Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ A Youngstown-i Magyar Református Egyház ünnepe 1959 április 19.-én felejthetetlenül szép és boldog ünnep volt a youngstowni magyar református templomban. Testvérek találkoztak testvérekkel, hogy soha többé el ne eresszék egymás kezét. A youngstowni magyar református egyház belépett az Amerikai Magyar Református Egyház testvéri közösségébe, amellyel közös a hitvallása, hagyománya, szokása és törvényei és egy a célja, szolgálata és hűsége. Valamikor együtt is voltak ezek az egyházak, Nt. Marton Sándor esperese, egyik vezető embere is volt annak a csoportnak, amelyik atyáik hitét ezen a földön is éppen úgy gyakorolta, mint odahaza az ősi földön. Most újra eggyé lettek az Isten házában egy lélekemelő istentiszteleten. Angolul Ft. Béky Zoltán hirdette az igét. Igehirdetése megrázó bizonyságtétel volt arról, hogy miért kell megmaradni őseink szent hite éltető forrásánál. Magyarul Nagy Lajos, a Nyugati Egyházmegye esperese prédikált az egymásratalált testvéri szivek öröméről és az ujtestamentom főpapjának parancsáról. Nt. Marton Sándor lelkipásztor és Rev. E. Phillips mondottak előfohászt és olvastak bibliát. Az énekkar szépen zengő éneke szárnyakat adott a hivők lelkének. Az egész istentisztelet alatt éreztük, hogy a Lélek járt közöttünk s nincs boldogabb érzés a világon, mint mikor messze idegenben ezt érzi az árva magyar. Az igehirdetés és imádság után az urasztala elé állottak Ft. Béky Zoltán püspök, Nagy Lajos esperes és Nt. Marton Sándor lelkipásztor gyülekezete elöljáróságával. Nt. Marton Sándor az ünneplő gyülekezet előtt kérte a felvételét az Amerikai Magyar Református Egyházba. Ft. Béky Zoltán köszöntésében elmondotta, hogy mindig összetartozónak tartotta a gyülekezetei a többi testvérgyülekezettel s mindig álmodoztak erről a boldog pillanatról. Átnyújtotta a lelkipásztornak az Amerikai Magyar Református Egyház garanciaokmányát, amely szerint a gyülekezet vagyonával szabadon rendelkezik. Nevünkben nem viseljük többé a “független” jelzőt, de anyaszentegyházunk és minden gyülekezetünk független marad mindörökké. Ezután a lelkipásztortól és a gyülekezet elöljáróitól a püspök kivette az esküt, majd Nagy Lajos esperese vette fel a gyülekezetei a Nyugati Egyházmegyébe. A testvéri szivek fogadalmát kézfogással pecsételték el. Az istentiszteletről a templomi sereg a gyülekezeti terembe ment le, ahol teritett asztalok várták az ünnepi érzésektől kipirult arcokat. Nt. Kur Géza ny. lelkipásztor mondott asztali áldást. Az Ízletes ételt a férfikor készítette és a Jolanda kör tagjai szolgálták fel. Ebéd végeztével Nagy Lajos gondnok üdvözölte Ft. Béky Zoltán püspököt s tett bizonyságot arról, hogy a szeretet éppen olyan lobogó, mintha otthon egy kis abauji vagy borsodi faluban fogadnák a püspök urat. A becsületes és szívből jövő beszédre Ft. Béky Zoltán válaszolt és hangsúlyozta, hogy lehet és kell magyar református módra élni itt Amerikában. “Ha más nemzetségek ragaszkodnak nemzeti szokásaikhoz, miért mi magyarok adnánk fel éppen azt, ami a legszentebb számunkra: atyáink ősi hitét?” Nagy lelkesedés jutalmazta a beszédet, mert mindenki érezte, hogy szive legelr ej tettebb gondolatát fejezte ki az amerikai magyar reformátusok püspöke. Ezután Nagy Lajos esperes emlékeztette a gyülekezetei, hogy éppen 10 éve szolgált a templomukban és amilyen bánata volt akkor családja és otthagyott hazája után, most kibeszélhetetlen öröm tölti el szivét, mert mindannyian egy családdá lettünk. Köszöntötte azokat, akik munkálkodtak az egyesülésen. Darnay János egyházkerületi főgondnok tizezer magyar református világi testvére nevében üdvözölte ezt az egyesülést. Koncz János a 21 főnyi csoporttal jelenlévő mckeesporti egyház nevében mondott köszöntőt. Molnár József keleti egyházmegyei pénztáros, Dr. Halmos Milán orvos, Dr. Kolozsváry Béla egyetemi tanár, Szabó Elemér — lelkes és Béky Zoltán püspök üdvözli a youngstowni gyülekezet lelkipásztorát és egyháztanácsát az Amerikai Magyar Református Egyházba történt felvételük alkalmával.
