Magyar Egyház, 1956 (35. évfolyam, 1-11. szám)
1956-11-01 / 11. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ A MI TEHETETLENSÉGÜNK. Text: Róni. 7:21-24. Az Édenből kiűzött ember tudta, hogy vétkezett. Valami dacos könnyelműséggel vállalta az ember tragédiájának útját, amelynek szélén tövis és bogácskóró terem. Ha éhség gyötörte, akkor orcája verejtékének. keserves valutájával kellett fizetnie, hogy me gélé gülhessen. (Jtitársa lett a bánat és a szenvedés, a betegség és a kereszthordozás. Bűne rést nyitott a boldogság és a szépség birodalmának kerítésén és beeresztette oda legnagyobb ciiensegéi, a sötét fejedelmet, a halált. Azután az ember elindult a maga vágyainak végtelen pusztaságába. A mámorok és a vágyak utján mocsárba tévedt. Az első testvéri vér kiontása után újabb és újabb vérre szomjazott. Futott Istentől, akihez lelke mélyén nosztalgikus ősi vágy vonzotta. Nem kellett neki az Isten, de nem tudott nélküle élni és megcsinálta a maga kis isteneit, szent nevétől borzadt és mégis vakmerő lázadásában ajkára vette azt. Azután az ember vakmerő vállalkozásba kezd, elindul elvesztett világa felé, amely az övé volt, amit neki ígértek. Az ember az Istennel való együttélés boldog világából indult ki és oda menetel vissza Istenéhez. De ja] az ut égető pusztán vezet keresztül. Hátuk mögött egy ott hagyott világ, amely korbácsolt, sarat tapostatott velük és nagy ritkán talán húsos fazekai mellé is leültette. Előttük egy életre terjedő pusztaság veszedelmeivel, nyomorúságaival, és minden próbáival. Uram! mutasd meg az utat, hogy az elveszett birodalmat megtaláljuk, hogy az útról el ne tévelyedjünk. Isten az ember zarándok útjára tiz jelt rakott ki. Figyelj reá és hazatalálsz. Csak a két kőtáblára irt parancsolatoknak engedelmeskedj, biztosan hazaérkezel. Ember itt van előtted az élet és halál, válassz! Tudni akarod, hogy ki vagy? Nézz bele a törvény tükörébe. Önismeretre másütt nem jutsz el, a hazafelé vezető utat nem találod meg, csak úgy, ha a törvény utján jársz, ha a törvénynek engedelmeskedel. A Sinai hegyen felragyogott Isten dicsősége, megmondta, hogy ki Ő, mit akar és mit vár tőlünk. Isten a törvénnyel mutatta meg a hazafelé vezető utat. Ha haza akarsz érkezni abba a világba, amit elvesztettél, járj azon az utón, amelyre én raktam ki a mérföld jelző köveket. Ha tudni akarod, hogy ki vagy és mit érsz, nézz bele ebbe a tükörbe és akkor meg tudod, hogy milyen összetört az életed és beszenyezett a szived. _ Az ember boldogan indult el a tévelygés, a hontalanság pusztájából hazafelé. Csak ekkor többent reá, hogy szent, igaz és jó akart maradni, de most tudja csak igazán, hogy mennyire vétkezik. Hazafelé akar tartani és jaj, útja távolabb és távolabb viszi kedves otthonától. Istent akarja szeretni és ime szentségét mindig sérti s végül kiderül, hogy csak Istent gyűlöli. A Szabaditó Isten karjaitól menekül és belefult az Örökrabtartó taposó malmába. Jaj, nincs egy törvény sem, amit meg ne szegett és össze ne tört volna. A tízparancsolat nem zabla és nem ösztöke többé, csak tükör és egy világos ablak, látjuk magunk nyomorúságos arcát és beleszédülünk a mélységbe, amely ott ásít reánk. A törvény nem törvény többé számunkra, a tízparancsolat helyett megírtuk a magunk vágyainak parancsolatját. Ekkor jön a szörnyű felébredés. A mélybe jutott ember minden tehetetlenségét és sírását Pál zokogja el az örök ember helyett: “Óh én nyomorult ember, kicsoda szabadit meg engem a halálnak testéből.” Az ember tudja, hogy Isten a törvényt azért adta, hogy hazavezesse atyai hajlékába és azt is tudja, hogyha megtartja életet nyer magának. Ám az ember hiába tudja, hogy a törvény betartásával nyer életet, még sem tartja be a törvényt, mert egyszerűen képtelen betartani. Érzi, hogy a megsértett Isten szentsége haragra gyűl és a bűn után jön a bünhödés. Óh, micsoda tragédia, az ember elvesztett honába vágyik, megkapja a hazafelé vezető segítséget és útközben reá döbben, hogy az örökségre való jussát is eljátszotta. Tudja, hogy nem várhat mást, mint Ítéletet, még pedig halálos büntetést. Amikor az ember ezt felfedezi, a mélyből felsír: Uram én mást akartam, de ez jött ki belőle. Uram Te tudod, hogy szeretlek Téged és mégis ki tudja hogyan, ellenségem, üdvösségem és örökéletem elpusztitójának táborához szegődtem. Uram, én a magam erejéből nem tudok megállani a hazafelé vezető utón. Én nem vagyok képes betartani a törvényt, amit a Sinai hegyen adtál. A Sinai hegy hideg fényben ragyog, rajta a szentséges Isten dicsősége, ami marasztaló Ítéletet mond felettünk. Siró ember, nézd, a Szentlélek egy másik hegy felé mutat, szelíd napsugár hull reá. Rajta egy kereszt, ezentúl ez mutatja a hazafelé vezető utat. Isten irgalma ott csordult ki, drága véres cseppekben szent Fia szivéből. Ott van a keresztfán, akiért Isten megengesztelődött, mert Ö, aki egyedül tartotta meg a törvényt, meghalt a törvény rontókért, hogy az Ő drága halálával fizesse meg, a mi engedetlenségünket. Magad erejéből sohasem tudod betartani a törvényt. Menekülj Jézushoz, Ő átölel, nézd Benne Isten irgalma lett testté, az Ő keresztjétől egyenes az ut hazafelé. Benne Isten igazságától Isten irgalmasságához érkeztünk. Szivünk csak ezt ismétli boldogan, hogy Krisztusban a bűnbánó törvényszegőknek van kegyelem és bocsánat. Nagy Lajos. November, 1956 - Vol. 35. No. 11 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő: DEZSŐ ÁBRAHÁM Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Publication Office: 331 Kirkland Pl. Perth Amboy, N. J. Telephone: VAlley 6-0794 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetős évi $2.—yearly.
