Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-11-01 / 11. szám
V / 6 MAGYAR EGYHÁZ Csendesnap Őriszigeten Az Ausztriában élő magyar fiatalok számára nemrég ifjúsági találkozót rendeztek őriszigeten. A találkozón 20 bécsi és gráci magyar egyetemista vett részt. Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész előadása nyomán (“Az egyház és a jazz”) élénk vita fejlődött ki az egyház modernizálásának kérdése felett. Szépfalusi István arra mutatott rá, hogy az egyháznak lépést kell tartania az idővel és a fiatalság megtartása érdekében uj keretekre és uj eszközökre van szükség. Hasonló véleményen volt Nagy József gráci evangélikus lelkész és az egyetemisták is az uj hang szükségessége mellett foglaltak állást. Teleki Béla őriszigeti evangélikus lelkész viszont, az “Alleluja Billy” című egyházi témájú jazz-szám meghallgatása után arra mutatott rá, hogy az ilyen irányú kísérletek az isteni üzenet íelhigitását jelentik. A találkozó estéjén Őrsziget határában a magyar diákok tábortüzet rendeztek, melyre több mint kétszázan jöttek össze a környékről. Különös meglepetése volt az estének egy burgenlandi magyar tárogatójátéka, — kuruc dalokat adott elő. Vasárnap reggel mintegy 150 Ausztriában . élő- ntagyar protestáns érkezett az őriszigeti csendesnaprá. Az istentiszteletet Pátkai Róbert londoni evangélikus lelkész tartotta. Dömhöfer Gusztáv burgenlandi osztrák szuperintendens magyar nyelven köszöntötte a résztvevőket. MIÉRT NEM LETT LEGKÜLÖNB A TISZA? Makra Sándor “Magyar Krisztuslegendák” c. gyűjtéséből. Az úgy volt, hogy Isten kezdte teremteni a világot: legyen ez! Legyen az! Legyen emez! Legyen amaz! Lett is minden: nap, hold, csillagok! Sok került a földre is. Igenám! Csakhogy a föld nem lehet el viz nélkül. Lettek a nagy tengerek, tavak, folyamok, folyók, patakok. Mindegyik el volt már, rendezve: a Duna, Dráva, a Száva, a Maros, a Kőrös, a Berettyó! Ki tudná felsorolni valamennyit?! A Tisza meg valahogy kimaradt. Ott kesergett az Ur zsámolyánál: — Hát énvélem mi lesz, Uramteremtöm?_ A jó Isten elcsodálkozott: — Meg se gondoltam, hogy te is a világba kívánkozol?! — Én nem a világba kívánkozom, hanem Magyarhonba! Meghallotta ezt Isten szent Pia, az Ur Jézus: — Bizd rám Atyám! Majd én eligazítom! Hát! Magának kérte a Tiszát. A jó Isten neki adta. Akkor azt kérdezte Jézus Urunk a Tiszától: — Hogy szeretnél folyni, egyenesen vagy kacskaringósan? Megörült a Tisza, hogy választhat. Azt mondja: — Görbe folyó már elég van, Uram Jézusom! Én nyílegyenesen akarok folyni, hadd csodálkozzék a világ! — Azért mondta, mert a jó Isten eddig csak kacskaringós folyót teremtett, miért ne legyen ő különb mint a többi! Megbánta már Krisztus Urunk, hogy választást adott neki, de nem tehetett ellene. Az adott szót nem veheti vissza. Törte a fejét erősen, hogy babrálhatna ki a Tiszával, mert az már mégse járja, hogy ellene akarja lázitani az összes folyót, minthogy különbet alig ismer el magánál valaki. A program során két lelkész — Szépfalusi István és Pátkai Róbert — és két világi — Kocsis Gábor és Tollas Tibor — részvételével kerekasztal beszélgetés volt erről a két témáról: “Mit vár a világ a keresztyénségtől?” és “Mit vár a keresztyénség a világtól?” A két világi résztvevő különösen hangsúlyozta, hogy az Ige csak akkor töltheti be feladatát, ha mögötte igaz élet rejlik. Állást foglaltak a templomon kívüli igehirdetés fontossága mellett; kifejtették, hogy ha az ige hirdetője néha “két műszakban” dolgoznék, mint “munkáspap”, sokkal eredményesebben teljesíthetné küldetését. Ez utóbbi kérdéssel kapcsolatban igen eleven vita kerekedett, amely az előadások szüneteiben és magánbeszélgetések során is folytatódott. Nemcsak a világiak, hanem a csendesnapon résztvevő lelkészek nagyrésze is hangoztatta a “munkáspap” mozgalom jelentőségét. Mások véleménye viszont az volt, hogy a papi tekintély csak úgy őrizhető meg, ha a lelkész kizárólag hivatásának él. A kerekasztal-beszélgetést és vitát előadások követték a következő témákról: “Isten tisztítja az egyént” (Nagy József gráci evangélikus lelkész), “Isten tisztítja a családot ” (Soos Mihály bécsi református lelkész), “Isten 'tisztítja az egyházat” (Gyenge Imre felsőőri református lelkész) és “Isten tisztítja a világot” (Szépfalusi István bécsi evangélikus lelkész). A csendesnapot bezáró istentiszteleten több mint százan járultak az Urasztalához. Akkor eszébejutott a szamár! Szerzett valahonnan egy aranyos ekét, elébefogta. A szamár méltatlankodott, hogy ő: nem bírja az ekét! Nemhogy az ekét, még az igásszekeret sem! Még a parádés hintót sem! Jézus Urunk figyelembe sem vette a szavát. Erősen ráparancsolt: — Ha nem szántasz nyílegyenes barázdát a Tiszának, meghúzom a füled! A szamár azt gondolta magában: — Ennek fele sem tréfa. Megindult hát nagy erőlködéssel. Nyögött, sóhajtott! Válójában nehezen bírta az aranyos ekét, ugyannyira, hogy mindjárt az indulásnál görbére sikeredett a barázda. Krisztus Urunk nem volt rest: jól meghúzta a fülét. Megnyúlt biz az háromszor akkorára, mint volt! Pogadkozott a szamár, hogy ezután nyílegyenesen húzza az ekét, csak ne bántsa! — Sikerült is egy jó darabig. Hanem a nehéz munkában annyira megéhezett, hogy csillagokat hányt a szeme! Meglátott egy katánkórót: utánakapott! Megint görbe lett a barázda. Krisztus Urunk rákiáltott: — Coide, te! De biz annak kiabálhatott: ide is kapott, oda is! Rángatta az ekét. Végül megsokalta Jézus a sok rángatást: jót húzott a hátára ostorával. Megijedt a szamár! Ijedtében belerántotta az ekét a Dunába. Krisztus Urunk megcsóválta a fejét: — Te ügyetlen! — csak ennyit mondott. Már mindegy. A Tisza belefolyt a Dunába, de nem nyílegyenesen, hanem girbe-gurbán. Nem bánta Jézus Krisztus; még örült is titokban a szamár ügyetlenségének. így legalább nem lett különb ez sem a többi folyónál. A Tisza úgy állt bosszút a szamáron, hogy kilépett a medréből, egyenesre akarta igazítani magát. Hanem ezen a világ egy cseppet sem csodálkozott, mert a többi folyó is ezt csinálta.
