Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ holott ő a halálnak is Ura”, egyben velünk szenvedő, könnyes arcú emberré lett Isten. (“A vidám Isten”) Két helyen láthatjuk meg az Evangéliumban Istennek felénk forditott könnyes arcát. Egyszer azt olvassuk, amikor Lázár sir ja előtt állván Jézus megrendül az ő lelkében és könnyekre fakadt. Az Ur megáll az egyéni emberi tragédia előtt és mint az eredeti görög szó kifejezi: Csendesen könnyezik. Pedig néhány perc múlva isteni erővel szól be a sirba: “Lázár jer ki.” Lukács evangéliumában Krisztus Jeruzsálemet siratja meg, zokog a nemzeti és történelmi tragédia felett. Gyönyörűen adja vissza az árnyalati különbséget az evangélium: az egyéni szenvedés mellett megálló és megrendült Krisztus szelid szeméből csendesen könnyek hullanak alá (János 11:35), a város szomorú sorsa felett pedig zokog, velünk együtt sir az Ur (Luk 19:41). Az Evangéliumnak régen elméletekbe és tantételekbe temetett, a mai apokaliptikus időkben megújuló üzenete: a velünk szenvedő Isten. Minden fájdalmunknak, kétségünknek, hitetlenségünknek könnyes és szelid szemű szemlélője és részese Istennek felénk fordult arca: Krisztus. Sokunkat exisztenciálisan érint, húsúnkba vág az egyháztól elmaradt tömegek hitetlenségének nagy problémája. Pedig Krisztus azokat is szereti. Kaj Műnk, a nagy dán drámairó, kinek életét gyilkos náci golyók oltották ki. “Szeretet” (Karlighted) cimü drámáját azzal a nagy aktussal fejezi be, amikor a haldokló, hitetlen és tusázó embernek azt mondja a kereszten szenvedő Krisztus: “Nem az a fontos, hogy Te hittél mindent rólam, amit emberi nyelvek magyarázgattak, hanem az, hogy én szerettelek Téged”. Sokunk emberi okoskodásra felépitett tanrendszere meginoghat, de a “post-christianum” korában élő emberiségnek fájdalma mellett éppenugy megáll a könnyes arcú Isten, mint azt a középkori himnuszok ihletett lelkű szerzői érezték és megénekelték. Juhász Gyula “Tápai Krisztusában” is ugyanezzel az emberivé lett Isten-arccal találkozunk és szenvedésünkben, a mai tragédiában csak a velünk szenvedő Isten segithet. És lehet szenvedésben Krisztussal találkozni. Feledhetetlen élményem volt, amikor egy német koncentrációs táborban járva az egyik siralomháznak alig nevezhető szennyes kuckóban, ahol kivégzésüket várták a szerencsétlen áldozatok, valaki saját vérével irta fel a falra: “je suis la resurrection et la fois” (Én vagyok a feltámadás és az élet). November negyedikén, mikor minden elveszett, mikor üszkös romok, szomorú füst jelezte a diadalmas szabadság leigázását: Krisztus megállóit Budapest felett és könnyekre fakadt. Azóta is a benne hivő és az ő könnyes arcát megtaláló szivekben ott cseng a feltámadás és a mennyek országának örök békessége. Lázadó és fájó lelkünkre pedig vigaszt hoz az Ur, aki velünk könnyezik szeretteink jeltelen sirjánál és velünk zokog nemzeti gyászunk, tragédiánk felett. Ámen. A PÜSPÖK ÜZENI Itt van a hálaadás napja. Szálljunk magunkba mindnyájan mi is, akik az Amerikai Magyar Református Egyház közösségében együtt dicsérjük az Istent. Adjunk hálát az Urnák minden jótéteményéért, melyet megtapasztalunk életünknek minden napján. Áldott legyen az Ur azért, hogy szabadságban imádhatjuk az ő szent nevét ezen a földön. Hálaadásunkkal egyidőben imádkoznunk kell azokért is, akik nem élnek szabadságban. Akiknek életük szenvedés, italuk könny és a kenyerük keserű sóhaj. És éppen ezért annyira vigasztaló azt tudnunk, hogy Ádventben ismét megtapasztalhatjuk életünkben azt a nagy igazságot, hogy a Szabaditó biztosan eljön. Hogy az isteni Ígéret betölt, hogy miénk a Megváltás. Kell, hogy ebben az adventben is gyülekezetünk tagjai kitárják sziveiket és várják a Megváltót. Az elmúlt hónapban kihangsúlyoztuk a miszsziói parancsot. Az első közös missziói vasárnap megvolt legtöbb gyülekezetünk istentiszteletein reformáció vasárnapján. Továbbra is tartsuk meg figyelmünkben a missziói szolgálatot és hordozzuk imádságainkban. Igen sok gyülekezetből nem érkezett még be a gyűjtés eredménye, küldjük azt be haladéktalanul missziói bizottságunk pénztárosához, Szentmiklóssy Albert testvérünkhöz. A missziói parancs teljesítésével egyben szolgáljuk az Ur Jézus Krisztust, mint Királyunkat. Az tesz bennünket igazán hálaadó keresztyén egyházzá, ha adventi lélekkel szolgáljuk az ő eljövetelének és az arról való bizonyságtételnek a szent ügyét. Ugyancsak ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az év vége felé jár, több egyházunk nem teljesítette még közalapi kötelességeit és még sok ar kintlevőség a Magyar Egyház anyagi támogatásában is. Képviseltem amerikai magyar református egyházunkat a new yorki egyházközi székház alapkőletételénél, ahol Eisenhower elnök jelenlétében az Amerikai Egyházak Nemzeti Tanácsába tömörült protestáns és orthodox egyházak ünnepelték meg impozáns keretek között ennek a hatalmas épületnek, az amerikai egyházi élet központjának alapkőletételét. Egyházainkban több alkalommal képviseltem az egyházkerületet: Jubileumát ünneplő windsori egyházunkban a repülőgépsztrájk miatt sajnos nern szolgálhattam, kerületünket Nt. Kovács István és Nt. Nagy Pál János lelkipásztorok képviselték. Az akroni egyház jubileumán résztvettem Nt. Szőke István egyházkerületi főjegyzővel együtt és tolmácsoltam egyházkerületünk üdvözletét a szép ünnepen. Résztvettem a cartereti egyház szószék és orgonaszentelési ünnepségén is, megújult és élénk egyházi életet találtam úgy ott, mint staten islandi egyházunkban is, ahol 25 éves jubileumi ünnepségen és orgonaszentelésen vettem részt. Warren viliéi egyházunk jubileumán is résztvenni szándékozom, már innen is Isten gazdag áldását kérem gyülekezetükre. Perth Amboy-i
