Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-08-01 / 8. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ ÍRÁS ÉS ÉLET . . . VILÁG ÚRVACSORA NAPJA . . . “Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem lakozik és én is abban.” (János ev. 6:56.) A tudomány terén elért sikerekről nap-nap után számtalan beszédben, előadásban és írásban számolnak be a világon élő különböző népek és nemzetek. Vitán felüli az a tény, hogy a tudomány évről-évre csodálatos ismereteket tesz közzé. Ha nagyapáink feltámadnának el sem hinnék, hogy az ember ma már a levegő egében túlszárnyalja nem csak a repülő madarat, de még a hangot is, sőt minden anyagi összeköttetés nélkül a rádió-állomások a hangot, a televíziós állomások pedig a hangot és alakot közvetítik ezer és ezer mérföld távolságból s mi azt saját otthonunkban hallhatjuk és láthatjuk. Ilyenek és ezeket felülmulóak a tudomány csodái, amelyek annál fenségesebben mutatják be Isten világát, minél jobban sikerül annak titkait megismerni. Azonban van valami csodálatosabb dolog, mint az atomkor minden meglepő felfedezései. És ez maga az élet a természetben, melyett a tudomány sem létrehozni, sem megfejteni nem képes. A tudósok pontosan megvizsgálják és kiszámítják, hogy például egy szál virág milyen anyagot és mekkora mennyiséget tartalmaz, de még eddig semmiféle mesterkedéssel nem sikerült egy száll élő virágot, egy élő állatot, vagy egy élő embert előállítani. — A természet csodái sokkal titokzatosabbak és magasabbak, mint a tudomány csodái. Egy virágokkal telehintett rét, egy sárguló búzatábla, egy iskolából hazatérő gyermekcsoport sokkal szebb és gyönyörűségesebb látvány, mint a tudomány minden meglepő alkotása. De van még valami, ami a természetnél is magasztosabb. Maga az élő Isten, áki a mindenséget teremtette, aki a tudományt is adja földi gyermekeinek és a tudomány által a természetnek egy részét megismerteti velünk. A legmegkapóbb pedig az, hogy mi Istent értelmünkkel és érzéseinkkel jobban megtudjuk közelíteni, mint akár a természet titkait, akár a tudomány csodáit, mert a tudomány és természet ismeretein felül Isten adott nekünk egy közvetlen kijelentést magáról és munkájáról az Ő szent Fia, a Jézus Krisztus által. Mikor az úrvacsorában magunkhoz vesszük a kenyeret és a bort, akkor a lelkűnkben egy csodálatos tapasztalás megy végbe, eggyé leszünk a mi Urunkkal, a Jézus Krisztussal. íme, Istennek legnagyobb csodája, mimódon tud egyesülni az emberrel az uriszentvacsorában. Nagyon sokat mulaszt az, aki semmit sem ismer a tudomány titkaiból. Nagyon sokat vészit az, aki soha nem ismerte fel a természet csodás szépségét, de a legnagyobb kárt az vallotta és vallja, aki soha nem érezte vagy é r z i meg Isten csodálatos önátadásának lelki-gyönyörűségét az uriszentvacsora sákramentumában. A hivő szivének Krisztussal való egyesülését kiegészíti egy másik felséges tapasztalás és pedig az, hogy a világon élő, bűnbánó hívek sokasága egyszer egy évben, ugyanazon a napon vele együtt járulnak a kegyelem asztalához, hogy nem ő az egyetleh, aki e titokzatos egységbe juthat Magváltójával, hanem mindazok, akik a Szentirás alapján tudják és hiszik, hogy az Atya teremtette, a Fiú megváltotta és a Szentlélek Isten megszenteli az ő földi életét. — Akik tehát bűneiket megbánják s az ő kegyelméhez folyamodnak, Vele egyesülnek és az Ő szent testének a látható és láthatatlan Anyaszentegyháznak tagjaivá lesznek. így a Krisztussal való lelki egyesülés folytán szent és felbonthatatlan egységbe jutunk a világon élő többi Benne hívőkkel is, ő általa leszünk igazán felebarátok és testvérek. Mivel mi keresztyének mindnyájan egy testnek, a Krisztus testének tagjai vagyunk, egy lélek a Krisztus lelke táplál minket az örök életre. Eme életközösség, amelybe követőit Krisztus irgalma befogadja egy szent közösségbe vezeti a világon élő, különböző keresztyén hitet valló hivő lelkeket. És ezt teljes bizonysággal állítjuk, mert nem emberi találmány ez a szent jelkép, hanem magának az Ur Jézusnak egyenes rendelése, amint azt a Szentirásban lelkűnknek üdvösségére az apostolok megírták. A református és más keresztyén hitfelekezethez tartozó hivő ember nem törődik semmiféle emberi vélekedéssel, egyedül az Ur Jézus rendeléséhez szabja hitét és életét s igy úrvacsora gyakorlásában is ragaszkodik a hamisitatlan bibliai tanításhoz, amit legbővebben Pál apostol irt meg. Tekintsük azért Isten egyik legnagyobb jótéteményének azt, hogy Ő az úrvacsora szent jegyeiben önmagát adja nekünk. Legyen magyar református igaz keresztyén hitünknek nyilvánvaló jele, hogy október első vasárnapján az Ur szent asztalához járulunk és bizonyságot teszünk arról, hogy az Ur Jézus Krisztus a világ egyedüli Megváltója, akinek vezetése alatt minden nép és nemzet békességben és boldogságban élhet ezen az emberi vérrel oly sokszor áztatott földön. NAGY PÁL JÁNOS detroiti lelkipásztor. October, 1955 — Vol. 34, No. 8 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. 1. Telephone: VAIley 6-0794 Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2.—yearly. A Magyar Egyház 1955 júniusi számában Kovács István munkatársunk neve alatt ‘“Magyar Református Egyház” címmel megjelent cikkel kapcsolatban bizonyos egyházi személyiségek részéről méltányolható kifogások merültek fel. Szükségesnek tartjuk kijelenteni, hogy a cikk közlése által senkit személyében megbántani nem kívántunk s a szerző nevében is kijelenthetjük, hogy elvi felfogás jogának fenntartásával őszinte sajnálkozását fejezi ki a cikkben használt kifejezések nem szerencsés megválogatása fölött. A Magyar Egyház Szerkesztősége.
