Magyar Egyház, 1958 (37. évfolyam, 1-12. szám)
1958-11-01 / 11. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 IMÁDSÁG ADVENTBEN Gondviselő mennyei Édesatyám! Hálaadással emelem szivemet az imádság szárnyain Tehozzád. Szeretetednek mérhetetlenségét szeretném megköszönni, amellyel tápláltál egész életemben és megelégitettél mindig, szükségeim szerint. Az imádságnak eme szent percében atyai színed előtt bünbánatra ébredve megvilágosodik előttem, hogy mindazt, amit eddig kértem, el is tékozoltam. Magamra költöttem, másoknak keveset juttattam. Bocsásd meg, Atyám, hogy eddig csak gyümölcsöket kértem. . . Ezért most nagyon szegénynek érzem magamat. Közeleg a szeretet ünnepe, és nem tudok maradandó ajándékkal közeledni senkihez, mert lelki kincseim nincsenek. Egyedül Te maradtál tékozló fiad számára, s a kegyelem ajtaja tárul még hivogatón atyai hajlékod felől. Engedd meg hát bűnbánó gyermekednek, Atyám, hogy ebben az adventi időszakban igazi ajándékot kérjek és kapjak! Töltsd be, óh töltsd be szivemet egészen ama mennyei szent ajándékkal, aki a te szent Fiad, aki most újból útban van az emberi hajlékok felé. Tudom, hogy általa olyan ajándékot nyerhetek, amelyből másoknak is jut, és mégis soha el nem fogy. Atyám! Én megpróbálom egyengetni az Urnák útját. Szivem önzésének halálos mélységeit, bűnös vágyaimnak égbekiáltó hegycsúcsait ha mégsem sikerül eligazítanom: bocsásd meg gyengeségemet, és annál inkább küldd el hozzám Őt, hiszen Ő a bűnökből Szabaditő! Szent Lelked és Igéd által készíts szállást Megváltónk számára a Kárpátok ölén élő szeretteink szivében is. A Sátán fegyvereinek uralma alatt építsd meg országodat a megmaradottak, de reménykedők között, és hozd el számukra is a te szabaditásoknak örömét, a Krisztusban! A Krisztus nevéért! Ámen. Sóhajda Béla. egyházunkat is köszöntőm abból az alkalomból, hogy építkezésük befejezést nyert és november 23.-án fogják felszentelni uj épületüket. Egyházkerületünk megbízásából Nt. Csordás Gábor esperes és Nt. Dr. Harsányi András, a Magyar Egyház szerkesztője résztvettek az egyházak világsegélybizottsága igazgatóságának ülésén, eredményesen képviselve a szétszórt magyar reformátusság ügyét. A Református Világszövetség amerikai theológiai bizottságába állandó tagként Nt. Komjáthy Aladár püspöki titkárt küldöttem ki, aki résztvett a Princetonban tartott gyűlésen, amely a brazíliai református világgyülés témájával foglalkozott. Ugyancsak Nt. Komjáthy Aladár püspöki tiktár szerepelt megbízásomból eredményesen a princetoni theológiai szeminárium missziói bizottsága előtt tatrott előadásával, mely bizottság közel háromezer dolláros adománnyal támogatja az idén a budapesti theológiai akadémiát. Hálásak vagyunk Istennek azért, hogy igy közvetve ugyan, de segíthettünk lelki édesanyánkon is. Gyülekezetünk tagjainak áldott hálaadási és adventi ünneplést és elmélyedést kíván, Béky Zoltán püspök. Ötvenöt éves jubileum és iskolaavatás a Perth Amboy-i egyháznál (1903-1958) Kettős ünnepet ült november 23-án, vasárnap Perth Amboy-i egyházunk népe. Ekkor emlékeztek meg a gyülekezet 55 éves évfordulójáról és ugyanezen a napon avatták fel az uj negyedmillió dolláros iskolát. Az egyház, mint talán sok más egyház is, keresztülment azokon a küzdelmes viharokon, melyek sokszor elpusztítással fenyegették a hullámok tengerén úszó hajóját. Kacziányi Géza tanár és ideiglenes lelkész beszolgálása nem sokáig tartott, mert a megalakulás utáni következő évben, 1904-ben, már Kozma József lelkész vette át a gyülekezet sorsának irányítását. Mindjárt a kezdet kezdetén nagy erőpróbán estek keresztül. 1905-ben elszakadtak az addig őket támogató presbiteriánus egyháztól. Hogy ez milyen lelki megrázkódtatásokkal járhatott, azt ma már nehéz elképzelni, csak más egyházak hasonló történeteivel hasonlíthatjuk össze, ahol sok helyen pereskedésre került a dolog és a világi bíróságnak kellett döntenie az egyház épületeinek hovatartozandósága felől. Itt csak két, templomépitésre szánt és vásárolt telket veszített az egyház el, egyébként még nagyobb buzgósággal és lelkesedéssel fogtak az első templom építéséhez. Dr. Nánássy Lajos lelkipásztor (1908-1929) idejében kiteljesedett az egyházi munka. Énekkar indult meg, mely azóta is szüntelenül dicséri az Istent, harangokat vettek és a Cortland Streeten imaházat építettek az északi részen, az u.n. “Budapest”-en lakó magyarok részére. Az első világháború alatt nem hogy lelassult volna, hanem még felélénkült az egyház tevékenysége. Sokan arra gondoltak, hogy a háború még sokáig eltarthat és talán hosszú ideig itt lesznek Amerikában s jobb lesz ha a templom mellé társadalmi épületet és egy iskolát is épitenek. 1915-ben épült mostani helyén az az iskola, melyben olyan sok örömöt és boldogságot lelt az itt élő magyarság. Többször javíttatták, kitoldották, alá pincét építtettek és mindent elkövettek az idők követelménye szerint, hogy szolgálja a hívek szükségletét. Az első világháború utánra esik a Keasbey-i imaház megvétele, melyet a helybeli presbiteriánus egyháztól vásárolt meg az egyházközség, mivel azon a területen régen sok magyar lakott. Később ezt is és a Cortland Street-it is az egyház eladta, mivel a hívek a közlekedési viszonyok meg javulásával jobban eljutottak a Kirkland Place-i központi templomba. Mozgalmas volt a gyülekezet lelki arca, mivel az ifjúsági szervezetek is ekkor indultak meg, külön az ifjabbaknak és az idősebbeknek. A Női Kör is az 1920-as években bontotta ki zászlaját, a Férfi Kör vele azonos célok érdekében, de talán nem olyan nagy eredménynyel buzgolkodik még ma is. A cserkész mozgalom is megindult 1924-ben és szép zenekarukat mindenütt szeretettel fogadták a felvonulásokon. Képviseltették magukat az 1933-évi Gödöllői Jamboree-n. Keasbey-n külön kis-cserkész csapat alakult az ott lakók részére. Mindehhez a munkához segítségre volt szükség. Az egyház segédlelkészeket és teljes idővel munkába állított tanítókat választott. A lelkipásztora iránt sokszor mutatta meg szeretetét a gyülekezet. Dr. Nánássy Lajos kapott a magyar lelkészek közül először automobilt ajándékba; egyebek közt hosszabb tanulmányútra is elküldték fizetett szabadsággal. Nagyobb zavart és megoszlást csak az episzkopális mozgalom idézett elő az egyház életében, 1923-ban. A
