Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 meg a keresztyéni szabadságban, amelyre Krisztus minket megszabaditott és ne kötelezzék el ismét magukat a szolgaságnak igájával. A törvényességtől óvta őket most az ige, és az önérdemek jelentőségének túlbecsülésétől. Valamint attól is, hogy az érzékletességek hatásait jól felismerjék és Istent minden körülmények között és elsősorban is lélekben imádják! Az igehirdetés nyomán az egyik hittestvér azt kérdezi mélységes aggodalommal: Vájjon kipusztitják e a magyarságot, vájjon elpusztul e mostan? Isten nem fogja elhagyni a magyarságot, mint ahogy eddig sem hagyta még el. A magyarság történelme folyamán számtalanszor jósolták végpusztulását, sokszor önmaga fiai is úgy vélték, hogy elpusztul, és mégsem következett be a nagy katasztrófa. Mert Isten nem engedte! A beolvadás gondolata persze foglalkoztatja a menekülteket erősen. Ebben az összefüggésben rá kellett arra mutatni, hogy a beolvadás is voltaképpen Isten kezében van és egyéni dolog lesz. Lesznek akik majd beolvadnak, de egészen bizonyos, hogy lesznek olyanok akik erre képtelenek lesznek. Ami a visszatérést illeti az is bizonyos, hogy ma már nem olyan nagy kérdés ez, mint volt a századforduló kivándorlóinak esetében. Ma már alig vannak távolságok a szónak komoly értelmében. Olvasnivalót erősen igénylik. Előszedtük a régi és nagyon régi Jöjjetek számokat és az lett most kedves táplálékuk mindegyikőjüknek. Ezeket adták kézről kézre egymásnak. Kivánják az olvasnivalót erősen. Karácsonyi szolgálatok-at Tirolban úgy lehetett megvalósítani, hogy kettő ui menekült presbiterünk vidékre menetelre is bekapcsolódott a munkába. így karácsony első napján egyszerre három helyen volt Istentisztelet és második nappal valamint a 23-i vasárnappal együtt összesen öt helven volt karácsonyi Istentisztelet. A presbiterek felolvasták az Írott igehirdetést: “... az Ige testté lett...” Innsbruckban, Solbad Hallban és Wőrglben kb. öszszeser 400 hívünknek hirdettem az Igét. Textus ez volt: “a legnagyobb a szeretet”. Megható gondossággal készítették el a kaszárnya-menekülttábor kultúrtermében az Ur asztalát. Főleg Benedek Emil dr. volt gombai lelkész fia uj menekült buzgólkodik erősen a hívek egybe tartásában. Ő vezeti el őket a ruhaosztásra, mert sikerült saját lakószállómban eey szobát bérelnem azoknak a ruháknak a kiosztására, amelyek Perth Amboyból jöttek ill. jönnek. Jönnek rászorult másv állásúak is. Wőrglben, amely innét 52 km.re van egy táborban, volt katonai táborban, több mint ezer magyar menekült közt van vagy kettőszáz református. Itt egy énektanitó Mészáros Ferenc valamint Pál István volt tisztviselő Dresbiterünk buzgólkodik az uj menekültek között. Ők voltak helyettem kint az ünnepeken más táborokban is. És ők készítették elő a karácsonyi Ur asztalát az ünnep második napián Wőrglben. Láttam rajtuk, hoey erősen drukkolnak, vájjon jönnek e a hívek. S aztán jöttek, csaknem 80 %-a ott volt. Hogy mit jelent Wőrglben egy református ma-FELHÍVÁS-menekült protestáns theológus diákokhoz! A Magyarországból Amerikába menekült ifjúság sorában vannak olyanok, akik már otthon theológusok voltak, vagy pedig középiskolai tanulmányaik elvégzése után valamelyik hazai theológiai főiskolára készültek beiratkozni. De olyanok is lehetnek közöttük, akik nem tudták theológiai tanulmányaikat elkezdeni, illetve folytatni, mert közben katonai kötelezettségüknek kellett eleget tenniök. Itt, Amerikában a nagy protestáns egyházaknak szükségük van minél több lelkészre. így bőven nyílik alkalom theológiai tanulmányaik folytatására, illetve elkezdésére. Ép ezért mindnyájokat felhívom, hogy saját érdekükben azonnal lépjenek velem érintkezésbe. Készséggel leszek segítségükre abban, hogy itt valamelyik theológiai főiskolára mielőbb beiratkozhassanak. Egyben kérem azokat, akik ily diákokról tudnak, vagy hallottak, hívják fel figyelmöket e felhívásra, vagy pedig közöljék velem az illetők nevét és amerikai cimét. Végül kérem azokat a menekült theológus ifjakat, akiknek már sikerült valamelyik theológiai főiskolán elhelyezkedniük, közöljék velem nevüket címüket s írjanak nehány tájékoztató sort magyarországi hátterükről és itteni helyzetükről. DR. VASSADY BÉLA volt debreceni egyetemi ny. r. tanár, jelenleg a lancasteri theológiai szemináriumban a rendszeres theológiai tudományok professzora, 338 N. West End Avenue Lancaster, Pennsylvania. gyár Istentisztelet, azt csak az tudja, aki itt él. Előszörre az osztrák plébános megengedte hogy a kórházi kápolnában tartsuk, de már másodjára nem engedte meg és igy a nagy tábor ezer embert is befogadó nagy éttermében tartottuk meg istentiszteletünket. Még nagyobb jelentősége van annak, hogy itt Solbad Hallban, amely teli van kát. templommal, kolostorral, rendházzal, hogy itt ref-magyar Istentisztelet jöhetett most már háromszor létre, és nem csökkenő számmal. Hogy továbbá idejárnak ruhaneműért, egy-egy kis segélyért stb. Mindez főleg az adományok segítségével jöhetett létre, amelyeket testvéerink küldtek nekem.
