Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8-9. szám
PRESBITERI ÉS LELKÉSZI GYŰLÉS LIGONIERBEN NAGY LAJOS esperes sajtóbeszámolójából Azt hisszük, hogy nem volt áldottabb gondolat annál, mint amikor reájöttek arra, hogy az amerikai magyar református élet vezető embereinek, lelkipásztorainak, presbitereinek évente találkoznia kell. Erre a találkozóra igen nagy szükségünk van. Nemcsak azért, hogy tanuljunk, hogy kérdéseink megoldására feleletet találjunk, hogy egymást megismerjük, hanem azért is, hogy a testvéri érzést erősitsük, a mi boldog lelki egységünket a felekezeti választófalak ellenére megvalljuk. Talán az Amerikai Magyar Református Egyesület washingtoni székházán kívül nincs hely, ahová azzal az érzéssel léphetünk be, mint a ligonieri Bethlen Otthonba. Az amerikai magyar református embert az az érzés fogja el, ha a ligonieri kis templomba, az árvaházba, az öregek otthonába belép, mintha templomát és saját egyházi épületét látná. Ez az enyém, az én hitem és hálám gyümölcse, minél jobban virágzik, annál boldogabb vagyok, minél több a gondja, annál nagyobb a felelősségem. A világ protestántizmusa felé Egyesületünk és Bethlen Otthonunk a mi dicsekedésünk. Ide zarándokol el évente az amerikai magyar reformátusság világi és lelkészi vezetőségének jó része. Itt látjuk teljes egészében égető kérdéseinket, itt valljuk meg újra s újra, hogy egymás hitére és tapasztalatára nagyon reá vagyunk szorulva, szükségünk van egymás testvéri szeretetére a mindennapi élet kemény harcaiban. Ligonierban fejedelmi magyar koszt, igazi vendégszeretet várja az odalátogató magyar embert. A pennsylvaniai ősz arany sugarában füröszti a gyárvárosok lakóját. Tüdőnk nem tud eltelni a tiszta levegővel s néha a Moria hegyéről elgyönyörködve a táj szépségében, furcsa dolog esik meg velünk. Azt hisszük, hogy a délibáb játszik velünk, az otthoni határ egy részét mutatja elénk, ahol nótáink s ifjúságunk maradt. Kétszer is odanéz az ember, mig ébred; csillapodj szivem, nem gömöri, beregi, abauji, borsodi, zemplémi határ az, csak nagyon hasonlit reá, annak volt ilyen szép az ősze. Az előadások és a hozzászólások között már többször akadnak angolok, de azok arra jók, hogy boldog mosollyal hajtsuk le fejünket a nagy pihenőre, mert ha már nem leszünk, akkor is a mi drága hitünk lobog és ősi örökségünk hü szivek őrzik: a mi fiaink. A Presbiteri Szövetség ez évi közgyűlésén számban kevesebben voltunk, de a megszokott magas színvonalú gyűlésünk volt. Akik jelen voltak, sokat tanultak, felellősségük öntudatosult. Kár, hogy nem minden gyülekezet képviseltette magát. Azokból a gyülekezetekből, ahol még elmondják, hogy mi magyar reformátusok vagyunk, feltétlen várunk képviselőket. Minden előadásból, hozzászólásból, a megjelentek egymást köszöntő öröméből az csendült ki, hogy testvérek vagyunk, összetartozunk, egy a sorsunk. A Presbiteri Szövetség gyűlésén Fiók Aladár és Simon Károly tartottak előadásokat, György Árpád pedig gyülekezeteinket közösen érdeklő kérdéseket tárgyaló szabad fórumot vezetett. A gyűlésen Király Imre elnökölt. A gyűlés tagjai urvacsorai istentiszteleten vettek részt, amelyen Nagy Lajos esperes hirdette az Igét. Esti tábortűz helyett magyarországi filmeket néztek meg. Az elfogadott javaslatok között legjelentősebb kimondotta, hogy egyházaink ifjúságának vezetőit közös konferenciára évenként egyszer össze kell hozni Ligonierben. 6___________________________________________________________________ MAGYAR EGYHÁZ DR. SOLTÉSZ ELEMÉR . . . Egyik ó-hazai lelkésztársam levele fekszik előttem, amelyben többek között az a szomorú hir áll, hogy a magyar királyi honvédség első protestáns tábori püspöke: dr. Soltész Elemér, 83 éves korában meghalt. Bár a zsoltáriró szerint is természetesnek látszik, hogy “a mi esztendeinknek napjai hetven, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő” és annak is nagyobb része nyomorúság és fáradság, most — amikor elment közülünk, akivel különben mi itteniek közel tizenhárom éve nem is találkoztunk — mégis hiányzik nekünk, mert szerettük és nagyrabecsültük őt. Isten megkülönböztetett testi és lelki erővel áldotta meg. Fejjel magasabb volt az átlagembernél. De lelkileg és szellemileg is kimagaslott közöttünk. Közel 22 évig szolgáltam a püspöksége alatt, ebből 7 évig közvetlen mellette, a Honvédelmi Minisztériumban, mint a protestáns tábori püspökség titkára. Jól megismertem tiszteletet parancsoló személyét és sokat is tanultam tőle. Családját rajongva szerető hitves és édes apa, igaz keresztyén ember, megnemalkuvó gerinces magyar volt. Nagyon komoly főnöke és mégis atyai szivü baj társa az alája rendelt tábori lelkészi karnak. Az ő nevéhez fűződik a budapesti protestáns katonai templom megépítése is. Munkás élete végén, mint sok annyi mást, őt is félretolta a második világháború utáni rendszer. De ennél sokkal nagyobb fájdalom volt számára szerető hitvesének és János fiának elvesztése. Utolsó éveit Judith, Mártha és Erzsébet leányainak családi körében töltötte el. Most ő is megtért elköltözött kedveseihez az örök nyugalomra. Legyen áldott emlékezete! BORBÁS ANTAL. * * A Lelkészegyesület gyűlésén, mely Nagy Lajos esperes Igehirdetésével kezdődött, Dr. Havadtőy Sándor az eszkhatologia kérdéseiről, Borshy Kerekes György “Van jövőnk" címmel, Borsay László magyar egyházi énekeink dallamainak átmentéséről, Daróczy Sándor pedig a vallásszabadságot kimondó tordai országgyűlésről tartott előadást. (A Magyar Egyház ezt az előadást közli. A Szerk.) A gyűlés programmját angolnyelvü gyülekezeteink fejlődését tárgyaló “panel-discussion” és esti tábortűz egészítette ki. A gyűlés tagjai adakozásából teológiai könyveket fognak küldeni óhazai lelkészképző intézeteknek. A Lelkészegyesület, hasonlóan a Presbiteri Szövetséghez, kimondotta, hogy támogatja magyar középiskolai internátus felállítását Ligonierban. *Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület uj tisztikara a következő két évre igy alakult: Harangi László elnök, Nagy Lajos esperes, alelnök, Dr. Havadtőy Sándor (Canada), titkár, Borsay László, jegyző, Bodnár Viktor, pénztámok. A ligonieri gyűléseken a Független Amerikai Magyar Református Egyházba tartozó lelkészek közül jelen voltak: Béky Zoltán főesperes, Nagy Lajos és Csordás Gábor esperesek, Borshy Kerekes György tb. főesperes, Daróczy Sándor v. főesperes, a Bethlen Otthon jelenlegi igazgatója, valamint Ábrahám Dezső, Dr. Harsányi András, Négyessy Bertalan, Szabó Zoltán és Szőke István.
