Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ GÁ1 BETHLEN GABOR HITE Irta: BÉKY ZOLTÁN Befejező közlemény. Bethlen Gábor korának egyik lemélyebb és legerősebb hitű református kerésztyéne volt. Erős hitének kiapadhatatlan forrása áz volt, hogy az isteni kegyelmet már gyermekkorában, árvaságának keserVes idején megtapasztalta1 és ettől kezdve egész életén keresztül érezte. -Micsoda óriási, a maga nemében szinte páratlanül álló esemény volt abban a korban az, hogy Valaki egyszerű, szegény, \ köznemesi sorból, szegénységből és névtelenségből a legelsők közé küzdj emagát. Bethlen Gábornak nemcsak ez sikerült, hanem a fejedelemséget és Magyarországi királyi cimét is sekerült megnyernie. Bármennyire is érezte azt, hogy a benne rejlő testi és szellemi erők is segítik őt törekvésében mégis az isteni ingyen kegyelem megtapasztalását szolgáltatták számára életének nagy vívmányai és eseményei. Ő kegyelmet nyert Istentől, kegyelmet arra, hogy árvaságából felnevelkedjék, hogy nemzetének a lelkiismerete legyen, hogy Isten ügyét nemzete politikai és vallási dolgainak szolgálatában is munkálja. Számára tehát a hit hatalmas benső élménnyé és tapasztalássá vált. Rendületlenül hitt abban, hogy Isten, aki őt eddig is mindig segitette, nem hagyja el ezután sem őt, sem a magyar népet, az ő nyáját. Ebben a hitben végsőkig tudott bízni, ez a hit vallásosságát, gyakorlati keresztyén életté tette, amely áthatotta politikáját, még hadi tetteit is. Hite viszonyban élés volt Istennel és pedig a legbensőbb engedelmes, gyermeki viszonyban. Ezért nem félt, ezért nem aggódott, nem rettegett semmi veszedelemtől, ezért mert mindig nagy dolgokat remélni és a lehetetlent is megkísérelni. Élete Isten kezében Tudta azt is, hogy az ő élete teljesen Isten kezében van. Első támadásai alatt személyesen vett részt a harczokban és amikor veszedelemben forgott, amikor élete is kétségben volt a harc veszedelmeiben, magát is, seregeit is zsoltár énekléssel bátorította. Amikor pedig az övéi féltették az ellenséges golyó-záporban, a kicsinyhitüeket ezzel a kérdéssel inti bátorságra: “Hol láttátok jó uraim, hogy királyok, vagy fejedelmek öreg lövőszerszámmal ellővettek?” Rendületlenül hitt a háború hevében is abban, hogy a fejedelem életét Isten őrzi. Hitének pedig nemcsak szavakkal adott kifejezést, hanem a legveszedelmesebb helyeken is bátran, félelem nélkül állott meg és egy tapodtat sem menekült még akkor sem, amikor az ellenséges golyók már sátrába is becsaptak. Haditetteit is ez a bizakodó hit hatja át. Mikor a csehek segítségére indul, előre kiszámítja és megírja, hogy melyik nap, melyik várost fogják elfoglalni. Ennyi bizonyosság nem lehetett elbizakodásnak, emberi számításnak az eredménye, csak az Isten segítségében való erős és biztos hite tehette őt ennyire nyugodtá. Ez a hit vonul át tervein is, amint mig nagyobbá és szélesebbé válik körülötte a munkatér, a szolgálat mezeje. Pedig nem volt könnyű abban az időben ilyen nagy vállalkozásokba kezdeni és ezeknek a sikerében bízni, hiszen Bethlen minden tervében és munkájában mégis csak egyedül volt. Az ő ügye nem volt mindig az erdélyiek ügye. Nem értették meg törekvését, nem bíztak egészen benne és nem siettek mellé állani, amikor arról lett volna szó. Körülötte csodálatosan közönyös a világ. Néha már maga is az elkeseredés és csüggedés szélén áll, amikor az emberek közönyösségét látja legalább is ezt lehet gondolni abból a leveléből, amit Rákóczy Györgynek irt 1620-ban: “Bizony Uram mostan kivántatnék, hogy minden magyar megmutatná hazájához való szeretetét, de amint látom, abban semmi nem kell s én mellém eddig egy ur egy nemes ember nem jött, hanem csak az erdélyi haddal vagyok; én rajtam ha mi esik, nekem ne tulajdonítsátok Uram, mertha az jó országnak nem kell az maga megmaradása, mellém nem jővén senki, arról én nem tehetek.” Hasonló elkeseredés és szomorúság benne, amikor a magyarországiak közönyösségét látja: “Jó Magyarországtól” nem ezt várta, “ahol csak vár\ja minden ember, hogy mint lészen az dolgoknak /égé, senki sem akar szolgálni, otthon való he^erést szereti minden ember” (Szekfü: i.m. 166.1.) csodálatos ez az ellentét a külső világ és Bethlen Gábor belső lelki világa között. Kívül köíy, fásultság, Bethlen szivében pedig annál erősebb törhetetlenebb hit. Az imádság ereje Bethlen hitének második forrása az imádság volt. Imádkozó keresztyén ember volt, aki hitt az imádság erejében. Életében egyetlen egy embere sem volt aki előtt őszintén kitárhatta volna a lelkét, hiszen politikus és államfő volt. Ezért Valósággal életszükségletté vált ránézve a naponkénti csendes perez vagy óra, amelyben az imádság által szemtöl-szembe állott Istennel igazán, tisztán és őszintén. Mégj óbban megerősiti ezt az állításunkat az ő saját szerzeményű éneke, amelynek kezdő sora: “Gyakorta való buzgó könyörgést kíván az Isten.” Egészítsük ki a Bethlen hitéről és vallásos személyiségéről alkotott képet még azzal a közismert adattál is az életéből, hogy Bethlen a Bibliának, mint Isten Igéjének rendszeres, buzgó és állandó olvasója volt. Már maga a Biblia olvasás is imádkozó lelkületet kíván, ami megerősiti az emberbeh Isten jelenlétének és vezetésének tudatát. Bibliáját, amit tudjuk 26 szór olvasta át és még táborba, a harcokban is magával hordozta. . Bethlen hiténe'k ereje főként abban állott, hogy tudta és szeny meggyőződéssel vallotta, hogy Isten vele van s ezt egész életén keresztül megtapasztalta s erre a hitre, tudatra és tapasztalatra rá merte építeni életét, terveit sőt nem(Folytatása a 8-ik oldalon)
