Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Menekültek között Ausztriában 1956. december 3-án a menekültek száma már túlhaladta a 10U ezeret. A mind jobban szigorodó határzár ellenere is, még mindig ezernél több menekült lépte át a határt. Pesti utcai jeleneteket mesélnek el itteni menekültek. Sorban állnak az élelmiszerüzlet előtt, asszonyok, fegyvertelen férfiak. Az orosz tank két három sorozatot ad le rájuk. Másutt behúzódnak az üzletekbe, lehúzzák a rolót, de még azon keresztül is megkapja az üzlet a maga egykét sorozatát. Az itteni értelmezés azonban egyértelmű, valamennyi fiatal volt harcos ezt mondogatja: félnek, ezért lövöldöznek annyira. Félnek az oroszok. Osztrák fogorvos előszobájában. Egyszerre hét beteg. Köztük egyiknek valamennyi foga kiverve. Az orvos ingyen kezeli őket. A kivert fogú csak ennyit mond: rendőrség a forradalom után. Az orvos csak csóválja a fejét, még ilyet sem látott. De bámulja az újságot is, amely még mindig az első oldalon hirdeti azt, hogy még nincs vége a harcnak Magyarországon. Ott a rendelő előszobájában mondja az egyik nagy komolyan: Az orosz elvesztett Magyarországon mindenféle politikát. Bizony elveszített mindent mondják, s dicsérik erősen a falut, a magyar falut, amely bőven ellátta élelemmel a fővárost. Ingyen osztogattak krumplit, hagymát, káposztát, kenyeret. Az első Istentisztelet a menekültek között. Az egyik ezerkétszázszemélyes tábor közelében. Nincs református templom, sem más terem. Az osztrák katolikus lelkész, a helybeli kórház lelkésze szives készséggel engedi, hogy a kórház kápolnájában tartsuk meg az Istentiszteletet. Oda gyűlik be vagy száz magyar református. Valósággal felszabadultan éneklik a dicséretet, meg a 90-ik zsoltárt. Eleinte akadozva, de aztán mind jobban magukra találva. Ne félj te kicsiny nyáj, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot Luk. 12.32. Előbb a látható ország, és a láthatóságoktól való oly mélyen emberi félelem. Ezt csititja Jézus. Nem ezektől kell félni, • de attól aki a lelket is gyehennára vetheti. S mi emberek mégis erről feledkezünk meg s arról is sokszor, hogy mi magyarok nagy és krisztusi szenvedésekre választottak is lehetünk, ha vállaljuk küldetésünket-hivatásunkat. Türelmetlenek. Félnek, hogy a telet is itt kell tölteniök. Csodálkoznak azon, hogy a régi menekültek ilyen türelmesek és nem csodálkoznak semmin sem. Nem értik, hogy Magyarországot miért hagyták cserben. Nem ezt remélték. Vájjon Egyiptomért nem féltek a világháborútól? Csak Magyarország miatt nem volt szabad azt kockáztatni? Egyiptomban lehetett? Az talán egy másik világháború lett volna? A régi menekültek csak legyintenek. Ők tudják, hogy ilyen szándék soha nem élt Nyugaton és most sem él. 1956. december 10-én menekültjeink száma már meghaladta a 140 ezret. Úgy számítják sokan, hogy ezt a kiáradást már aligha lehet megállitani s felmerül a kérdés, mi lesz akkor, ha ez igy tart tovább, a menekültek száma majd százezrekre rúg sót még talán többre is... Vájjon felkészült e erre a világ? Vájjon hogyan oldaná meg ezt a nagy kérdést, a nagy kérdések előtti állandó kitérései során? Mert akkor a magyar kérdés valóban olyan lesz, amelyet már majd nem lehet csupán jótékonysági akciókkal megoldani! Valószinü az is, hogy bizonyos orosz egységek még szándékosan is előmozdítják a menekülők kiözönlését valószinüleg azzal az elgondolással, hogy igy minél több ellenségüktől szabadulhatnak meg. Van világi is mindjárt, aki egyházi szolgálatra jelentkezik. Általában nincs baj ebben a tekintetben. Éppen az ifjúság körében van vonzereje az Igének. Lehet azért is, mert tiltva volt, de elvégre ez is alapja lehet a komoly ráéhezésnek. Voltak olyan 25 évesek, akik még nem kaptak ugyan munkabért uj munkahelyeiken, de már pénzt kértek kölcsön arra, hogy elutazhassanak a legközelebbi olyan magyar istentiszteleti helyre, ahol Igét hallgathattak. Az osztrákokra nem lehet vagy alig lehet ráismerni, annyi és oly heves együttérzést tanúsítottak a magyarsággal szemben. Egymásután állitják azt, hogy a 10-14 éves gyerekek harciassága nyilván onnét van, hogy maga a rendszer tanította őket a fegyverforgatásra. Lehet ebben is sok igazság, azonban talán a teljes igazság mégis mélyebben van: a gyermek ösztönös és vele született erkölcsi érzékében. Nagyon valószinü, hogy az egészséges etikai alapból táplálkozik minden más törekvés igy pl. az ellenállásé is. Mert tény az, hogy a gyermekben igen nagy adag veleszületett megérző moralitás van. Ez sokkal valószínűbb, mint az a sokszori állitás az elmúlt évek során, hogy t.i. “elnevelték” az ifjúságot, ami most ugyan alaposan megdőlt. De hogy nem találjuk meg a teljes okát az végül is: Istennek nagy titka. Nem lehet Ő ellenében, és nem lehet Nála nélkül. Mindig rá tud cáfolni a legszebben kiszámított tételekre is — s mint már annyiszor történelmünk folyamán rácáfolt a jósokra és főleg a baljósokra. Hisszük-e, hogy igy lesz most is. Egy nemzetről-népről van szó, amelyet sokszor eltemettek már szomszédai is közelebbiek és távolabbink, ha másként nem hát gondolatban, és még sem következett be az, amit pedig már eleve szántak a magyarságnak. 1956. december 17-én a menekültek száma már lényegesen nem gyarapodott. Ennek oka elsősorban az, hogy a sok sztrájk következtében a közlekedés is megbénult és igy a menekülők sokkal nehezebben jutnak el a határzónába. A napiátlag most már csak egy-három száz között van, de nem lehet tudni, hogy mikor vet ismét hegyeket a menekült hullám. Istentisztelet után vagyunk az egyik tábor barakjában. A hittestvérek zsákokon ülve hallgatták az Igét, amely most a keresztyéni szabadságról szólt. Arra kérte a hiveket, hogy álljanak
