Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-06-01 / 6-7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Ez a hírhedt törvénycikk, amit csak a horvátok fogadtak örömmel, a protestántizmus halálos ítéletét foglalta magában. Nem csoda, ha az elkeseredés forrpontra jutott s a nemzet csak vezérre várt, aki alatt alkotmányos és vallási szabadságát megvédelmezze. A várt vezér kismarjai Bocskay István lett. Bocskay István Edély egyik leggazdagabb főura volt, széles látókörű s hadvezéri képességgel is rendelkező, buzgó református ember. Családjában hagyományos volt a Habsburg pártiság. Ifjú korában Miksa király udvarában töltött néhány évet. Miksa halála után visszatért Erdélybe s különösen unokaöccse, Báthory Zsigmond fejedelem mellett töltött be fontos szerepet. Meggyőződése volt, hogy a törököt csak Habsburg vezetés alatt lehet kiverni s igy mellette volt annak, hogy Erdély Rudolf fősége alá kerüljön. Unokaöccsével is amiatt szakított, mert ez nem tudta, vagy nem akarta megtartani a Rudolffal kötött egyezséget. Mikor Erdélyben a török párt kerekedett felül, Bocskay Prágába ment a Rudolf udvarába, ahol aztán közvetlenközelről volt alkalma meggyőződni a prágai udvar magyar s különösen protestáns ellenességéről s arról, hogy Rudolfnak a török kiveréséhez semmi ereje sincs. Csalódottan tért vissza Bihar megyei birtokára, azzal az elhatározással, hogy politikával többet nem foglalkozik. A körülmények máskép alakultak. Az erdélyi menekültek, akiket Rudolf generálisa, Básta tett földönfutókká, a törökhöz fordultak s azt az ígéretet nyerték, ha alkalmas vezért találnak, támogatást kapnak. A bujdosók egyhangúlag Bocskay személyében állapodtak meg, akire haragudtak ugyan, mig Habsburgpárti volt, de most annál inkább unszolták, hogy ügyüket karolja fel. Bocskay, mert nem akart királya ellen fegyvert fogni, sokáig habozott, mig a kérésnek engedett. Elhatározásában a döntő tényező az volt, hogy Rudolfnak egy Belgiojoso nevű tábornoka meg akarta zsarolni. Mivel Bocskay nem állott kötélnek, Belgiojoso sereggel indult ellene. Utjokban a császáriak szétverték az erdélyiek egy igen kicsi csapatát s a zsákmányolt podgyászban ráakadtak Bocskaynak az erdélyi bujdosókkal folytatott levelezésére. A levelek ugyan nem bizonyították, hogy Bocskay Habsburg ellenes lett volna, de Belgiojosonak mégis kapóra jöttek s Bocskayt árulónak kiáltván ki, jószágait el akarta kobozni, őt magát pedig elfogni. Bocskay számára, akit Rudolf igy erőszakkal vert el magától, nem maradt más ut, mint a védekezés. Sikerült megszerveznie az addig császári szolgálatban lévő, hajdúknak nevezett magyar zsoldosokat, akikkel megértette, hogy nekik nem a fajtájuk ellensége oldalán, hanem saját nemzetük mellett van a helyük. A hajdúkkal azután Belgiojosot Álmosd mellett megverte s néhány hónap alatt egész Erdélyt és habsburgi Magyarországot felszabadította. A nyárádszeredai országgyűlésen 1605 február 21.-én Erdély, a szerencsi országgyűlésen pedig 1605 április 20.