Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-07-01 / 7. szám
4 MAGYAR EGYHÁZ gondolkozni”. Ez a tökéletesség vágya nem hagy neki nyugodni sohasem, nem engedi, hogy a keresztyénsége tétlenséggé változzék, de nem is teszi ábrándozóvá, hanem idealizmussal párosulva hatalmas és mély emberismeretével, erős realizmusával megteremti benne a magyar kálvinizmus egyik legerősebb és legmunkásabb személyiségét. HATÁSSAL VOLTAK RÁ . . . Kortársai közül egyébként nem sokan voltak hatással vallásos fejlődésére. Az ő legnagyobb nevelője az árvasága volt. Nagybátyja Lázár András részéről is csak negativ hatások érhették a lelkét. Megtanulhatta, hogy milyennek nem kell lenni a keresztyénségben. Lázár Andrásnak nem volt szívügye a vallás, csak külső dolgot látott abban és igen sokszor vallási türelmetlenségre ragadtatta magát. Itt megtanulhatta Bethlen, hogy az igazi keresztyénnek sohasem szabad türelmetlennek lenni a más vallásuakkal szemben. A “durva és műveletlen vadember” nagybátyja azonban igen erős magyar és hűséges hazafi volt. Bethlen későbbi fejlődése megmutatta, hogy lehet valaki jó hazafi, de istennel szemben alázatos és engedelmes is és más vallásuakkal szemben pedig türelmes. Székely Mózes, akinek a pártjára állott Bethlen is, inkább csak politikailag gyakorolt hatást lelkűidére, amikor szabad, önnálló és független Erdély volt törekvéseinek a célja. Nagyobb hatás tulajdonítható Gyürcsi Mellettiednek, akivel törökországi tartózkodása alatt ismerkedett meg. Itt megtanulta a törökben, a más vallásuban, a “hitetlenben” is az embert tisztelni és szeretni, akiben sokkal több szép és nemes vonást talált, mint a hazájabeli keresztyénekben. Az is megerősítette elhivatottságában való hitét, mikor ez a török főember megjósolja, hogy magyar király lesz belőle. Bethlenre való személyes hatását mutatja az is, hogy később fejedelem korában “apám”-nak nevezi Gyürcsit. Bocskayval a fejedelem udavrában találkozik öszsze. Bocskay is inkább politikailag hatott Bethlenre, azonban Bethlennek ezek a szavai: “Nekünk atyánkfia volt, minket ő nevelt és igen hitt nekünk,” megerősítik azt a feltevésünket, hogy Bocskay erős jelleme, szilárd meggyőződéses hite Bethlen vallásos fejlődésére is hatást gyakorolt. AZ ÉLET ISKOLÁJA . . . Általában véve azonban elmondhatjuk, hogy őt nem az emberek, nem az iskola, hanem az élet nevelte és alakította. Az ő igazi iskolája az élet volt. Ott tanulta meg az emberek állhatatlanságától Isten örök irgalma felé fordulni. Báthory Gábor fejedelem mellett is ezt az Istenhez való fordulást látjuk, mert bármennyire bízott is terveiben, hogy Báthory mellett befolyásra és hatalomra emelkedik, bármennyire szerette is Báthoryt, az emberi lélek állhatatlansága még jobban meg erősítette benne az Istenben való bizodalmát. Az emberekkel szemben való bizalmatlansága igen nagy volt életében úgy, hogy igazi jóbarátja, személyes bizalmasa mindvégig nem akaät. Hiányzott a baráti melegség az életéből, ezért látták sokan ridegnek, magába zárkózottnak. Vallásos fejlődése egész életén keresztül állandóan fejlődött úgy, hogy élete vége felé mind erősebben bontakozott ki benne a lelki dolgok iránti érdeklődés, mig kialakult benne egészen a lelki ember. (A cikksorozat befejező közleményét a jövő számunkban hozzuk “Bethlen Gábor hite” cirn alatt.) ÜNNEPELT A DETROITI FÜGGETLEN MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ . . . A megértő együttműködésnek és krisztusi szereteten alapuló munkának az eredményét ünnepelte a detroiti Független Magyar Református Egyház junius 19-én. Ünnep volt ez a nap nemcsak a gyülekezet, de Detroit magyarságának. A gyülekezet ugyanis e napon égette el azt az adóslevelét, amelyet ezelőtt 8 évvel felvett kölcsönéről állítottak ki. Vájjon mi tette lehetővé, hogy az aránylag csekély számú gyülekezet lényeges adósságától alig egy évtized alatt megszabadult, a szép templomot, annak tartozékait a megkapó lelkészlakást immáron magáénak vallhatja? Lehetővé tette a gyülekezet tagjainak megértő, lelkiismeretes munkája, Nőegylete hűséges sáfárkodása, a nehéz keresetből jószivvel és önkéntesen jutatott adományok. Nem kis része van ebben a munkában a gyülekezet lelkipásztorának Nt. Nagy Pál Jánosnak, ki szorgalmával minden időben való tettrekészségével gyülekezetét fejlesztette és odáig jutott, hogy minden külső támogatás, világias eszközök igénybevétele nélkül 10 éves pásztorkodása alatt terhermentesitette Egyházát. Példátadó az elmúlt 10 esztendő munkája. Az Isten gondviselés rendelte úgy, hogy a gyülekezet lélekben erős, munkás, krisztusi szereteten alapuló lelkületű lelkipásztort kapjon. Emberé volt a munka és a végzett munkát az Isten bőséges áldással jutalmazta meg. A hálaadó ünnepi istentiszteleten szolgálatokat Rév. dr. Kenneth G. Neigh, Nt. dr. Betfia László canadai, Nt. Tóth Tibor, Nt. Asbóth Gyula lelkipásztorok végezték. Az ünnepi diszebédet az egyházközség “uj-amerikás” hölgytagjai készítették. A diszbanketon részvettek a helybeli egyházak, társadalmi egyesületek sajtó képviselői régi és “uj amerikás” magyarok felekezetre való tekintet-nélkül, mely körülmény igazolta, hogy az örömben és bánatban nincs különbség magyar és magyar közt, egyformán tudunk örülni egymás sikereinek. Az ünnepségen résztvevő Egyházak, Egyletek, Sajtó képviselői közvetlen szavakkal emlékeztek meg a gyülekezet eredményekben gazdag munkájáról. Üdvözlő beszédek után a gyülekezet lelkipásztora elismerését fejezte ki a gyülekezet mind tanácsos, mind közrendjének a megértő támogatásokért. Fényes bizonysága volt ez a nap annak, hogy nincs magyar és magyar közt különbség, nincsenek közöttünk válaszfalak. Egyformán tudunk örülni egymás sikerének és boldogságának és tudunk küzdeni közös erővel minden szép és nems célért, melynek végső eredménye csak egy lehet: Magyarország felszabadítása. Tudósitó. Balról jobra: Szalontay Lajosné, a Nőegylet elnöknője, Domb Sándor, Nt. Nagy P. János lelkipásztor, Faragó György főgond
