Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)

1956-06-01 / 6-7. szám

MAGYAR EGYHÁZ 5 tóttá Bocskayt és a protestánsokat afelől, hogy a val­lásügyi záradéknak se titkos, se rosszhiszemű célzata nincs s különben is a kifogásolt pontot a következő országgyűlésen újabb tárgyalás alá fogja terjeszteni. Bocskay azután, hogy a tizenöt éves török háborút a szultán és II. Mátyás között segített — Magyaror­szágra nézve előnyösen — befejezni, 1606 december 13.-ra Kassára országgyűlést hivott össze. Az ország­gyűlés kijelentette, hogy a bécsi békét elfogadja ugyan, de azzal, hogy a protestánsok vallásügyi kö­veteléseiket továbbra is fenntartják és a legközelebbi országgyűlésen érvényesíteni is fogják. Mikor a kassai országgyűlés véget ért s annak ha­tározatait Bocskay december 22.-én szentesítette, a fejedelem már halálos beteg volt s egy hét múlva, negyvenkilenc éves korában el is hunyt. Állítólag kan­­celárja, Kátay Mihály mérgezte meg, akit erre a Habsburgok béreltek fel. Bocskay korai halála mélységes gyászba borította a két magyar haza népét, amely a Gyulafehérváron elte­metett fejedelemben atyját, Mózesét siratta. Valóban nagy ember volt, becsületes, jószándéku, református keresztyén magyar. Élete főműve a bécsi béke volt. Nem tehetett róla, hogy belekerült abba az a záradék, amit kezdettől kifogásolt s ami később annyi további bajnak lett a forrása. A béke alapvető fogyatkozása, de amit akkor nem lehetett megelőzni, az volt, hogy a valásszabadságot nem biztosította külön, kifejezet­ten a jobbágyság számára is. A bécsi béke mellett Bocskay bölcsességét, fajtája iránti igaz szeretetét 350 év óta egy sereg város és község is hirdeti (nem csupán Hajdú megyében.) IV. Béla után az eleddig egyetlen sikeres, tényleg magyar erőt nővelő telepítést Bocskay eszközölte. Az egykorú írók által félvadnak rajzolt hajdúkban, a szünet nélküli háborús idők, nyomorúságok által szinte állati sorba sülyesztett szegénylegényekben, esett magyarokban az ő érző, meleg szive látta meg a megértés, felemeltetés után esengő testvéreket és te­lepítette le őket a Tiszántúl, főkép a mai Hajdú me­gye területén. Hogy a hajdúk mennyire méltók voltak a Bocskay bizalmára s őket a jobbágy robottól men­tesítő kiváltságra, azt a ma is virágzó városaik, köz­ségeik igazolják. Hogy az oláh terjeszkedés Érmihály­­falváig hatolt csak és nem juthatott Karcagig, az a Bocskay érdeme, mintahogy az övé az a kb. 200,000 magyar, amelyik alázatos büszkeséggel vallja magát ma is hajduivadéknak s majdnem teljes egészében református keresztyénnek. Jól mondotta a fejedelem felett elhangzott halotti búcsúztató: “elvesztettünk, vagyis inkább a boldogok örök hazájába előre bocsátottuk Erdély felséges feje­delmét, Istvánt, minden idők és minden emlékezet páratlan hősét, kinek erénye dicsőségét soha sem fog­ja elborítani bármi mély feledés, nem fogja joggal megtépni a leggonoszabb irigység sem és nem fogja kitépni az emberek szivéből soha semmiféle idő, bár­mennyire megemészt is minden dolgokat.” Az sem véletlen, hogy a genfi reformáció hatalmas emlékművön a református vallást befogadott hat nemzetet ábrázoló hősi alak között a magyar nemzetet a Bocskay István szobra képviseli. Mély hitü református keresztyén volt .emberséges ember s igy igazán magyar. Ma is sokat tanulhatunk tőle. Daróczy Sándor. ÚJABB VALLÁSÜLDÖZÉS