Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 remtésére késztető ellenállhatatlan ösztön, a természet elpusztíthatatlan ereje, a fizika és kémia törvénye nem csak az Istennel összhangban levő élet létezésére mutat, hanem arra is, hogy annak a zavartalan országnak sok ténye itt van velünk és közöttünk. Amikor vágyunk Isten országa eljövetelére, amit a Teremtő maga akar a mi részünkre, amit tulajdonképpen nekünk meg is adott, de amit a kialakulásában mi valahogy elrontottunk, összezavartunk és megakadályoztunk — akkor egyetértünk az isteni akarattal. Amikor igy imádkozunk: “Jöjjön el a te országod,” akkor olyan személyes és társadalmi kötelességet ismerünk el, amit imában igy fejezhetünk ki: Atyám, jöjjön el a te országod bennem, hozzám, általam; családomban, családomhoz és családom által; nemzetemben, nemzetemhez, nemzetem által; és az egész emberiségben, az egész emberiséghez és az egész emberiség által. Ha azt az elkötelezést nem érezzük, akkor nem kellene mondanunk “Jöjjön el a te országod,” mert akkor imádkozás helyett egyszerűen hazudunk. Ha pedig úgy imádkozunk, akkor legyünk is meggyőződve arról, amit mondunk! De miképpen tudhatjuk meg azt, hogy mit jelent Isten országa, hogy mi az és hogy jelenleg emberi életünk számára mit jelenthet? Hol láthatjuk, hol tapasztalhatjuk az Isten országát? Testvéreim, az Atya Isten irántunk való nagy szeretete legdicsőségesebben abban a tényben mutatkozott meg, hogy elküldötte földünkre az országát ember személyében is és nem csak az egek nagyszerűségében és a természet rendjében és szépségében. Jézus Krisztus személyében Isten országa eljött emberi formában. Tekints Jézus szmélyiségére és Isten országát látod emberi formában. Olvasd Jézus tanításait és Teremtőd mennyei izenetét olvasod. Lásd meg Jézus győzelmeit a testi, elmebeli és lelki betegségek felett, a családok tagjait elválasztó zavarok felett, az egymástól elkülönülés gonosz lelkülete felett, végül pedig a halál felett és Isten hatalmának és országának az emberi történelembe való bevonulását látod. Figyelj Jézusnak erre a mondására: “Térjetek meg, mert elközelgett a mennyeknek országa” (Máté 4:17) és ez a személyedhez szóló meghivás arra, hogy uj, örökkévaló világ polgárává legyél. És igazán mondom most neked, az Isten hiv, hogy országa polgára légy! Az ország Isten országa, de Isten az országa királyául Krisztust rendelte. A személy, a tanítás, akit követni kell, a példa, amit utánozni kell, adva van. Nem mi választjuk az élet királyát, ő adva van. így hát például mi, az emberi vonatkozásokban demokratikusan gondolkozó amerikaiak, amint igy imádkozunk, “Jöjjön el a te országod,” azt valljuk meg és azt állítjuk, hogy amiért az Istennel való viszonyunkban könyörgünk, az nem demokrácia, nem népuralom, hanem theokrácia, istenuralom. Az Ur nem egy valaki a nép közül, nem ember, hanem Isten. És ez az Isten a világunk számára és személy szerint a mi számunkra királyt adott. Jézus Krisztust adta. Maga Jézus tudatában volt hivatásának és igy szólt: “Én király vagyok. Én azért születtem és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.” (János 18:37.) Őt nem kellett embereknek királlyá választaniuk. Tanítványainak mondotta azt, amit minden idők benne hivő emberénk is mond az Ige és Szentlélek által: “Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és a ti gyümölcsötök megmaradjon.” (János 15:16.) Talán túlságosan elméletinek látszik az, amit most elmondtunk? Akkor pedig tegyük fel a kérdést igy: Mi vagy ki az életed legfontosabb tényezője, irányitója? Krisztus-e, vagyis az ő