Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-02-01 / 2. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ TEHER ALATT NÖ A PÁLMA . . . A magyar református egyház az elmúlt 11 esztendő alatt élte egyik legnehezebb korszakát. A kálvinizmus, s különösen a mi magyar hitünk ezen a téren való kibontakozása, nem először szenvedett világi hatalmasságoktól, de ezeken minden nyomorúság ellenére is diadalmasan átsegítette az Isten. Az egyház célja minden időben egy volt: szolgálni s világítani. A magyar református egyház szolgálata elé kerülő s mindenki előtt ismeretes akadályokat nem szükséges teljes egészében részletezni. Elég lesz ha csak rámutatunk itt néhány szóban azokra a súlyos terhekre, amelyeket a kommunista elnyomatás alatt hordott magyar református Sionunk. Az iskolákat elvették az egyháztól, az egyházi vezetőket leváltották, az egyházi önkormányzatot majdnem teljesen megszüntették és a kormányt kiszolgáló intézménnyé tették az anyaszentegyházat, a lelkészképzést korlátozták, az állami iskolákban folytatott vallásoktatást eltörölték, hitoktatókat elbocsátották, theológiai főiskolákat elkobozták, és minden téren azt tűzte ki az istentelen kormány, hogy az egyházat visszaszorítja a lehető legkisebb területre, ahol sem súlya, sem jelentősége aztán már nem lesz. ___ Hogy milyen arányú volt ez a teherhordozás, azt talán sokan itt kinn Amerikában jobban tudják, mint mi akik csak most jöttünk ki a szabadságharc után. Egyes kimagasló egyénekről talán hirt kapott a világ, Ordass ev. és Ravasz László református püspökök sorsa nem ismeretlen az egyházi kérdésekkel foglalkozók előtt. De talán kivesen tudják azt, hogy mennyi azoknak a száma, akiket eltávolítottak, egyházi munka éléről erőszakkal és fenyegetéssel elmozdítottak. Ezekben az elmúlt esztendőkben, mind a magyarországi református egyházat meglátogatni nálunk járt külföldi vendégek, mint a most onnan elmenekült magyarok szerint az egyház lelkiekben megerősödött és a gyülekezeti élet szempontjából elmélyült. A nehézségek közepette sokan vállalták a kárt és üldöztetést s hitük és lelki életük terén megerősödtek. Az istentisztelet minden alkalommal külön ajándék és drága megbecsült eseménnyé lett. Az állam és egyház közötti viszonyt főleg két csoport jelképezte. Az egyik azoknak a kisebb, de hangosabb és a hatóságokra támaszkodóknak a csoportja, akik mindenben a kormányt kiszolgálni és a saját érvényesülésüket előmozdítani akarták, mig a másikba azok tartoztak, akik a hit és az egyházi szolgálat terén megálltak hűségesen. Azok, akiket a magyar nép “béke papok” címmel ruházott fel, ott voltak mindenhol ahol a békéről kommunista szónoklatot kellett tartani és konferencián egyházi áldást mondani a véreskezü munkához. A véleménykülönbség megmutatkozott sokféleképpen a nép és a magukat vezető szerepbe feltolt “béke papok” között. Nyilatkozatokat és körleveleket adtak ki az elmúlt években a nyomorúság megpróbáltatásai alatt ezek a kommunista kormányzatot dicsőítő és az ártatlanok elhurcolásába belenyugvó, az elitéltekért semmit sem tevő egyházi vezetők. Sokkal messzebb mentek el, mint amit a lelkiismeretük és az egyház érdeke megkívánt volna. Mi sem természetesebb tehát, minthogy a magyar református egyház és a többi egyház is az elmúlt években az önmagukat vezető helyre feltornászott egyéneket hivatalukból megfosztotta és a szabadság rövid ideig élvezett napjaiban az egyház régi vezetőit visszaállította régi tisztükbe. A nép mindig is azokat tartotta törvényes egyházi vezetőknek, akiket ők választottak meg esperesi és püspöki tisztükre. Hiába a november 4.-e ótai orosz kommunista elnyomás minden rettentessége hiába ármánykodnak azok, akiket erővel akarnak a nép nyakára állítani, a magyar nép úgy látszik erős és állhatatos marad és nem fogadja el többet a “béke papokat”. Dr. Ravasz László dunamelléki püspök november 2.-iki drámai rádió beszéde feledhetetlen marad minden igaz magyar szivében. Szavait nyugalom és higgadtság jellemezték, de benne volt beszédében a foradalom céljainak és lehetőségeinek értékelése és a további veszedelmek felismerése. Az egyházat és személyét ért sérelmekről nem szólt. Vigasz volt az ő szava a csüggedöknek, erősítés a csapásokat hordozóknak és felhívás is volt az uj építő munkára. Azóta, hogy a szabad hang nem jut már hozzánk Magyarországról, az egyházak nagyrészének és a hívek többségének a küzdelme újra megindult. Bízunk azonban Istenben, hogy nem hagyja el az Ur az övéit. Teher alatt nő a pálma. György István, menekült magyar. Publi»hed monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland PI. Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő: DEZSŐ ÁBRAHÁM Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2.—yearly. TARTALOM: - IN THIS ISSUE TAPINTATLAN MAGYAROK: Borshy Kerekes György. — ANDAUI ÉJSZAKA: Bujdosó Magyar, Becs. - HORTHY MIKLÓS MEGHALT. - SZENVEDÉS, vers: SZABÓ LÁSZLÓ. - MAGYAR MENEKÜLTEK LELKI GONDOZÁSA AUSTRIÁBAN: Figyelő Zebulon. — ÁLARC, vers: Pálcza János. — A BÖJT: Á.D. — ENGLISH SECTION. - GYÜLEKEZETI ÉLET.