-án Magyarország fejedelmévé választották Bocskayban és a felkelőkben megvolt a hajlandóság arra, hogy békét kössenek, de Rudolf kijelentette, sohasem egyezik bele, hogy az “eretnekeknek” vallásszabadságot adjon. Rudolf tesvtérei látták, hogy ez a csökönyössége könnyen Magyarország elvesztéséhez vezethet s igy a béketárgyalások ügyét Rudolf legidősebb öccse, Mátyás főherceg vette kezébe. Bocskay, hogy a nemzet kívánságait maga állapíthassa meg, 1605 novemberére Korponára országgyűlést hivott össze. Mig az országgyűlés összeült, Erdélybe látogatott el, ahol a fejedelemségbe iktatták be. Ugyancsak a korponai országgyűlés előtt történt Bocskaynak Lala Mohammed török nagyvezérrel való találkozása is Rákos mezején, ahova Bocskay fényes kísérettel érkezett. A nagyvezér átadta neki a szultán levelét, amiben Erdély és Magyarország fejedelmének ismeri el, Magyarországot az addigi adófizetés alól felmenti, Erdély adóját tiz évre elengedi, azután pedig évi tízezer forintban állapítja meg. A szultán Bocsakynak királyi koronát is küldött, de Bocskay nem akart király lenni, mert a szultántól elfogadott királyi méltóság a nemzetre nézve megalázó lett volna, igy kijelentette, hogy a koronát pusztán a szultán barátsága jeléül fogadja el, mert Magyarországnak törvényes királya van. A rákosi jelenet Bocskay önzetlenségét, hazaszeretetét állítja elénk. Ezt bizonyítja a béketárgyalások alatt tanúsított magatartása is, mert lényegében csak azt kívánta, hogy mindenek előtt a vallásszabadság biztosittassék, a politikai sérelmek orvosoltassanak s a vallási és politikai szabadság oltalmául az erdélyi fejedelemség önállósága ösmertessék el s a törökkel pedig olyan béke köttessék, amely az ország érdekeinek megfelel. Ha ezeket a király megteszi, kijelentette, hogy az erdélyi fejedelemséget megtartva, az ország többi részét visszaadja a királynak. A Mátyás főherceg által vezetett alkudozás igen hosszú ideig tartott, mert a pápa és követei, azután az osztrák és magyar római püspökök s általában a király tanácsosai minden követ megmozgattak, csakhogy a protestánsok vallásszabadságát megakadályozzák. Közben Rudolfon annyira kitört az elmebaj, hogy a családi tanács Mátyás főherceget tette a család fejévé s teljhatalommal vivén tovább az ügyeket, 1606 június 23.-án Bécsben végre létre jött a békesség, amely Magyarországra nézve a vallás és lelkiismereti szabadság első biztosítéka. Eltörli a protestánsok ellen hozott törvényeket, különösen az 1604. évi XXII. törvénycikket. Azután kijelentette, hogy a felség “a karokat és rendeket, akik csak Magyarország határain belül élnek, összesen és egyenként, úgy a mágnásokat és nemeseket, mint közvetlenül a koronához tartozó szabad és kiváltságos városokat; továbbá a magyar véghelyeken lévő magyar katonákat az ő vallásukban és hitökben soha és sehol háborgatni nem fogja, sem mások utján háborgattatni és gátoltatni nem engedi, hanem az előbb említett összes karoknak és rendeknek ő vallásuk szabad gyakorlata és használata megengedve legyen, de a római kathólikus vallás sérelme nélkül és hogy a római kathólikusok papsága, templomai és egyházai érintetlenül és szabadon maradjanak, és amelyeket ezekben a zavaros időkben mindkét részről elfoglaltak, azokat kölcsönösen ismét viszszaadják.” A béke többi pontjai a politikai sérelmek orvoslására vonatkoznak. A protestáns magyarok az elért eredményeket keveselték (és pedig joggal), a Habsburg pártiak pedig s különösen a római papság, sokalták. Bocskay és hívei a vallásügyi rendelkezéssel sem voltak megelégedve, mert annak záradékát túl gyanúsnak tartották s főkép az bántotta őket, hogy a bajok főokozóinak, a jezsuitáknak az országból való kitiltását nem tudták keresztül vinni. Bocskay ki is jelentette, hogy a vallásügyi pont kétes értelmű záradéka miatt a békét nem fogadja el. Erre Mátyás főherceg egy nyilatkozatot állított ki, amiben biztosi
