltakarítani magunkból és élni Isten Fiában, a Krisztusban, ez a böjt mindenkori, üdvösséges, nagy tanítása. Szeretetével kegyelmesen szivét kinyújtja tehozzád. Te mit cselekszel érette? .. Add át magad Őneki hittel. Készülj a mennyei örök nászra Ővele. E földön, mig a halál völgyének árnyékában, megpróbáltatásban járunk, ez böjt: Krisztusért az e világi emberről való lemondásunk nékünk, hogy végezetül elnyerjük Őbenne az örök életnek koronáját, amely most Jézussal el van rejtve a mennyekben az Ö dicsőséges másodszori eljöveteléig. “Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk látni Őt, amint van.” (I. Ján. 3:2). Szabó Zoltán. Aía^arorózác^i J4irek Kántorképzés A református és evangélikus egyházak közös kántorképző intézetének második tanfolyama megnyilt. A beiratkozottak száma 23. A kántorképző igazgatója Dr. Gárdonyi Zoltán zeneakadémiai tanár. (H.C.P.) 400. éves egyházmegye A Zempléni Egyházmegye ősszel ünnepelte fennállásának 400. évfordulóját. Az ünnepségen jelen volt Darányi Lajos tiszáninneni püspök és Dr. Dienes István főgondnok. (H.C.P.) Kazinczy kiállítás Kazinczy Ferenc nagy magyar író, a nyelvujitás harcosa születésének 200. évfordulója alkalmából kiállítást rendeztek Sátoraljaújhelyen. A kiállításon láthatók voltak azok az emlékek is, amelyek Kazinczy újhelyi kurátorságával kapcsolatosak. Kazinczy a — jelenleg államosított — sárospataki kollégium diákja volt. Szerencs Renoválják a XVI. századból való hires szerencsi református templomot. Ebben a templomban választatták Erdély fejedelméül Bocskai Istvánt és Rákóczi Zsigmondot. A templom harangját I. Rákóczi György fejedelem adományozta 1646.-ban. (H.C.P.)
