Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
8 MAGYAR EGYHÁZ azok alapján egész esztendőn át prédikálhatnánk ennek a rövid mondatnak rengeteg vonatkozásáról: “Jöjjön el a te országod!” Meg kell ismernünk és értenünk a Királyt. Folytonosan tanulmányoznunk kell törvényeit, alapelveit, tanácsait, utasításait és azokból a mindennapi élet szüntelen változásai közepette újabb és újabb gyakorlati megoldásokra kell jutnunk. Gondolkozás- és életmódunkat szükséges a Király szabályai szerint átalakítanunk. Nem “a mi utunkat,” hanem az ő útját kell követnünk, így próbál minket Krisztus vezetni. Jóllehet Isten által rendelt király, még sem erőlteti magát senkire. Sem reád, sem reám, akikre pedig emberek és kormányok már annyi mindent reánk erőszakoltak. Az ő módszere a meghivás és a tanítás útja. Erre vonatkozólag a St. Helena szigetén száműzetésben élt Napóleon császár mondott nagy és jellemző igazságot egy alkalommal. Egyik reggel az Uj-Szövetséget olvasva belépő barátjának ezt mondta: “Rendkívül megráz az ellentét aközött a mód között, ahogy Krisztus gyűjtötte maga köré az embereket és aközött, ahogy azt Nagy Sándor, Julius Caesar és én gyakoroltuk. Körénk az embereket a félelem gyűjtötte; Krisztushoz a szeretet. Sándor, Caesar és én a háború emberei voltunk, de Krisztus a Békesség Fejedelme volt. Hozzánk az embereket hajtották; hozzá pedig az emberek vonzódtak. A mi esetünkben kényszerű sorozás történt; az övében szabad engedelmeskedés.” Igen, ilyen az Isten által az emberiség számára rendelt Uralkodó, akinek önként engedelmeskednünk kell. De engedelmeskedni csak akkor tudunk, ha ismerjük őt. Krisztust pedig csak az evangéliumban megőrzött történetén és tanításain át ismerhetjük, valamint hűséges követői történetén át, akikban az Ige és a Lélek által folytatódott és ma is folytatódik Krisztus élete e földön. Remélem Testvérem, hogy te is polgára vagy már most a mennyek országának és igy benned is már a földön létező valóság a Krisztus uralma. “A mennyeknek országa elközelitett” és készen áll arra, hogy magába foglalja a családodat, városod népét, országod lakóit, minden magyart, minden embert. Gondolj ezekre és megdöbbenve veszed észre azt, hogy közülök milyen sokan vannak olyanok, akik Krisztust még nem ismerték el királyuknak. Ezeket az embereket hívni kellene, neked is kellene hivni őket ismételten. Hívnod szóval, hívnod életed keresztyéni példájával, napról napra! Higyjétek el, ha minket nem érdekel az, hogy másokat hivjunk Krisztus királysága alá, akkor mi magunk sem vagyunk ténylegesen tagjai annak az országnak. Krisztus országának a tagja nem tudja megállni azt, hogy másoknak beszéljen az Isten országa dicsőségéről, nagyszerűségéről, jó és kívánatos voltáról. Hogyan is állhatná meg azt, ha Jézus mondása reá alkalmazható: “Imé az Isten országa ti bennetek van.” (Lukács 17:21.) Nem tehetd meg azt, hogy állandóan ne beszélj arról, ami a szivedben van. Ha pedig nem beszélsz róla, akkor nincs a szivedben. És akkor mit ér a szived, mit ér az életed?! Ez az ighirdetés csupán néhány utalást tartalmazott ennek a kérésünknk a jelentésére: “Jöjjön el a te országod ... mi Atyánk.” Az előtted álló tiz-tizenöt napon olvass el Testvérem a Jézus példázataiból anynyit, amennyit csak tudsz, próbáld azok értelmét alkalmazni életedre és váltsd valóra tanításait a magad életében. Meg fogod tapasztani a mennyek