Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 Köszöntjük a detroiti testvéreket Isten iránti hálával és boldog örömmel köszöntőm a nemes Detroiti Magyar Református Egyházat, mely Nagytiszteletü Tóth Tibor lelkipásztora és nagyérdemű presbitériuma javaslatára egyhangúlag döntött az Amerikai Magyar Református Egyházunkkal való egyesülés mellett. A döntés napján küldött táviratomban kihangsúlyoztam, hogy detroiti magyar református testvéreink mindég egyek voltak velünk hitben, magyar református meggyőződésükben és most már egységünk szervezetileg is megvalósult. “Ti hazajöttetek” — szólt a távirat — “abba az egyházba, amely a szétszóratás idején megőrizte az ősök hitét és örökségét, amely annyi áldozattal küzdött és harcolt a világ minden táján szétszórt, árva magyar református hittestvéreinkért, leigázott fajtánkért, a magyar református önállóságért, függetlenségért és egységért. Soraink napról-napra erősödnek. Az utóbbi év alatt hét egyház állt táborunkhoz és szent ügyünk mellé. Mindég jobban erősödik a hit és meggyőződés, hogy csak erőinket összefogva és egyesítve állhatunk meg ezekben az itéletes időkben és szolgálhatjuk Megváltó Krisztusunkat, hitünknek és népünknek szent ügyét.” Nagytiszteletü Tóth Tibor, a detroiti hatalmas gyülekezet lelkipásztora, évek hosszú sora óta vezeti amerikai magyar református életünknek ezt az egyik legvirágzóbb egyházát. Vele együtt a Presbitériumot és a gyülekezet teljes egészét testvéri szeretettel köszönti egész közösségünk. Egyesült két detroiti magyar református gyülekezet A Dearborn utcai Magyar Református Egyház 1941-ben, hitet próbára tevő nehéz harcok és küzdelmek között jött létre. Akkor is, azóta is hallgatott a mi népünk az isteni üzenetre: “Tartsd meg, ami nálad van”. A mi roppant nagy kincsünk és koronánk, a származásunkban nyert, őseinktől örökölt református hit. Most, amikor két helyi egyház egyesül, most, amikor olyan közösségbe lépünk, amely mint mi eddig, küzd az amerikai magyar reformátusság önállóságáért, kálvinista örökségeink megmentéséért, úgy érezzük, hogy árva egyedüliségünkből megérkeztünk, otthon vagyunk. Az egyesülésnek történelmi jelentőségű ünnepe május 31.-én lesz megtartva. Addig is igaz testvéri szeretettel köszöntőm a Thaddeus utcai Magyar Református gyülekezet egyháztanácsát, nőegyletét, a gyülekezet minden rendű és rangú tagját. Köszöntőm Ft. Béky Zoltán püspök urat, köszöntőm Nt. Nagy Lajos esperes urat és az Amerikai Magyar Református Egyház egész közösségét. Ma a történelmi idők mesgyéjén megállva, bizonyságot teszünk amellett, hogy hívőbb reformátusok, jobb keresztyének, anyaszentegyházunknak hűségesebb tagjai lettünk és ajkunkra vesszük Pál énekét, az örök kálvinizmus zsolMájus 31 a hivatalos egyesülésnek nagy napja. Hisszük, hogy a detroiti egyesülés fontos határköve lesz amerikai magyar református életünk fejlődésének és további felvirágzásának. Béky Zoltán püspök Nt. Tóth Tibor tárát: “mint ismeretlenek és mégis ismeretesek, mint megholtak és ime élők, mint ostorozottak, de meg nem ölettek, mint bánkódok, noha mindig örvendezők, mint szegények és sokakat gazdagítok, mint semmi nélkül valók és mindennel bírók” — mi detroiti gyülekezet a Krisztus református népe vagyunk. Tóth Tibor, lelkipásztor. NYILATKOZATOK A DETROITI EGYESÜLÉS ALKALMÁBÓL Szaniszió István, a Dearborn-uti egyház főgondnoka: Testvéri szivek egymásra találtak a hitnek ama fundamentumán, amelyet kálvinista őseinktől örököltünk. Uj erőt adunk és uj erőt kapunk az Amerikai Magyar Református Egyház közösségétől... Dearborn utcai, Thaddeus utcai egyháztagok, tisztviselők, presbiterek fogadjuk meg, hogy hűek maradunk a mi megtartó Krisztusunkhoz és soha, de soha nem engedjük eltékozolni azokat a kincseket, amelyeket nekünk Isten hitünkben és származásunkban adott. Faragó György, a Thaddeus-utcal egyház főgondnoka: Most, amikor az egyesült egyházban együtt fogunk imádkozni, együtt fogunk dolgozni Isten országának nagyobb dicsőségéért, hitünk és örökségünk megtartásáért, fogjuk meg egymás testvéri jobbkezét és kérjük az Istent, hogy világosítsa meg előttünk az utat és a jövőben is használja fel dolgos kezünket, szerető szivünket országának gyarapításában.
