Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1957-02-01 / 2. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 HORTHY MIKLÓS Estoril Portugáliából jelentették, hogy február 9-én nagybányai Horthy Miklós Magyarország volt kormány­zója 88 éves korában elhunyt. Ott volt mellette fele­sége, Miklós fia, idősebb fia özvegye Ilona és unokája. Régi nemesi családból származott. A kendersi kú­rián 1868 junius 18-án született és a hires debreceni gimnázium elvégzése után a fiumei katonai akadémián tanult. A régi Osztrák-Magyar Haditengerészetnél kap­ta első beosztását, ahol tüneményes pályafutását sok siker komázta. Számysegédje volt Ferencz József királynak. Az 1919-es rövid éltü Kun Béla féle vörös forra­dalom leverése után Magyarország kormányzójává vá­lasztották meg. 1920-tól 1944- 45-ig sok küzdelmen át kellett vezetni a magyar nép életének hajóját. Károly király kétszer próbálkozott visszatérni a magyar trónra. Az 1930-as évek gazdasági válsága is nagy erőpróba volt a megcsonkított országnak. Az utolsó világháború küzdelmei, a német és orosz erők közötti semlegességi kísérlet mind hiábavalónak bizonyult. A Gestapo fog­ságába került és Németországból a portugáliai kies vidékekre költözvén hazájától távol töltötte élete hát­ralévő esztendeit. Már már megérte, hogy Magyarország újra szabad és független állam lett, amikor az elnyomás és az orosz terror vérbe fojtotta a magyar szabadság­­harcot. Nevét és személyét mértatlanul érte az a tá­madás, amit halála alkalmából a New York Times és más nagy lapok is Írtak. vizen való átjutás veszélyeit. Néhányan még át tudtak jönni egy hidon. Akik megérkeznek, meg­melegednek, esznek, s autókon beviszik őket isme­retlen keresztyén testvéreik a faluba pihenni. Hajnali 4 óra! Mi is a kocsiba szállunk. Be­megyünk még megnézni a benti vöröskeresztes tábort. A nagy szoba lassan megtelik reggelre. Több irányból érkeznek ide menekültek. Élmé­nyeiket mesélik egymásnak, ha még van ehhez fizikai és lelki erejük. Akik most jönnek, már másod, harmad, sőt esetleg negyedízben kísérlik meg a menekülést. Bibliarészeket osztogatunk és a svájci testvérek által küldött csokoládéból is tudunk nekik adni. Kanadai testvérünk fény­képez, de van aki kéri, ne vegye le, hátha újság­ba kerül képe és otthoni szeretteit baj éri miatta. Az otthoni félelem még itt is megüli a lelkeket. Mások aludni próbálnak, hogy elfelejtsék életük legszomorubb éjszakáját. Hajnalodik. A felkelő nap leleplezi az andaui tragikus éjszaka titkát. Fényes sugaraival meg­világítja a hóban egy szabadság után vágyó ma­gyar asszony vérét, melyet szülőföldje határán ontott, Bujdosó magyar, Becs. Szenvedés... Hazám, hazám! én messzeségben Veled vagyok a szenvedésben, Sok visszatérő fájdalomban Legmélyebb gyász és siralom van. Végbe ment a véres merénylet, Elfolyhat megint drága véred, Avagy talán már véred sincsen, Elhagyott az irgalmas Isten. Hagyták, hogy az óriás kobra Védtelenül fojtson halomra, Most megmozdult a világ lelke, Küldi pénzét — koporsó szegre. Nagyhatalom, közel vagy messzi, Csak megriadt szemét mereszti, Nem hiszi, hogy a titkos métely Ősi tölgye gyökéig ér el. Biztos benne, erős a kéreg, Nem fúrhatja át a fa-féreg, És piroslik mint ágon alma, Majd férgesen lehull az aljba. Sátán-ország haramiái, Mi jót lehet ezektől várni? Gúzsba kötést, szolga bilincset, Melyre ömlő könnyedet hintsed. Óh, gyáva, hízelgő, vad önzők! Bélpoklos eszméket özönlők, Uralmatok nyilvános célja Titokban mészárlók acélja. Nem a haza jóléte, üdve, De becsület útját kerülve, Gyomrotok van aljas örömre Szabad népek létét gyötörve. Orgyilkosokkal telt sok ország, Kik nemzetek kincsét orozzák. Hátuk mögött orgazda kémlel Világ-söpredék seregével. Megvásárolt cenk kardja, tőre Vigyáz a rabló dőzsölőre, A sebzett nép sikong a porban, Mint meglőtt szarvas a bokorban. Emberség, Béke meggyalázva, Függetlensége, Szabadsága Várja a megmentő Hatalmat, Ki a Vadnak végdöfést adhat. Hazám! nem lehet olyan utad, Hogy megöljék Jelened, Múltad, Mert védő vérben nincsen másod, Jövőre is ez hivatásod. SZABÓ LÁSZLÓ,

Next

/
Thumbnails
Contents