Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ IMOTf JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD! 1, Elofohász: A mi segedelmünk legyen Istentől, a mi Atyánktól, aki teremtett, fenntart és igazgat mindeneket. Ámen. 2, Dicsérjük Istent énekelve az “E földön ti minden népek” kezdetű, a századik zsoltárt. 3, Isten igéjét olvassuk Lukács evangéliuma 8-ik részének 4-15 verseiből. — A kegyelem Istene tegye áldottá az ő igéjét, hogy Krisztus beszéde lakozzék bennünk gazdagon és sok gyümölcsöt teremjünk az ő dicsőségére. 4, Imádkozzunk: Atyánk, amikor a természet tavaszi pompája körülvesz minket a virágok gyönyörködtető színeivel és bóditó illatával; amikor a zöldelő pázsit uj reménységet gerjeszt szivünkben; és amikor a meleg napsugár csókjai alatt a kertekben megindul a tápláló élet fejlődése, — úgy érezzük, hogy a Te országodban járunk és annak szépségét és rendjét csodáljuk. De amint emberek közé megyünk, oly gyakran csak zavart, bajt, fájdalmat, szenvedést, hántást, rondaságot, ellenségeskedést és összhangtalanságot látunk és többé már nem találjuk békénket. Szivünk mélyén úgy érezzük, mintha nem lennénk otthon, mintha idegen világban járnánk, amelynek jellemvonásai nem tartozhatnak bele a Te országodba. Idegen az az emberi világ, nem az az ország, amelyet Te rendeltél és nem is lelheted kedvedet mai emberi világunkban. Óh Atyánk, elménk hiú gőgje, testünk restsége, saját hibáink képtelenek olyan emberiség létrehozására, mely neved dicsőségét szolgálná és uralmadat e földön nyilvánvalóvá tenné. Bűneinket elismerve bocsánatodért és segítségedért könyörgünk, Ur Isten! Tanits meg ma minket annak megértésére, őszinte átérzésére és buzgó kérésére, hogy eljöjjön a te országod e földre, a Jézus Krisztus nevében. Ámen. 5, Énekeljük a “Szűkölködünk nagy mértékben” kezdetű éneket. 6, Alapigénk Máté evangéliuma 6-ik része 10-ik versének első mondata: “Jöjjön el a te országod.” 7, Igehirdetés: Ur Isten, jöjjön el a te országod hozzám, családomhoz, városomba, megyémbe, országomba, a földre, a mi huszadik századbeli emberiségünkhöz. Aki az Úri Imádság második kérését kimondja; “Jöjjön el a te országod,” olyan életformának, olyan uralomnak a rögtöni, közvetlen megvalósulását kéri, amely a teremtő, megváltó és dicsőséges Isten állandó és egyenes felügyelete és vezetése alatt legyen. “Jöjjön el a te országod;” aki igy imádkozik és teszi ezt napról napra, az nincs megelégedve saját maga jelenlegi állapotával, sem pedig a családja, városa, megyéje, országa és emberisége állapotával. Imádságának ez természetes folyománya. Ha meg volna elégedve magával és a mai emberi világgal, vagy ha azt hinné, hogy az emberiség a maga erejéből valahogy mégis csak ki tudja alakítani a boldog, a paradicsomi életet, akkor ugyan miért kellene Isten országa eljöveteléért imádkoznia?! Vagy aki azt vallja, hogy valamilyen formában az ember gyilkos küzdelme mindenkor meglesz a földön az anyag kiszámíthatatlan alakulásaiban és hogy a mennyei élet csak kósza fantáziák álomszüleménye, ugyan miért imádkozna igy: “Jöjjön el a te országod?!” De aki ezt imádkozza, az tudja, hogy az ember eredeti termmészete és rendeltetés szerint egészen más, jobb, szebb, békésebb és ugyanakkor sokkal tevékenyebb és hatékonyabb életnek kell eljönnie e földre; tudja, hogy