Magyar Egyház, 1957 (36. évfolyam, 1-12. szám)
1957-08-01 / 8-9. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ KAIN ÉS ÁBEL Elolvasandó: I. Mózes 4: 1-16 versei. A huszadik század emberének az élete tele van csodálatos vívmányokkal. A táviró, a telefon, a rádió és a távolbalátó készülékek, különösen azonban a modern repülés valósággal eltüntették a földrajzi távolságokat és közvetlen szomszédokká tették a föld különböző részein élő embermilliókat. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a történelem folyamán sohase volt még olyan közel egymáshoz a világ minden részén szétszórtan élő ember, mint a huszadik század közepén. Ugyanakkor azonban szomorúan kell megállapítanunk azt is, hogy az emberek sohase voltak egymástól olyan távol, mint éppen ezekben az időkben. Egyfelől eltűntek a földrajzi távolságok, másfelől megnőttek a lelki szakadékok, amelyek menthetetlenül elválasztják az embert az embertől. A Sátán összekuszálta az embert embertársaihoz fűző lelki szálakat. Kain és Ábel történetében a huszadik század emberének bűntől eltorzított arca tükröződik. Az igazi műalkotásoknak az az egyik sajátságuk, testvéreim, hogy minél több időt tölt el tanulmányozásukkal az ember, annál több szépséget, lelki kincset fedez fel bennük. Egy-egy művészi festmény, szobor, épület, költemény minden alkalommal újabb szépségeket tár a szemlélő elé. A mennyei Művész által reánk hagyott bibliai példázatokkal és történetekkel is igy vagyunk: soha meg nem unjuk őket, hanem ellenkezőleg, minden újabb olvasáskor újabb tanulságokat nyerünk belőlük. Kain és Abel történetét sokszor hallottuk már, szinte könyv nélkül tudjuk, mégis mindig találunk benne valami újat, soha nem látott szépséget. Ez alkalommal a történetnek arra a részére figyeljünk, amely szerint Abel áldozatát elfogadta, Káinét pedig visszautasította az Isten. Vájjon mi volt a döntő különbség Kain és Abel áldozata közötti Kain és Ábel látszólag egyformák voltak. Vizsgálódó emberi szemünk aligha fedezhet fel személyükben valami különbséget. A Szentirás szerint mindketten az Édenkerten kívül születtek már. Elbukott szülők elbukott gyermekei, romlott forrásnak romlott folyamai, elhalt fatörzsnek halott ágai voltak mindketten. Egy ítélet alatt “éltek”. Mégis volt valami különbség köztük, mert a történet szerint Ábel áldozatát elfogadta, Káinét pedig elutasította az Ur. Miért? A kálvinista ember ösztönösen az eleve elrendelés reformátori tanításához menekül és abból igyekszik megmagyarázni a történteket: igaz ugyan, hogy látszólag semmi különbség nincs Kain és Abel személye között, Isten szabadon működő kegyelme azonban választást tesz a két testvér között. Hiszen az Ur fenntartotta magának ezt a jogot, amikor igy szólott: “Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek”. Jézus is szólt Istennek erről a kiválasztó munkálkodásáról: “Két asszony őröl a malomban. Az egyik felvétetik, a másik elhagy atik . . . Ketten lesznek a mezőn, az egyik felvétetik, a másik elhagyatik.” Isten folytonosan gyakorolja ezt az Ő kiválasztó munkáját, mondják. És ebben a magyarázatban sok igazság van, Hiszed-é testvér, hogy mindnyájan egyformák vagyunk az Ur előtt? Hiszed-é, hogy életünk naponként Isten kegyelmétől