Magyar Egyház, 1959 (38. évfolyam, 1-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ IMÁDSÁG A REFORMÁCIÓ EMLÉKÜNNEPÉN Imádság előtt elolvasandó: Kolossá 1:3-23 Áldással borulunk Eledbe, minden szeretetnek Istene, mert tiszta vallásunk fehér templomaiban tisztának érezzük keblünket a bűntől és bízvást hisszük, hogy töredelmes szivünk bünbánata megtalálja Nálad a bünbocsánatot! Dicsőség térjen Nevedre, Aki kegyelmes voltál bennünket ennek a vallásnak világosságára elhívni és ennek a hitnek az ősi forrásai mentén életünket virágzóvá tenni. Dicsőség és áldás fényében ragyog Előtted kegyelmed, mely a Krisztusban életre hivott bennünket, hogy vétkeinket látva, vétkeinket bánva, vétkeinket elhagyva szivünk teljességéből kívánjunk Hozzád térni, váltságunk Istene! Dicsőségedre szólt most is az Igéd, Nagykegyelmü Isten! Szivünk magába mélyedt és szivünk felemelkedett. Hitünk fénye felsugárzik az égre és Ítéleted felett ott látjuk kegyelmedet. Érdemünk semmi. Gazdagságunk semmi más, csak a Krisztus vére és a Te kegyelmed. Légy azért áldott, örökre a hitért, mely karunkká válik, hogy Szent Fiadban magunkhoz öleljük irgalmadat. Légy áldott a hitért, mely utat nyit előttünk a mennyek felé! Légy áldott a hitért, mert Te tetted azt életünk belső formáló erejévé, hogy Krisztus Urunk nyomdokain haladhassunk át az örök mennyei város kapuján és a földi szenvedések után helyet találjunk a Te dicsőségedet hirdető megváltottak seregében. Ámen. (Dr. Hegyaljai Kiss Géza “Áldjátok Napról-Napra” cimii imádságoskönyvéből, Debrecen, 1936.) A magyar forradalom harmadik évfordulója is elmúlt felettünk. 1956 október 23.-a és az azt követő napok eseményei lassan történelemmé válnak. A történelem azonban tanit. Évforduló táján hadd említsük meg a történelemmé váló eseményeknek három tanítását. Egyikkel a leigázóknak üzen, másikkal a szabad világ hatalmasait figyelmezteti, a harmadikkal pedig minket, magyarokat keres meg. A leigázóknak évről-évre megujulóan azt üzeni ez az évforduló, hogy a szabadságot csak ideig óráig lehet elfojtani egy nép lelkében. Egyszer feltör a szabadság után való vágy és eget kér. A budapesti diákok, a forradalmi ifjúság, egy egész ország elnyomás alatt nyögött hosszú éveken át, de mindnyájuk szivében olthatatlanul pislákolt a szabadság után való vágyakozás tüze és 1956 októberében ez a tűz lángralobbantotta az egész országot. A szabadság után való vágyat a Teremtő oltotta bele az emberbe. Az ember, a társadalom, a nép szabadnak rendeltetett. Jaj az elnyomóknak! De figyelmezteti ez az évforduló a szabad világ hatalmasait is; azokat, akiknek a közönye, vagy gyávasága miatt megsokasodtak a magyarság szenvedései; azokat, akiket ezóta is rossz lelkiismeret kínoz. Figyelmezteti őket arra, hogy ha meg akarnak maradni, ezután nagyobb gonddal és tisztább lélekkel őrködjenek az emberi lét méltósága fölött. Ha ragaszkodnak életformáikhoz és azoknak megőrzéséért annyi áldozatot hoznak, adják meg a mi kis nemzetünknek is azt a lehetőséget, hogy annak tagjai a maguk emberi és nemzeti formáiban élhessék életüket. Mert ezt kívánja tőlük a becsület. És üzen az évforduló az elmúlt három év alatt a világ minden részére szétszórt és 1956-os példás egységéből példátlan széthúzás felé tartó magyarságnak. Ha hároméves hősi halottaink most feltámadnának, nem ismernének reánk. Mert újra pártoskodunk, ezerfelé szervezkedünk, válaszfalakat verünk ember és ember közé. Üzen ez az évforduló Neked is, testvér: vigyázz. Messze sodródtál a forradalom szent örökségétől. Méltatlanná ne tedd magadat arra, amire pedig jogot formálsz: a szabadságra! A magyarság fölszabadításáért való egységes, fáradhatatlan, céltudatos küzdelemben fedezd föl elsőrendű feladatodat, hogy boldog, szabad nép maga dönthessen majd sorsa felől hazájában. Hadd idézzünk néhány mondatot abból az “Emlékezés”-ből, amelyet a new yorki emlékünnepélyen hallottunk 23.-án: “ . . . Emlékezésünk fájdalmában minden gondolatunk hazaszáll; ahhoz a néphez, amelyet kényszerűségből elhagytunk, de amelytől se erőszak, se a kegyetlen idő nem tud elszakítani bennünket; ahhoz a néphez, amely három évvel ezelőtt sok-sokezer hősi halottjával se tudta megváltani magának a szabad élethez való jogát; ahhoz a néphez, amelynek a népe szolidaritásába vetett hitét hiába tépázta meg a közöny: azóta is szüntelen legjobb fiait áldozza fel a szabadságért vívott harcában. Tudjuk, hogy mi az eresz alatt állunk, ők a viharban; mi a biztonságban, ők a félelemben és üldöztetésben. A fájdalmas csak az, hogy nem oszthatjuk meg velük terheiket. A harmadik évfordulón újra fogadalmat teszünk hitvallók hitével, hogy 1956 magyar forradalmának eszméiért minden erőnkkel tovább harcolung. Rólatok, hőseink, el nem felejtkezünk! Az elvetett mag kikéi, télre tavasz nyílik, kihajthat a száraz ág is; akik hisznek és szeretnek, sosem halottak. A szolgaságnak is vége lesz és lesz szabad, független, magyar Magyarország!” Csordás Gábor.-----------oOo----------SZEMÉLYI HÍREK Lelkipásztoraink gyülekezeten kívüli szolgálatai Tóth Tibor, (Detroit), “Világbéke és Magyarország” címen előadást tartott a Cosmopolitan Women’s Club, Detroit városa egyik legtekintélyesebb társaságának tagjai előtt. Ugyanő “Righteousness Will Triumph Over Evil” címmel beszélt a detroiti Masonic Temple-ben. Tóth Tibor a United States Power Squadron Wyandotte-i csoportjának senior lieutenant rangban lévő chaplain-je. Illés Lajos, (San Francisco), egy helyi középiskolában vetitettképes előadást tartott Magyarországról. Szabó Zoltán, (Bethlehem), előadásokat tartott a helyi Interservice Club-ban és a Junior Chamber of Commerce-ben; meghívás folytán résztvett a Lehigh Valley Foreign Policy Association által rendezett vitaesten, melynek ez volt a cime: “Miként változtatta meg a magyarországi 1956-os szabadságharc a világpolitika alakulását?” Dr. Harsányi András, (Carteret), előadást tartott a Magyar Presbiteriánus Konferencia newyorki gyűlésén “Magyar református nép és egyházak Amerikában” cimmel. Cartereti Egyházak Tanácsa 1959/60-ra elnökévé választotta.
