Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 EGYHÁZ ÉS POLITIKA. Az Egyház az Ur Jézusban hívők, az Ur tanítását az emberi élet törvényeinek elfogadók közössége; a politika pedig az a tudomány és gyakorlat, amely egy adott emberi közösség érdekeit igyekszik érvényre juttatni. Ez az érdek lehet eszményi is, ámbár igen kevés példa van rá. Mióta az Egyház létezik (s a Második Helvét Hitvallás szerint mindig volt, van és a világ végéig lesz), azóta mindig bele kellett avatkoznia az u. n. “politikába”. A beavatkozás alatt természetesen nem azt értjük, hogy az egy önző érdeket egy másik önző érdekkel helyettesítsen, tehát nem értünk “felekezeti” politikát, amelyik gyakorlatban nem szokott jobb lenni a pártpolitikánál, hanem azt, hogy az Egyház az evangélium szemszögéből világítson rá a közösség problémáira és mutasson rá arra a megoldási módra és megoldásra, amellyel az összesség érdekeit mindenek tényleges javára Isten szerint lehet munkálni. Ilyen szempontból az Egyháznak kötelessége az u. n. “politikába” avatkoznia, hiszen az Egyháznak az emberi élet egész területére van üzenete, az Ur Krisztus kettős törvénye minden életmegnyilvánulásra kötelező. Miért volt szükség erre az elmefuttatásra? Azért, mert időnként a hivatásos politikusok részéről felzug az álméltatlankodás vihara: az egyház ne politizáljon! Ha azt értik alatta, hogy az Egyház ne adja el magát önző klikk érdekek szolgálatára: tökéletesen igazuk van. De ez a tiltakozókra épen úgy vonatkozik! Ha pedig azt értik alatta, hogy az Egyház hunyjon szemet a közösség rovására történő visszaélések felett s ne jajduljon fel, ha az örök erkölcsi értékeket feszitik keresztre — akkor tiltakozásukat rossz helyre címezik. Az Egyház csak addig Egyház, amig az erkölcsi elvekről nem feledkezik el, amig az Ur Krisztus szempontjából bírálni mer és tud. A vasfüggöny mögötti és inneni Egyház viselkedése között ennél a pontnál a legszembetűnőbb a külömbség. Képmutatás volna azt állítani, hogy az Egyház nyugati fele (a kifejezést mindig földi vetületében használjuk) csalatkozhatatlan s minden ténykedése, megnyilatkozása az Ur Krisztus teljes jóváhagyásával találkozik. Nem. Fogyatkozás, feladat-mulasztás bőven van benne. De egy dolog vitán felül áll; az Egyház nyugati fele mer és tud bírálni. Az Ur Krisztus mértéke alá helyezi az államvezetést is s kertelés és félelem nélkül mutat rá a hibákra, fogyatkozásokra és bűnökre. Az Egyház keleti felére, sajnos, ez a megállapítás nem áll. Hivatalos képviselői ebből a szempontból a kiskaliberű, koncleső politikusok színvonalára sülyedtek. A pártnak (a kommunista pártnak) mindig igaza van, a kormány nem tévedhet. Gyakran sírásra fakasztó, szánalmas látvány szemlélni azokat a groteszk szellemi és erkölcsi cirkuszi mutatványokat, amikkel a párt és a kormány erkölcstelen és embertelen cikkcakkos vonalvezetése alá “erkölcsi és evangyéliumi” alapot próbálnak zsonglőrködni. Az ilyen viselkedést már az sem menti, hogy ezzel az Egyház egyéb irányú szolgálata számára biztosítanak lehetőséget, mert az Ur Krisztust kompromittálják. Akik a vasfüggönyön inneni világban mennydörögnek az ellen a “vakmerőség” ellen, hogy az Egyház a politikába beleszól, ne felejtkezzenek el róla, hogy az Egyház elhallgattatni akarásában a kommunisták malmára hajtják a vizet- Mán; és Lenin tanítványai semmit sem gyűlölnek annyira, mint az Isten szerinti