függ? Hiszed-é, hogy az Ő kezében vagyunk és Ö szabadon cselekszik velünk? Kain nem tudott beletörődni ebbe a gondolatba. Föllázadt Isten ellen, Luther Márton értékes magyarázatai között egy másik figyelemreméltó gondolatot is találunk ezzel a bibliai hellyel kapcsolatban. Szerinte Kain érdemeire hivatkozott, így gondolkozott magában: Én vagyok az idősebb, az elsőszülött fiú, engem illet az örökség. Illő, hogy az Ur szemében is az én áldozatom legyen kedvesebb. Ábel ezzel szemben lemondott minden büszkeségéről, Megvallotta a maga gyenge, erőtlen voltát. Hit által vitte Isten elé áldozatát. És mig Kain a maga érdemeivel állt Isten elé és elutasittatott, addig Ábel hit által hozott áldozata kedvességet talált az Ur előtt. — Ebben a magyarázatban is sok tanulság van számunkra. Hányszor hivatkozunk mi is érdemeinkre az Ur előtt, testvéreim! Hányszor akarunk meghallgattatni csak azért, mert vélt érdemeinknek se szeri, se száma! Istenben bizó református magyarok voltak nagyapáink, apáink, úgy gondoljuk hát, megérdemeljük, hogy az Ur reánk tekintsen. Hiányzik világunkból az Ábel alázatos kegyessége és Isten összetöri néha a világot azért, hogy megtanítson bennünket a mi érdemeinkből való kiábrándulásra és a hit által hozzá fordulásra. Az Újszövetség népe, amely az Ószövetséget is az ujtestámentomi kijelentés világában olvassa már, más különbséget is fölfedez Kain és Abel áldozata között. Kain vértelen áldozatot vitt az oltárra: gyümölcsöt, gabonát, átkozott földnek a termését. Ábel áldozata azonban véres áldozat volt. A zsidókhoz irt levél írója a 9:22-ben igy szól: “Vérontás nélkül nincs bünbocsánat”. Ábel ösztönösen megérezte, hogy a bűnös emberen semmiféle erőlködés nem segít. Valakinek meg kell halnia, hogy a kiengesztelődés megtörténhessék, Ábel odaállította az ártatlan áldozati állat halálát bűnös önmaga és Isten közé és becses áldozatot hozott, amelyet elfogadott az Ur. Az Ószövetség első fejezeteiben igy tűnik föl lelki szemeink előtt a golgotái kereszt előképe és jelenik meg a Krisztus helyettes szenvedésének az értelme. Mi az Ő vére által tisztulunk meg. Ő az az áldozati bárány, akinek a haláláért Isten nekünk életet adott. — Testvérek, hányszor próbáljuk mi is “olcsón megúszni” az Istenhez való viszonyt! Mindenünk Istené! Életünkkel is Neki tartozunk! Az a kedves áldozat, ha az Ő dicsőségének a szolgálatára magunkat örömmel felajánljuk. Kain és Ábel történetén keresztül egymásért való felelősségre, Istenhez hit által közelítésre, és életünknek Isten szolgálatára való felajánlásra buzdít bennünket az Ur. Engedjünk az Ő buzdításának. Legyünk maradéktalanul az Ő népe . Ámen, Csordás Gábor. TARTALOM - CONTENTS Csordás Gábor: KAIN ÉS ÁBEL. — Béky Zoltán: A BEFELÉ VALÓ ÉPÍTÉSNEK IDEJE EZ. — Daróczy Sándor: AZ ELSŐ VALLÁSSZABADSÁGOT BIZTOSÍTÓ TÖRVÉNY. — Borbás Antal: DR. SOLTÉSZ ELEMÉR. — Szakáts István: A LIGONIERI NYÁRI MAGYAR ISKOLA. - lit GONIERI GYŰLÉSEK. - HÍREK. - GYÜLEKEZETI ÉLET.— THE UN AND HUNGARY. — Charles Darócy: WORLD WIDE COMMUNION. — Hungarian Pastor: HROMADKA CONFUSED AND CONFUTED. — Albert W. Kovács: NOTES ON THE GENERAL ASSEMBLY. — C.A.D.: WORLD COUNCIL OF CHURCHES MEETING. - BETHLEN YOUTH FORUM. - NEWS. ÍRÁS ÉS ÉLET . . .
