Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-03-01 / 3. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ Szabadságot Magyarországnak... Irta: NAGY PAL JANOS lelkipásztor Olaszországban, Abbázia és a mi feledhetetlen Fiuménk között, az Adriai tenger partján, van egy hatalmas kőszikla, melyben egy történelmi tett emléke van bevésve. Csak pár szó ez a jelmondat, amelyik igy hangzik: “Italia o Mörtel” Olaszország vagy a halál! Ezen a kősziklán állott DAnnuzio, az olasz megújhodásnak egyik hőse, akkor, amikor a horvátok el akarták foglalni Fiúmét és az Adria északi partvidékét. DAnnunzio katonáit ellenállásra szólította fel és azon a nevezetes kősziklán megeskette őket, hogy inkább vállalják a halált, de Fiúmét és a partvidéket nem adják fel. 1848 MÁRCIUS IDUSÁN, amikor Bécsből megérkezett Budapestre a lázitó hir, hogy ott is kitört a forradalom és a nép elkergette Metternich Kelemen herceget, az akkori osztrák kancellárt, akiben a maradi rendszer legfőbb emberét látta mindenki, akkor történt, hogy a pesti fiatalok: Petőfi, Jókai, Irányi, Vasvári vezetésével a Pilvax-kávéházban elhatározták, hogy március 15-én, a történelmi napon, az addig még csak tervekbe foglalt szavakról a tettekre térnek át. Március 15-én reggel Petőfi elszavalta az egyetem udvarán először a Talpra magyart, melynek minden egyes szavát a diákok szivébe véste, akik a Nemzeti dallal ajkukon tüntető tömegbe járták be a Belváros utcáit s égették annak refrainjét: “Esküszünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk...!” a nép szivébe. Peregtek az események, melyek vérontás nélkül megszülték a magyar nép jogait: Magyarország uj törvényeit; a legszörnyübb rabság, az évszázados jobMÉG MINDIG KAPHATÓ! SZABÓNÉ LÉVAY MARGIT "MINDENT MEGMONDOTT NÉKEM" cimü bibliai Írások és cikkek kötete. Kapható a Szerkesztőség cimén, vagy a szerzőnél: 404 SOMERSET AVE., WINDBER, PA. Az újság révén eladott könyvekből 50 centet a Szerző a Magyar Egyház lap javára ad. Értékes olvasmány a Szépet szeretők számára. bágyság megszüntetését, szabad sajtót, vallásszabadságot, az első magyar felelős minisztériumot, a rendes bíróságot. A nép megkapta emberi jogait. Az ország legjobb magyarjai fogtak össze, hogy az uj törvényeket megtöltsék tartalommal, hogy az embertelen rendszer megsemmisülésével uj életet kezdjenek magyar földön. “Rabok legyünk, vagy szabadok, Ez a kérdés válasszatok!?” A magyar nép a szabadságot választotta, mert Isten is arra teremtette. Szabadság után vágyott és vágyik az öt világrész emberisége. Csoda-e, ha a magyarok szivében is ott élt és él a haza szeretete és a szabadság utáni vágy? — Vétek-e az, hogy 1848-ban nem a további rabságot, hanem a szabadságot választotta és vállalta, ha kellett, a halált érte? Az 1848-ik esztendőben Isten csodaszép tavaszt ajándékozott a magyar népnek. A tavaszi napok ragyogásában megláthatta a nép azokat a nagy magyar lelkeket, akiknek fájt nemzetük haldoklása, akiknek lelkét égette a gyalázat, hazánk nyomorult gyarmattá lealacsonyitása; akiket aggasztott a magyar jövendő elvesztése. A tavaszi nap sokáig nem ragyogott zavartalan fénnyel az ország felett. Népüket és hazájukat szerető magyar lelkek hamar meglátták a tornyosuló sötét fellegeket. Az örök-ellenség munkába állt és munkába állította népünk közé becsempészett embereit, hogy éket verjenek a magyarság meg a nemzetiségek közé, akikkel addig békességben élt. A népnek jogot adó vérnélküli forradalomnak eredményeit még meg sem valósíthatták, már is minden irányból a fegyverek emelkedtek népünk ellen. Szeptember végén bekövetkezett, amitől sokan féltek: a fegyveres összeütközés az osztrák csapatokkal. Ezután egymás után peregtek a véres események mindaddig, amíg 1849 őszen elérkezett nemzetünk a világosi fegyverletételhez. — Világosnál hős apáink letették a fegyvert, de a jelszót minden magyarnak a szivébe vésték: “ESKÜSZÜNK, ESKÜSZÜNK, HOGY RABOK TOVÁBB NEM LESZÜNK!” 1848-49-ik esztendők a tettek évei voltak, a megfiatalodás hónapjai, a megújulás napjai, valóságos nemzeti újjászületés órái. A márciusi ifjak megtették népünkért kötelességüket. Adták tudásukat, idejüket, pénzüket, életüket. Nemzetünk akkor is a sir szélén állt és most is ott áll. A magyar jövendőt ismét meg kell menteni! Értsük meg, Amerika szabad földjén élő magyarok, hogy ezt a mentési munkát senki sem végzi el helyettünk, azt nekünk kell magyaroknak elvégezzük! Mert mi halljuk és tudjuk, hogy szülőhazánk népe ismét nyomorúságban és gyalázatban szenved. Ma ismét szüksége van népünknek ifjakra és idősebbekre egyaránt, akiknek szivét megindítja az Isten, nagy honmentő, hazát megszabadító és újraépítő cselekedetre. A MAGYAR TETTNEK el kell indulnia Istennel! Csak Benne bízva, összefogott hittel és imádkozó magyar lélekkel adhatjuk tudtára az egész világnak, hogy a külföldön élő magyarok és a magyar nép SZABADSÁGOT AKAR!
