Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8-9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 A LIGONIERI NYÁRI MAGYAR ISKOLA Négy hét még emberi mértékkel mérve sem nagy idő, de sokszor nagy jelentőségében. Valahogy ilyen érzéssel ülök neki ennek a rövid beszámolómnak, hogy elmondjam mindazt, ami ezt a négy hetet növendékeknek, oktatóknak egyaránt felejthetetlenné tette. Növendékeink Amerika legkülönbözőbb részéből kerültek Ligonierba, ebbe a kies, hegyes-völgyes városkába, a Bethlen Otthon barátságos falai közé. Gyermekeink “background”-ja valóban változatos képet mutatott és mégis szinte percről-percre érezhettük az idegenszerűség okozta kezdeti feszültség feloldódását és megtapasztalhattuk, hogy minden különbözőség, nyelvi nehézség ellenére egy közös törzs hajtásai. Rövid pár nap alatt már eltűnt a legkisebb különbség is és gyermekeink boldog, vidám kacaja, a közös játék és közös kirándulások, uszodai fürdések öröme mellett a közös kötelességek teljesítése egybeforrasztotta őket ugyannyira, hogy most, midőn legnagyobb részük már elhagyta otthonunkat, egyenesen bántó az augusztusi hónap nagyobb csendje. A fentieket bevezetésül. Otthonunk nyári iskolájának nagyszerű célja: testi és lelki üdülés nyújtása mellett serdülő fiatalságunk magyarságának ön tudatosítása. A magyar szellem ápolására fektettük a legfőbb súlyt. Törekvésünk odairányult, hogy biztos alapokra fektessük ifjúságunk magyarság-tudatát egy olyan tanulási Programm alapján, mely szinte észrevétlenül, játszva, miden kellemetlen “mellékzönge” nélkül nevelje gyermekeinket “testben és lélekben, Isten és emberek előtti kedvességben” s olyan magyar szellemben, melynek épitő hatása nem maradhat el. Kérdezhetné valaki azt is, hogy mi a jelentősége egy ilyen négyhetes nyári magyar iskolának? Nos: sokkal nagyobb, mint azt sokan hiszik. Magyar gyermekeink négy héten keresztül magyar közösségben érzik magukat. Az egyre inkább állandósuló magyar beszéd és az angol nyelvű beszélgetések, magyarázatok magyar tárgya szinte észrevétlenül alapozza meg a gyarmekek lelkében azt a szellemet, mely egyedül képes arra, hogy ezek az “emberjelöltek” — ahogy őket Nt. Daróczy Sándor igazgatónk a maga közvetlen modorával nevezni szokta — magyarságunknak egykor az emberibb emberben és a hivőbb lélekben adják bizonyságát. A négy hét valóban rövid idő. Csodákat nem lehet tenni és mégis sokan voltak, akik csodálattal látták a gyermeki telkeknek még ismeretlen szépségeiben való kibontakozását, azt a töbletet, amivel a nyári magyar iskola alatt gazdagodtak. A gyermekek mindegyike — esetenként tudatosan, vagy tudat alatt — azzal hagyta el a négy heti közösségi életet, hogy érdemes még itt, Amerikában is magyarnak lenni, hogy magyari voltuk pluszt jelent az életükben, amely Isten előtti mélységes alázattal bár, de dicsekvésük tárgya lehet. Nagy a szolgálat, amit a Bethlen Otthon ezúttal is nyújtott, nagy a jelentősége negyven magyar fiú és 'leány magabiztosságának. Az előbbiekben mindent elmondottam, ami a lényeg. Mégis úgy érzem, hogy érdemes egy-két részletet is idejegyeznem, mert évről-évre változik egy-egy ilyen nyári iskola növendékeinek az összetétele és változnia kell az alkalmazott tanitási módoknak is. Első pillanatban úgy tetszett, hogy egy modem bábeli zűrzavar keletkezett hirtelen a Ligonier-i nyári magyar iskola növendékeinek az