párttalan igazságot, viszont demokrácia csak addig létezik, amig az Egyház félelem és részrehajlás nélkül hirdetheti az Isten osztó igazságát. FAJI ELLENTÉTEK. Ismeretes a szövetségi legfőbb törvényszék ama döntése, ami szerint közpénzen fenntartott iskolák színre, fajra vallásra tekintet nélkül mindenki előtt nyitva kell, hogy álljanak. A döntés az északi államokra nézve semmi újat nem jelent, mert faji megkülönböztetés északon az iskolákban nincs, egyebütt is alig. De a déli államokban a helyzet más. Ott a színesek és fehérek közötti ellentét még mindig éles. A feketék nem lakhatnak együtt a fehérekkel, nem járhatnak közös iskolákba és még vonatokon és autóbuszokon is külön üléseket jelölnek ki a színesek számára. Ezt a merev elkülönülést a déliek azzal indokolják, hogy a négerek túl elmaradottak s igy az egyenjogositás ideje még nem érkezett el. Viszont a törvény törvény, az az egész országban mindenütt kötelező. A feketék a legfőbb törvényszék döntését morális győzelemnek tekintik s annak maradék nélküli életbeléptetésére, alkalmazására minden követ megmozgatnak. A másik oldalon meg a fehérek követnek el mindent, hogy a törvény életbeléptetését hátráltassák, vagy megakadályozzák. Az eredmény olyan ideges feszültség, amelyik sajnálatos és az ország jóhimevének ártó kirobbanásokra vezet. Keresztyén ember faji megkülönböztetést nem ismerhet. Isten egy vérből teremtett mindannyiónkat. Ember és ember között csak annyi a különbség, hogy az egyik gyarlóbb, bünösebb, mint a másik s egy formán kegyelemre vagyunk utalva mindannyian. A keresztyén életszemlélet tehát élesen el kell hogy Ítélje az úgynevezett “faji felsőbbrendüségi érzést”. De ne beszéljünk keresztyén szempontról, mert azt sokan érzelgősségnek, nem e világból való életfelfogásnak tekintik. Nézzük meg a dolgot a legelfogultabb, a legönzőbb faji és nemzeti szempontból. A fehér faj a színesek sok száz milliónyi tömegével szemben elényésző kisebbség. Hiszen csak a kínaiak száma hatszáz millió körül jár. S a szines népek, akik fölött a fehérek évszázadokig atyáskodtak, felébredtek. Rájöttek arra, hogy emberi képességeik semmivel sem kisebbek a fehérekénél s emellett számbelileg aránytalanul többen vannak, mint a fehérek! Napról napra látjuk, milyen rohamosan bontakoznak ki a színesek az alsóbbrendüségi érzésből és szorítják viszsza — most már rohamosan — a fehéreket! A mi számunkra valósággal a fennmaradás kérdése az, hogy a színesekkel szemben ne gyakoroljunk megkülönböztetést! A kommunista orosz befolyás színesek közötti kétségtelen rohamos előtörésének egyik fő oka az, hogy a kommunista gyakorlatból a színesek elleni megkülömböztetés hiányzik. Hasztalan tömjük mi a milliókat a szines országokba, ha Amerikai fölös számú ellenségei olyan sajnálatos és szégyenletes esetekre hivatkozhatnak, mint amik a közel múltban történtek. Ha kellemetlenül esik is, de tudomásul kell vennünk, hogy a fehér faj alkonya bekövetkezett s azt meg egyenesen a nemzeti önfenntartás ösztöne parancsolja, hogy országunkban a színesek, közelebbről a feketék egyenjogositása minden zökkenő nélkül menjen végbe! Független Egyházaink tagjai előfizetésüket a helyi egyházaknál rendezzék. Az évi $2.-t szolgáltassák he az egyes gyülekezet pénztárába. Barátaink és mások küldjék az előfzetést a szerkesztőség és kiadóhivatalba: 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J.
