Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 A második világháború után az Észak-Németországba szorult magyar református menkültek között oly kevés volt a lelkipásztor, hogy a szétszórtságban élő családok számára nem voltak képesek rendszeres istentiszteleteket tartani. Ezért egyikük, Orth Győző, időnként leirt egész istentiszteleteket és azokat néhány száz példányban sokszorosítva szétküldte a híveknek, akik magánosán vagy kis csoportokba összegyűlve olvasták az írott Istentiszteleteket és ezúton kapcsolódtak be az élő anyaszentegyház igeszolgálatába. Két év múlva ez a szűk körben megindult munka az Egyesült Államokban alakult Magyar Evangéliumi Világszolgálat által az egész világra kiterjedt. Öt és fél éven keresztül, egészen 1955-ig, negyvenkét országba szétszóródott magyarokhoz vitte Isten Igéjét a havonként szétküldött írott Istentisztelet. Az írott Istentisztelet az Evangéliumi Világszolgála cimü havi újság melléklete volt, melyet Szigethy Béla református lelkész szerkesztett; főmunkatársa Dr. Harsányi András volt. Amerikában sok magyar testvérünk él távol magyar református gyülekezettől. A Magyar Egyház szolgálni kívánja ezeknek magyar nyelven szóló Ige után való vágyakozásukat azzal, hogy ezzel a számmal kezdődően havonként egy írott Istentiszteletet közöl. Ahol két-három vagy több testvérünk össze tud gyűlni, olvassák együtt ezeket az írott Istentiszteleteket — énekeljenek, imádkozzanak együtt, legyenek egy-egy kis gyülekezet. Sőt ott is, ahol valaki teljesen egyedül van, ez írott Istentiszteleteken keresztül kapcsolódjék be lélekben Krisztus anyaszentegyháza közösségébe. Változzanak át az írott Istentiszteletek a hit élő forrásaivá és teremjenek az olvasók életében gazdag gyümölcsöket Isten dicsőségére. :k örömmel és hálával fogadjuk Szigethy Béla református lelkész (a whartoni magyar presbiteriánus egyház lelkipásztora) készségét, hogy az írott Istentiszteletek összeállitását vállalta. ÉLŐ ATYÁHOZ IMÁDKOZUNK 1, Előfohász: A ml segedelmünk legyen Istentől, a mi Atyánktól, aki teremtett, fenntart és igazgat mindeneket. Ámen. 2, Dicsérjük Istent énekelve a “Mennybéli felséges Isten” kezdetű ének első és második versét. 3, Isten igéjét olvassuk a Cselekedetek Könyve 17. része 16-34. verseiből. — A kegyelem Istene tegye áldottá az ő igéjét, hogy beszéde lakozzék bennünk gazdagon és sok gyümölcsöt teremjünk az ő dicsőségére. 4, Imádkozzunk: örökkévaló Teremtőnk, felséges Isten, atyai türelmedben bizva ma megint megállunk előtted és apró életünket elődbe állítjuk úgy, amint van. Időnként Lelked győzedelmeskedett bennünk, vezetésed alá adtuk magunkat és olyankor valamennyire tudtuk a Lélek jó gyümölcseit teremni. Legyen ezért áldott szent neved! De szégyenkezve megvalljuk, hogy Lelked indításainak sokszor ellenálltunk, lelkiismeretünket hamisan elcsendesitettük, parancsaidat elkerültük és igy bajt, fájdalmat, szomorúságot és kárt okoztunk magunknak és embertársainknak. Bocsásd meg a bűneinket! Igéd hirdetését tedd ma akadálytalanná részünkre és akaratod jó magvát ültesd belénk úgy, hogy ennek az istentiszteletnek nyomán életünk gazdagodjék meg mennyei erőkkel. Legyen ma nekünk lélekben közösségünk az angyalok és idvezült lelkek társaságával és mindazokkal, akik ma a világ bármely részén hozzád imádkoznak. Hallgasd meg imádságunkat a Krisztus nevében. Ámen. 5, Énekeljük az “lm, nagy Isten, most előtted szivem kitárom’ kezdetű ének első és negyedik (“Szent Fiadért”) versét. 6, Alapígénk, amelynek kapcsán a “Mi Atyánk” szakaszait magyarázó és tiz igehirdetésből álló prédikáció-sorozatunkat megkezdjük, Máté evangéliuma 6. részének 9. verséből ez a mondat: “Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben.” 7, Igehirdetés: Kedves Testvéreim! A Közel-Kelet egyik országáról Írva az egyik utazó elmondta, hogy bár a mohammedánok hisznek Istenben, akit Allahnak neveznek, mégis egymással szemben annyira bizalmatlanok, hogy amikor egymáshoz látogatóba mennek és a házigazda fekete-kávéval kínálja meg vendégeit, azok zavartalanul előveszik saját kávéscsészéjüket, abból isszák meg kávéjukat, mert—ki tudja!—a házigazda előzőleg megmérgezhette a csészéket. Senki sem sértődik meg ezen az eljáráson, természetesnek veszik az ilyen “elővigyázatosságot.” Az ilyen viselkedés egyik fontos magyarázatát az a tény adja, hogy jóllehet a mohammedánok Istennek kilencvenkilenc nevet adtak, azok között az “Atya” név nem szerepel. Miképpen is bizhatnának egymásban olyan emberek, akik nem hisznek abban, hogy egy Atyjuk van?! Az emberek egymáshoz való viszonyát az határozza meg, hogy milyen az Istenhez való viszonyuk. Másképp tekintenek egymásra és egymással szemben másképp viselkednek azok, akik hisznek Istenben, mint azok, akik Isten létezését és igy felségét tagadják. Egészen más annak az embernek a másikhoz való viszonya, aki bosszúálló Istenben hisz, mint azé, aki irgalmas Istenben hisz. Valami törzsi, vagy faji, nemzeti istenben való hit egészen másféle viszonyt hoz létre az emberek között, mint ami azok között alakul ki, akik hiszik és világosan látják, hogy minden ember ugyanannak az örökkévaló Atyának a gyermeke. Az utolsó két évezred történetének legtragikusabb szakasza a tizenkilencedik és huszadik század keresztyénségének az a csődje, amely szükségképpen vezetett a materiálista felfogás eluralkodásához. Ha ugyanis az Istenben való hit annyira képtelen az emberek és nemzetek egymáshoz való viszonyát az igazság, méltányosság, békesség és szeretet alapján rendezni, hogy az állítólag Krisztuson át Istenben hivő emberek és népek között minduntalan véres háborúkra kerül a sor, akkor következetes dolog az, hogy egyesek teljesen elforduljanak mindattól, amit az egyház hirdet és Istent kikap