A Spanyol kormány nemrégen hívta magára az egész világ figyelmét azzal, hogy Madrid-ban az ország fővárosában lévő egyetlen Protestáns Theológiai Szemi­náriumot bizonytalan időre bezáratott, s most újabb jelét adta a vallásüldözési középkori brutalitásának. A Brit és Külföldi Bibliatársulat jelentése szerint a kormány Propaganda Minisztériumának emberei a múlt hónapban lefoglaltak 30,000 bibliát, több más vallásos könyvet. Ezzel az 1940-ben elrablóit és igazságtalanul, minden huszadik századbeli római katholikust is meg­­szégyenitő elkobzással Spanyolországban az összesen elkobzott bibliák és vallásos könyvek száma 110,000-en felül emelkedik. Az angol követség tagjai és tiltakozása úgy látszik eddig még semmi hatást sem ért el. Az Egyházak Vi­lágtanácsa genfi központja is csak próbál segíteni az ilyen szégyenteljes barbár eseten. Jó lenne, ha római katholikus atyánkfiái komolyabban vennék a vallássza­badság gondolatát, Spanyolországban, Kolumbiában és másutt, ahol ők vannak többségben. A biblia szépen elénk adja: “Amit akartok azért, hogy az emberek ti­­veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedj étek azokkal”. Kolumbiában az egyik nagy amerikai egyházi lap híradása szerint (P.L. 1956 május 26. p. 22.) meg­újult erővel támadnak a protestánsok ellen az állam hivatalos közegei. A múlt hónapban 7 lelkészt bezártak, 30 templomot becsuktak. Verés és üldözés a része so­kaknak Kolumbiában. Az összes protestánsok imádság­nak és böjtnek tartását rendelték el május 13-án. Ko­lumbiában most készülnek megünnepelni a református missziói munka 100 éves megkezdésének évfordulóját. PÉTER JÁNOS KÍNÁBAN Péter János debreceni püspök a Kínai Protestáns Egyházak Tanácsa meghívására márciusban két hetes tartózkodásra Kínában járt. Előadásokat tartott a pe­kingi, nankingi és sangháji főiskolákon. Hazatérése al­kalmával megállt a Stockholmban tartott Béke Világ­tanács rendkívüli ülésén. Hazaérkezve beszámolt az út­járól. Jelentésében az amerikai, svéd és más misszioná­riusokat hibáztatja a kínai elmaradottságokért. Megcá­folja azon híreszteléseket, hogy a kínai kommunisták kiutasították volna a misszionáriusokat. Azt írja: “Min­denféle hazug híresztelés ellenére semmiféle intézkedés nem történt általában misszionáriusok kiutasítására” Szerinte a misszionáriusok “önként hagyták el Kínát”, ahová pedig önként mentek, hogy ott szolgáljanak éle­tükkel és evangéliumi tanításukkal. Áltanában szép ké­pet fest a kínai paradicsomi állapotokról, az uj életről, a kulturális és gazdasági átalakulásról, a felekezetek együttműködéséről. ÖKUMENIKUS GYŰLÉS MAGYARORSZÁGON Minden nagyobb protestáns lap megemlékezett ar­ról a nagyszabású előkészületről, ami most Magyar­­országon folyik, amikor is az Egyházak Világtanácsa Végrehajtó Bizottsága gyűlését augusztusban Mátra­házán tartják meg. Erre a gyűlésre Amerikából töb­ben, és a nyugati országokból majdnem mindenün­nen az egyes felekezetek képviseletében delegátusok utaznak Magyarországra. Dr. Kádár Imre és Dr. Be­­reczky Albert Genfbe utaztak a részletek megbeszé­lésére. Ez az első alkalom, amikor egy ilyen ökumeni­kus jellegű gyűlés, több mint száz külföldi képvise­lővel, a vasfüggöny mögött tartja rendes ülését. A ter­vek szerint a vendégek egy egy gyülekezetben prédi­kálnak majd augusztus 5.-én.

Next

/
Thumbnails
Contents