Magyar Egyház, 1960 (39. évfolyam, 1-9. szám)
1960-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ “SZIVEMET FELAJÁNLOM AZ URNÁK . . ” “Hogy mi a szándékom? Tudd meg: ha szabad volna választanom, bármit szívesebben tennék, minthogy ebben a dologban szót fogadjak neked. De mivel nem felejtkeztem el arról, hogy én nem vagyok a magam ura: a szivemet, mint véres áldozatot, felajánlom az Urnák. Nem kell tehát gyanakodnod, hogy szóval tartalak: a magunkfajta ember mindig az egész lélekből szokott megígérni valamit. Nincs is semmi egyéb nyomatékos kérésem, csak az, hogy a velem való minden törődés nélkül fel tudják ismerni az illetékesek azt, ami leginkább szolgál Isten dicsőségére s az egyház hasznára. Nem vagyok ugyan nagyon leleményes ember, de azért nem volna nehéz kibúvókat találnom: olyan észrevétlenül kihúzhatnám a lábamat ebből a dologból, hogy az emberek előtt könnyű volna mentegetőznöm: nem rajtam múlt! Ám én tudom, hogy itt most nem emberekkel, hanem Istennel állok szemben, aki rajtakapja az embert az efféle ravaszkodáson. Ezért tehát akaratomat megkötözve és bilincsbe verve, az Ur iránt való engedelmességbe igázom; és hogyha a magam eszén nem tudok elindulni, azokra bízom sorsom irányítását, akiknek szája által — azt remélem — maga az Ur fog hozzám szólaní.” (Részlet Kálvinnak Farelhez irt leveléből, 1540.) AZ UJ ÉV ÉS TE Mi végesek vagyunk, az idő pedig végtelen. Igaz, hogy ez a túlságosan leegyszerűsített megállapítás nem foglalja magába a teljes igazságot, de az évek folyamatos váltakozása és földi életünk állandó elmúlása, így év elején, egyre jobban megerősíti ezt. És mert végesek vagyunk, minden esztendőváltás elgondolkoztat. Miben lesz ugyanaz és miben lehet más az Urnák 1960-ik éve, mint az elmúlt volt? Mit hozhat és mit várhatunk tőle? Mire e sorok megjelennek, csaknem egy teljes hónap le is telt az uj évből. De éppen ezért talán komolyabb alapon vizsgálhatjuk a feltett kérdéseket. Nem várunk már olyan változásokat, amiket az ó-év estéjén még álmodni merészeltünk és azok megvalósulását remélhettük. Mint ahogy az idő jó tanítómester, Ugyanúgy a napok elmúlása is kijózanító hatással van rózsaszínű álmodozásainkra. Ezzel már meg is mondtuk azt, hogy sok változást nem remélhetünk. Nem, hogy ha azt magától az időtől várjuk! Viszont ne essünk a másik végletbe se, álmodozásból kiábrándulásba, reménykedésből reménytelenségbe. Mert nem az időtől kell vámunk a változásokat: reményeink és terveink alapját más kell, hogy képezze. Földi vándorlásunkban az időt csak néhány évtizedre érintjük — kérdés, hogy hogyan használjuk fel azt a részt, ami nékünk adatott. Reményeink és terveink két főtényezője az Isten és önmagunk. Isten, aki változhatatlan és örök, aki szerető gondviselésével és megváltó kegyelmével vesz körül minket, önmagunk, akik végesek vagyunk és bűnösök, akiknek jövője mind ezen a földön, mind az örökkévalóságban attól függ, hogy miként fogadjuk Isten gondviselését és kegyelmét, miként viszonyulunk Hozzá és követjük örök törvényeit. Az esetleges változások csak az utóbbin alapulhatnak, mert az előbbi változhatatlan. Mi, a mi életkörülményeink elfogadásában és feladataink végzésében változtathatjuk véleményeinket és újabb meglátásainkat azok értelmére vonatkozólag; hitünk és hűségűnk mértéke szerint változhat ezeknek életünkre való hatása. Ha közelebb jutsz Istenhez, ha megújuló és megújító hittel Reá bízod magadat, máskép fogadod majd az ő intéseit, áldó és megpróbáló kezét — más lesz örömöd, bánatod, gyászod, más lesz életed — nem az uj évtől várod a változásokat, hanem azokat magadban hordozod. És Az, Aki változhatatlan, segítségedre siet, hogy te megváltozzál és uj állapotodban gyermekének érezd magad. Boldogabb lesz-e az uj esztendő? Miként fog növekedni családod, egyházad a hitben, a bizonyságtevésben, a jó cselekedetben? Eléred-e komoly hiten alapuló célkitűzéseidet Igen, ha ... De kérdéseidre te magad felelj meg. Szőke István Hivatalos Rész Köszöntjük a két uj esperest és gondnokot. Az Amerikai Magyar Református Egyház Keleti Egyházmegyéje 1959 áprilisában tartott évi rendes közgyűlésén határozatilag elrendelte a már 1958-ban jóváhagyott és az egyházkerület által elfogadott terv végrehajtását, mely szerint a Keleti Egyházmegye 1960 január 1-től két részre oszlik: New Yorki és Keleti Egyházmegyékre. A Keleti Egyházmegye régi vezetősége bízatott meg a választások kiirásával és az esperes által kiküldött Szavazatbontó Bizottság: Nt. Komjáthy Aladár egyházmegyei jegyző, ifj. Jenei József tanácsbiró, Molnár József pénztárnok, Wargo István egyházkerületi képviselő, a beérkezett szavazatok felbontása után bejelentette, hogy a keleti egyházmegye gyülekezetei egyhangúlag Nt. Ábrahám Dezső perth amboyi lelkipásztort és Szentmiklóssy Albert perth amboyi presbitert választották meg esperesnek, illetve egyházmegyei gondnoknak. A new yorki egyházmegye pedig ugyancsak egyhangúlag Nt. Csordás Gábor new yorki lelkészt és Kiss István poughkeepsiei presbitert választotta meg esperesének, illetve gondnokának. Az újonnan megválasztott esperesek eskütétele 1959 december 27-én, vasárnap délután a perth amboyi templomban történt meg. Alkalmi igehirdetést Ft. Dr. Béky Zoltán püspök tartott, aki beeskette az két esperest, valamint a keleti egyházmegyei gondnokot. Ugyanaznap Nt. Borbás Antal a volt keleti egyházmegye tanácsbirája a poughkeepsiei gyülekezet templomában egyházmegyei gondnoki tisztségbe beeskette Kiss Istvánt. Az újonnan megválasztott és hivatalukat elfoglalt vezetőink életére és szolgálatára Isten gazdag áldását kérjük.
