Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 DARÖCZY SÁNDOR ELNÖKI JELENTÉSÉNEK RÉSZLETEI Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület 1955 évi szeptember 6-7-én Ligonierban (Pa.) tartott gyűlésén. “A Vasfüggönyön innen elő, általunk nyilvántartott 163 lelkipásztor közül a tavalyi közgyűlésünk óta egy szolgatársunk hunyt el: Nt. Kovács Béla. 28 éves korában, 1903-ban jött át az akkori Reformed Church hívására s 36 esztendőt töltött gyülekezeti szolgálatban, de élete utolsó 15 esztendejében is mgeragadott minden alkalmat az Ige hirdetésére. 79 évvel a vállán költözött el ama jobb hazába.” “Az év folyamán szolgatársaink közül súlyosabb természetű betegség terhét hordozták: Bakay Árpád, Nagy András, Dezső János, Varga Lajos.” “Személyi ügyeknél tartván meg kell emlékeznem azokról is, akik nyugalomba vonultak. Köztük Csépke István, csaknem félszázadon keresztül viselte az Illés palástját, Dikovics János több mint négy évtizedes bloomfieldi tanárság után vonult nyugalomba, Pazár Miklós, akiben több volt a művészi hajlandóság, mint a pásztori készség, s Kur Géza pedig, egyik menekült papunk, a lelkipásztorságot polgári pályával cserélte fel.” “Szólnom kell azokról is, akiknek a múlt év elösmerést, kitüntetést és emelkedést hozott; Kosa András a Bloomfield College and Seminary-től diszdoktorságot kapott, Vitéz Ferenc springdalei lelkész az egyik pittsburghi szemináriumban a Magister Theologiae fokozatot szerezte meg, dr. Szikszay Istvánt a bangori (Main) kongegacionalista szemináriumba a héber tanszékre professzornak hívták meg. Böszörményi M. Istvánt pedig az E. and R, Magyar Kerület emelte az elnöki székbe.” NEMZETI BIZOTTMÁNY. -“Bizonyára emlékezünk arra a vitára, — igy szól továbbá a jelentés — amit a Magyarországi Refomátus Egyház képviselőinek princetoni, illetve evanstoni szereplésével kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bizottmány két tagjának, dr. Varga Bélának és dr. Fábián Béla, meggondolatlan sajtónyilatkozatai idéztek elő. Azzal a higgadt és komoly nyilatkozattal, amit a tavalyi közgyűlésünk ebben a tárgyban tett, a Magyar Nemzeti Bizottmány Végehajtó Bizottsága 1954 októberi ülésén foglalkozott. Az előadó Barankovics István a Vallás és Közoktatásügyi Bizottság elnöke volt. A hozzám mimiografáltan eljuttatott 12 oldalas előterjesztése egy tisztán látó, óvatos és a magyar egységet féltő gonddal szolgálni akaró komoly férfi tárgyilagos tanulmánya. Megállapítja, hogy “belső vallási ügyekbe se az állam, se más politikai tényező, aminő pld. a Magyar Nemzeti Bizottmány, mindaddig nem avatkozhatik bele, amig az a természetes közjót nem sérti. A vallásszabadságnak elválaszthatatlan része az egyháznak az a joga, hogy az egyházi szervezetek és vezetőik a saját világszervezeteik keretében éljenek, azokkal a közvetlen érintkezést szabadon fenntarthassák s ezeknek keretében közvetlenül, minden politikai befolyástól mentesen résztvegyenek.” — Azt mondja ezután: “Semmiképpen nem tiltakozhatunk az ellen, hogy á Protestáns Világtanács a vasfüggöny mögül protestáns vezetőket hív meg, a protestantizmus egyetemes tanácskozásaira, sem az ellen, hogy az amerikai hatóság nekik látogató vízumot ad. Nem szabad a látogatást alkalomnak tekintésünk arra, hogy a honi protestáns egyházak vagy a nép magatartását bíráljuk. Nem szabad a látogatást jó alkalomnak tekinteni arra, hogy a látogató püspököket megtámadjuk. Katholikus vagy zsidó részről elhangzó bírálatot azért is el kell kerülni mert, . . . az az illetéktelenség és vallási antagonizmus látszatát keltené.” A 8 tagból álló Végrehajtó Bizottság, amelyben egyetlen református sem volt, másfél napig vitatkozott. A vita vége egy 28 soros szürke nyilatkozat lett. SZÓLT AZ ELNÖKI JELENTÉS EZUTÁN AZ ÉNEKESKÖNYVRŐL, KÁTÉRÓL, EGYSÉGES LITURGIÁS KÖNYVRŐL, A SZIKSZAY-FÉLE IMAKÖNYVRŐL, MAJD IGY FOLYTATTA: “Örömmel jelentem, hogy Prof. George Knight volt budapesti skót misszionárius s aki most a new zeelandi Christ Church szeminárium egyik tanára, megírta angolul a magyar református egyház történetét, ennek kiadási jogát átadta az Amerikai Református Egyesületnek. A 123 gépelt oldalnyi munka jó, az ki lesz adva, ha a lelkipásztorok és gyülekezetek elegendő számú példányt rendelnek belőle. Az igy kiadandó füzet vagy könyv az amerikai magyar reformátusság rövid történetét is tartalmazná, persze angolul. “Bennünket, amerikai magyar reformátusságot, — mondta a továbbiakban az elnök, — erősebb testvérnek tart a kanadai, délamerikai, ausztráliai, nyugateurópai, sőt a jugoszláviai magyar reformátusság is. Ezen a címen igényt tartanak erkölcsi és anyagi támogatásunkra.” “Gyülekezeteink között sok a kevés lélekszámú s ezeket az őrtüzeket egymásután fenyegeti a kialvás veszedelme. (Legújabban pld. Pocahontas, W. V.) Ha egyházilag egységesek volnánk, sok munkamezőt össze lehetne vonni, duplikálásokat megszüntetni, egészségtelen versengést egészséges irányba terelni, életképes körzeteket alkotni. Megerősödnénk, megnövekednénk. így ahogy vagyunk sorvadásra vagyunk ítélve, különösen ha a már végképp ideje múlt egymás elleni hadakozást is folytatjuk. Országunkban 125 gyülekezetét tartunk nyilván és 127 lelkipásztort, de ezek közül mindössze 86 van tényleges szolgálatban magyar hátterű gyülekezetekben, mert ennél többet a mai körülmények között a mi mezőnk felvenni nem bir. (Kanadában 16, Délamerikában 5, Angliában 1, Franciaországban 1, más országokban 7, tehát összesen 120 aktiv papunk van. A nyilvántartott lelkipásztorok száma 163 és 3 lelkigondozó.)” “Fogyatkozásaink vannak, értük, miattuk az orcpirulás a miénk .Vannak eredményeink. Értük a hála és dicsőség egyedül a Szent Háromság egy örök igaz Istené.”