evangéliuma-e, vagyis Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának 89 fejezete-e, vagyis a Názáreti Jézus példája, tanítása és parancsa-e? Ismered-e az ő életét és tanításait? Ne gondold, hogy ezt a kérdést csak úgy felületesen teszem fel. Egész komolyan kérdem: Ismered-e annak a Krisztusnak a tanításait, akit Isten az emberiség királyául, uralkodójául, mesteréül, vezetőjéül rendelt?! Máté evangéliumának a tizenharmadik fejezte egyedül is hét példázatot tartalmaz a Krisztus vezetése alatt álló mennyek országáról, amelynek megtanulásra és folyamatos alkalmazásra váró pontos, isteni törvényei vannak. Az Isten igéjének jó magvát hintő szántóvetőről, a jó magról és a konkolyról, a fává terebélyesedő mustármagról, a tésztát megkelesztő kovászról, a földbe elrejtett kincsről, a minden vagyont megérő drágagyöngyről, a hálóval kifogott halakról szóló példázat csak néhány azok közül a gyakorlati tanítások közül, amelyek rámutatnak a Krisztus vezetése alatt kibontakozható uj emberi életre. Azt pedig tudjuk, hogy személy szerint nem kell jelen lennie az irányítónak ahoz, hogy parancsait kövessék és végrehajtsák. Az ország fővezérének a parancsát, vagy a feltalálónak a tervrajzban adott parancsát, vagy a tudósnak valamely fizikai vagy kémiai törvényben megadott parancsát akkor is teljesítik, ha személyesen nincs jelen. Jézusnak az evangéliumokban leirt példázatai és egyéb tanításai az élet királyának ilyen parancsai, amelyeket természetesen olvasni, sőt tanulmányozni és magától értetődőleg megvalósítani kell. Például amikor Jézus példázat formájában két szolgáról beszél, akik közül az egyiknek letörleszthetetlenül nagy adósságát a gazdája irgalmasan elengedte, de aki neki valami jelentéktelenül kis összeggel tartozó szolgatársának nem adott időt az adósság kifizetésére, akkor Jézus gyakorlati parancsot ad nekünk, hogy mi is bocsássuk meg embertársaink bűneit. Embertársaink bűneit? Óh igen, a feleségünk, a férjünk, a szomszédunk, a versenytársunk, az ellenségünk bűneit! — Vagy ott van Jézusnak a mennyek országáról szóló ama másik példázata, amely a szőlőben dolgozó munkásokról szól. Néhányan kora reggeltől kezdve dolgoztak “a nap terhét és hőségét szenvedve,” de a végén mégis csak ugyanannyi bért kaptak, mint azok, akik csak egyetlen óráig dolgoztak. (Máté 20.) Ha ezt a példázatot megértenék, akkor a keresztyén gyülekezetekben hiú dicsekvéssel senki sem hencegne hosszú és talán terhes szolgálataival, hanem alázatosan elismerné azt, hogy Isten mindenkinek azonos osztályrészt ad. Sőt megemlékeznének a tálentomokról szóló példázatról, amely szerint a mennyek országának az egyik törvénye az, hogy annak a munkájából senki sem “mehet nyugdíjba,” mert amint egyik megbízatást hűségesen elvégezzük, akkor Gazdánk igy szól hozzánk: “Jól van, jó és hü szolgám; hü voltál a kevesen, ezután sokat bízok rád.” (Máté 25.) — Vagy ott vannak Jézusnak a menynyek országa egyéb törvényit feltáró tanításai: Az Ur szőlőjét ellopni, Fiát megölni kész gonosz szőlőmunkások példázata; a király fiának esküvőjéről szóló példázat, amelyre kurtaeszü önzésükben a meghívottak nem mennek el; az Ur fogadására mindig kész öt okos és soha sem kész öt bolond leány példázata; a mindenféle képesség gyümölcsöztetésére figyelmeztető egy, két és öt tálén tómról szóló példázat; a bűneiben Istentől eltért, de Krisztus által megtalált embert jelképező elveszett juhról, vagy az isteni jóságot a gyakorlati életbe belevivő irgalmas samaritánusról szóló példázat. Jézus Krisztusnak az Isten országáról az egyébként rövid négy evangéliumban is oly sok tanitása maradt fenn, hogy
