Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-06-01 / 6-7. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ SZEMLÉLŐDÉS LEDÖNTÖTT BÁLVÁNY. — Josip Vissiaronovich Djugash-Villiről, a georgiai foltozó varga fiáról van szó, aki Stalin fedőnév alatt közel harminc esztendeig a moszkvai közkereseti társaság védőszentje, az erkölcsi gátlás nélküli kommunista párt bálványa és az emberiség átka volt. “Tüneményes” pályafutását postarablással és gyilkossággal kezdte 1907-ben s attól kezdve haláláig a bűntények szakadatlan láncolatát követte el. Ezt mostmár elvtársai is megállapítják róla. A gazságokban különben részrehajlatlan volt; akiről azt gondolta, hogy útjában ál, vagy terveit keresztezi, akár hozzá hasonló bandita volt, akár tisztességes ember: egyformán kivégeztette. A második világháborút, azáltal, hogy állítólagos legnagyobb elenségével Hitlerrel és a názismussal lepaktált; ő robbantotta ki. Soha semmiféle egyezményt, vagy szerződést meg nem tartott. Ezeket, mihelyst érdeke úgy kívánta, azonnal megszegte. Nevéhez nemcsak társadalmi osztályok, de egész népcsoportok kiirtása fűződik. Az újabb korban hozzá hasonló korlátlan hatalmú és véresebb kezű diktátor nem volt. Még Hitler is tanulhatott volna tőle egyet-mást. Ez az alapjában műveletlen, de ravasz és vérszomjas zsarnok végtelenül hiú volt. Tucatjával neveztetett el magáról városokat, üzemeket és szobrai, hogy képeiről ne is beszéljünk, minden fontosabb helyen ott éktelenkedtek. Környezete, amely hozzá hasonló cinkosokból állott, minden emberi bölcsesség forrásának kiáltotta ki. A tudománynak és a művészetnek nem volt olyan ága, ahol ne a georgiai bandita sületlen véleménye lett volna az irányitó elv. A talpnyaló szolgalelküséget még az u.n. “egyházi újságok” is gyakorolták. Amint emlékezünk rá, ez a modern Dzsinghiszkán három évvel ezelőtt kimúlt. Akkor azt Írták róla, hogy agyvérzés végzett vele, de most egyre erősödnek az arra mutató bizonyítékok, hogy saját cinkostársai tették el láb alól. Stílszerűen, gangster módra, mivel hogy az Isten malma lassan őröl ugyan, de őröl. Stalin romlott lelkű, hiú, véres kezű bandita volt; korbács, az Ur Isten kezében. Amit elmondottunk, azt az emberiség tisztességes része mindig igy tudta és igy állította, egyedül az erkölcsi gátlás nélküliek voltak azok, akik mindezeket nemcsak tagadták, de Stalint mint eszményképöket bálványozták. Most — ámulj világ! — a moszkvai főmogulok, a Stalin egykori cinkostársai azok, akik a davaj-bálványt ledöntötték, akik Stalin hajmeresztő bünlajstromát fáradhatatlan buzgósággal állitgatják össze! Sic transit gloria mundi — igy múlik el a világ dicsősége! Magunkat vezetnénk félre, ha a Stalin-nimbusz megtépázásából azt a következtetést vonnánk le, hogy a kommunizmus uj utakra tér, a tisztesség törvényei alá akarja magát vetni. Amint a párduc nem tudja megváltoztatni az ő foltosságát, sem a szerecsen az ő bőrének színét, úgy a moszkvai bürökből sem lesz völgyek lilioma. Krushchev, aki a Stalin gazságait legutóbb tűhegyre szedte, az általa kifogásolt bűntények elkövetésében maga volt a főcinkostárs. Pusztán csak annyi válik mindinkább nyilvánvalóbbá, hogy Isten törvényein senki sem tiporhat büntetlenül, hogy a fák nem nőnek az égig, még Moszkvában sem. Az erkölcs nélküli kommunizmus a bukás kovászát önmagában hordja. S ez a kovász erjedőben van. Istent nem lehet megcsufolni, előtte minden bálványnak le kell omlania . . . * * * SZTRÁJK. — E sorok írásakor úgy látszik, hogy az országunk gazdasági erejének alapját képező iparban, az acélgyártásban a sztrájk elkerülhetetlen. A vita tárgya a bérkérdés. A munkásság magasabb fizetést, több kedvezményt óhajt s a munkaadók a kívánságot csak módosítással hajlandók teljesíteni. Református keresztyének lévén, valljuk, hogy a munkás méltó a maga jutalmára, ámbár (meg kell vallanunk) azok, akik ezt a keresztyén elvet önként értetődő igazságnak veszik, amikor magukról van szó: nem mindig és nem olyan mértékben alkalmazzák azokkal szemben, akiknek ők a munkaadójuk, mint kellene . . . De, ismételjük, minden fenntartás nélkül valljuk, hogy a munkás méltó a jutalmára- Viszont jól tudván azt, hogy a munkabér emelés eddig minden esetben a megélhetés drágulását vonta maga után, joggal feltehetjük azt a kérdést, vájjon a magasabb órabér helyett nem volna-e mindenkire nézve áldásosabb, ha pl. a gyári termékek árának a leszálli-PÁLYÁZAT Az Amerikai Magyar Református Egyesület Bethlen Otthona IGAZGATÓSÁGI ÁLLÁSÁRA pályázatot hirdetünk. Pályázhat minden nős magyar református lelkész, aki az Amerikai Magyar Református Egyesületnek tagja. PÁLYÁZATI HATÁRIDŐ 1956 AUGUSZTUS 21. Pályázatok és a hirdetett állással kapcsolatos mindennemű kérdések az Egyesület és Bethlen Otthon elnökéhez, Dr. Újlaki Ferenchez küldendők az alábbi címre: 1801 “P” Street N. W. Washington 6, D.C. A Bethlen Otthon Igazgatótanácsa nevében: Dr. Újlaki Ferenc, elnök.