az az élet egész biztosan el is jön erre a földre, mert ez a Teremtő akarata; vágyik ez után az isteni terv szerint való élet után és annak bekövetkezéséért dolgozik. Mert a mával nincs megelégedve! Arra vonatkozólag, hogy mit jelent elégedetlennek lenni a jelennel és vágyni jobb életre és jobb országlásra, valamennyire utalhatok személyes tapasztalataim felidézésével. Az Egyesült Államok polgárai számára a Fegyverszünet Napja (Armistice Day, 1918 november 11) a nemzetek közötti harc megszüntetésének a jelképe, de ugyanaz a nap számomra és még vagy hárommillió magyar számára, akiket az első világháborút követő békeparancs az utódállamok igájába adott, az elnyomás, megalázás és kizsákmányolás huszonkétéves és most újból folytatódó tizenöt éves időszakát nyitotta meg. Beleegyezésünk nélkül, megkérdezésünk nélkül a Wilson-i tizennégy pont kijátszásával idegen népek uralma alá adtak bennünket. És azalatt a több mint két évtized alatt vágytunk arra, hogy visszatérhessünk Magyarországhoz. Vágytunk annak az országnak eljövetelére, melyben szabadon használhassuk nyelvünket, kizsákmányoltatás nélkül dolgozhassunk, szabadon fejlődhessünk és az emberi gonoszság ellen védve legyünk. Azok alatt az évtizedek alatt mindezt nélkülöztük és vágytunk szabadság, uj ország után. — Amikor valaki igy imádkozik: “Jöjjön el a te országod,” szintén uj ország után vágyik, mert az élet és az emberi körülmények úgy, amint vannak, nem elégítik ki nagyrahivatottságának érzetét... — Vagy az emberek Isten országa után való vágyakozását próbáljuk talán azokkal a nemzetekkel példázni, amelyek jelenleg Oroszország kíméletlen és kiuzsorázó elnyomás alatt vannak? Ők is vágynak politikai és gazdasági, nemzeti szabadságuk megérkeztére. Az a tény, hogy jelenlegi világunk minden országában száz és száz millió ember imádkozik Isten országának eljöveteléért, a következő alapvető igazságokat igazolja: 1, Van az élet Teremtőjével és Urával ilyen tökéletes összhangban levő lét, ami bekövetkezhet a földön. Nem emberek kósza álmodozása, hanem a Teremtő rendelése szerinti terv adja ajkunkra ezt a kérést; “Jöjjön el a te országod . . . mint a mennyben, úgy a földön is.” 2, Mai létünk és társadalmunk, általában véve, ellentmond az Istennel teljes összhangban levő lét formáival, törvényeivel és folyamataival. Köztük a különbség “ég és föld.” Ezért kérjük azt, hogy “jöjjön el az ö országa e földön, mint a mennyekben.” 3, Érezzük és tapasztaljuk, hogy rossz dolog leigázva lenni saját bűneink és embertársaink bűnei által. Már pedig ma ez a helyzetünk. 4, Ebben a leigázott állapotunkban nem tudunk kifejlődni hivatásunk teljességére, ami pedig mennyei, azaz tökéletes létezés. Úgy érezzük, hogy olyan idegen környezetben élünk, ami ellenmond igazi természetünknek és hivatásunknak. 5, Nem azt reméljük, hogy Isten országába, az Istennel való teljes összhang birodalmába belemegyünk, hanem azt reméljük, hogy az a már létező ország eljön hozzánk. Isten országa nem valami fura álom, hanem valóság, amelynek bizonyos jellemvonásai és tényei annyira nyilvánvalóak, hogy azokat zavaros gondolkodásunk és életmódunk ellenére is fel kell ismernünk. A csillagvilág méltósága és pontossága, az emberi szervezet csodálatos alkata, a minket családalapításra és társadalmi rend megte