országát e földön és akik között élsz, kénytelenk lesznek meglátni Krisztus életének folytatódását benned. Ámen. 8, Imádkozzunk: Mély felelősségérzettel, őszinte reménységgel és odaadással könyörgünk hozzád Atyánk, jöjjön el a te országod. Ez az öt szó jelentsen valóságot számunkra. Emlékeztessen minket arra, hogy olyan örökkévaló ország tagjaiul hívtál el, amelyben az Ige és Lélek által ma is velünk levő Krisztus a példánk, mesterünk és vezérünk. Ezt a mondatot őszintén imádkozva hadd emlékezzünk naponta arra, hogy tevékeny részt kell vállalnunk a most zűrzavaros és ellenséges emberiségnek mennyei létre való átalakításában és hogy ennek első lépéseként a magunk egyéni életét kell a te országod szabályaihoz igazítanunk, örök Ur Isten, értesd meg velünk, hogy örökre elvesz minden percünk, amit nem a te országod törvényeinek engedelmeskedve élünk le, de minden percet az örökkévalóság számára nyerünk meg, amit Krisztus társaságában töltünk el. Adj bölcseséget, hogy szivünkben és embertársainkban megalapozzuk a te országodat. Jöjjön el a te országod bennem, családomban, városomban, egyházamban, hazámban, népemben és a világban, a Krisztus nevében, akinek szavaival imádkozunk: 9, “MI ATYÁNK, ki vagy a mennyekben . . .” 10, Adakozásra hívjuk fel Testvéreinket az egyház, az egyházi intézmények, a misszió, az embersegitö munkák és ez újság részére, emlékezve Jézus szavaira, aki ezt mondta: “Jobb adni, mint venni.” 11, Énekeljük a “Mennybéli felséges Isten” kezdetű ének 4-ik és 5-ik versét: “Jöjjön el a te országod" és “Ha egyházad ellenségi . . 12, Csendben imádkozzunk Istenhez egy percig saját szavainkkal. 13, Áldás: Istennek népe, áldjon meg és őrizzen meg téged az Ur. Világosítsa meg az Ur az ő orcáját terajtad és könyörüljön rajtad. Fordítsa az Ur az ő orcáját tereád és adjon neked békességet a Krisztusban. Ámen. SZIGETHY BÉLA A SZENT KERESZTSÉG A Szent Keresztség egyike a keresztyén egyház két sákramentumának, melyet Jézus mennybemenetel előtt szerzett és rendelt el ezekkel a szavakkal: “Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevébe.” (Máté 28.) Ezt is mondotta Jézus: “Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. A ki hiszen és megkeresztelkedik idvezül, a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.” (Márk 16.) Mivel a mi református egyházunkban nemcsak újszülött gyermeket, hanem felnőtteket is keresztelünk, ha még nem voltak megkeresztelve, ezért nézzük meg először mit jelent a keresztség egy felnőtt részére, hogyan kell néki ahhoz elkészülni; azután majd kifejtjük, hogy miért keresztelünk meg újszülött gyermeket is. A következő bibliai versek világosan kifejezik azokat az áldásokat, amiket valaki Istentől nyer a keresztségben: “Eltemettettünk Jézussal együtt a keresztség által a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is uj életben járjunk.” (Róma 6:4) “Isten az ő irgalmasságából tartott meg minket az újjászületésnek fürdője és a Szent Lélek megújítása által.” (Tit. 3:5.) “Jézus minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által.” (Jel. 1:5.) Ahogy ezek a bibliai versek mutatják, kettős áldás származik reánk a szent keresztségben. Elnyerjük bűneink bocsánatát és a Szent Lelket. Isten az ő végtelen irgalmából megbocsátja egy megkeresztelt embernek bűneit azért, mert Jézus az ő vérét ontotta azért az emberért a kereszten. Továbbá Isten nemcsak megbo-