összetételében. A nyelvtudás, nevelés, otthoni szokások különbözősége, régi, uj, legújabb amerikás voltuk jelentette ezt a “zür-zavar”-t és jelentette egyben az alkalmazandó tanitási módszer mikéntjét. Az idősebbek és ennél fogva magasabb iskolai végzettségűek javarésze, amerikai, több esetben az európai országok valamelyikében idegen nevelést kapott s igy kétségtelenül magyar nyelvi nehézségekkel kellett megküzdenie. A fiatalabb korosztályban ezzel szemben több volt a magyar nevelési alappal rendelkezők száma. Ez a körülmény kétségtelenül megnehezítette az oktatók munkáját, de hála Istennek, a közös gyökér komolyan éreztette hatását és végezetül is közös nevezőre lehetett hozni a kezdetben heterogénnek tűnő együttest olyan tanterv alapján, amely a gyermekek vizsgáján kitünően állta ki a próbát egy kollektív tudást biztositó eredményben, melyből az egyes is, egyéniségének megfelelő anyag birtokában, győztesen került ki. A gyermek soha egy pillanatra sem érezte, hogy túlterhelik, mert a vizuális, énekes, asszociációs, rajzos tanitási mód elvette a terhelés élét. Külön is meg kell emlékeznünk a gyermekek kitűnő kézügyességéről. A nyári magyar iskolában is alkalmazott “lépésről-lépésre” tanitási módszer valóban csodálatos képeket, színes rajzokat hozott ki a nem egyszer teljesen kezdőszámba menő gyermekek keze alól és ezek a rajzok valóban méltóképen dekorálták a Bethlen Otthon szép gyüléstermét, mely egyben az iskola tanterméül is szolgált. A Ligonier-i Bethlen Otthon nyári magyar iskolája az Amerikai Magyar Református Egyesület kiváló irányítóinak a meglátását dicséri, akik ezen keresztül is a nagy magyar ügyet szolgálják olyan bőkezűséggel, mely méltán vívta ki már eddig is az összmagyarság elismerését és háláját! DR. SZAKÁTS ISTVÁN BILLY GRAHAM NEW YORKBAN Az egyik leghosszabb és legnagyobb szabású evangélizációs kampány végződött augusztus végén New York városában, amikor is a Madison Square Gardenben estéről estére a 17 hétig tartó evangélizáló összejövetelek alatt mintegy két millió ember hallgatta Billy Graham-et, a leghíresebb amerikai evangelizátort és összesen ötvenöt ezer ember ajánlotta fel életét és szolgálatát Istennek. Természetesen a számok sokszor kérdésesek maradnak a távollévők szivében: mennyien mentek oda Isten utáni vággyal, és mennyi marad meg azokból az u.n. megtértekből, hányán lesznek majd egyháztagok, azonban jól tudjuk, hogy az egy megtérő bárány kedvesebb, mint a 99, amelyik biztonságban érzi magát. Billy Graham evangélizációján egyházaink népe és a New York környéki magyarság nagy számban vett részt. Azok, akik munkálkodtak, vagy az énekkarban énekeltek vagy csak egy-egy alkalommal is résztvettek az összejöveteleken, elmondhatják, hogy valami csodálatos élmény volt mind a zsúfolásig megtelt hatalmas csarnok, mind a 20 ezer ember szivéből fakadó közös imádság, mind az 1800 tagú egyesitett énekkar szivet lelket Isten elé vivő éneklése, mind Billy Graham igehirdetése. Ha azt vesszük, hogy New Yorkot a “templomok temetőjé”-nek tartják, ahol igen nehéz volt minden egyházi munka, akkor csak a legnagyobb elismeréssel szólhatunk erről az evangélizációról. Előtte voltak hasonló alkalmak, Finney Károly 1832-ben, majd Moody D.L. 1876-ban, Billy Sunday pedig ezelőtt 40 esztendővel tartottak New York városában evangélizációkat, de a mostanihoz egyiket sem lehet hasonlítani. —Á.D.
