Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

XXXVIII. évfolyam YHA I^TEy/

sz^m

OFFICIAL ORGAN OF THE HUNGARIAN REFORMED CHURCH IN AMERICA

1959. október

UR ISTEN LÉGY MOST MIVELÜNK *

Ur Isten légy most mivelünk,

Mert sokan támadtanak ellenünk.

Nincsen kihez a mi fejünket Szükségünkben hajtanunk.

Reménységünk, bizodalmunk.

Mindenkor Te voltál mi oltalmunk:

Azért most is Te Felségednek Bátorsággal könyörgünk.

Meggyülölt az Isten minket,

Azt mondják: nem szeretsz, Uram, minket, Bűneinkért nagy haragodból Akarsz verni most minket.

Ezt mi mind megérdemeljük,

Vétkünket, ha mind előszámoljuk;

A bűn ellen nagy haragodat Akarod, hogy ismerjük.

Kíméletlen sokszor vertél.

De hamar ismétlen hozzánk tértél,

Hogy lelkűnkben inkább tisztuljunk:

Tüzbe azért vetettél.

Örökké, lám, el nem hagytál,

A Te Szentlelkeddel vigasztaltál;

Most se hagyj el, kegyelmes Atyánk,

Ha fiaddá fogadtál.

Mikoron megmenekedünk,

Melyet már bizonnyal reményiünk, Dicséretet és nagy hál’adást Mi Teneked éneklünk.

*Az itt közölt versszakok Szegedi Mizsér Gergely XVI. századbeli debreceni reformá- 1 tus prédikátornak és jeles énekszerzönek énekéből valók. Magyar reformátusok hitének I és bizodalmának ma is méltó kifejezői.