Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-06-01 / 6. szám
2 Magyar Református Egyház Letagadhatatlan, mert előttünk álló lény, hgy Jézus Krisztus földi Anyaszentcgynáza ma felekezetekre oszolva létezik ezen a földön. Ne keressük ez alkalommal, hogy mi /(tépte elő ezt a részekre osztódást. Csak szögezzük le azt a tényt, hogy mindegyik felekezet feltételezi önmagáról, hogy a legvilágosabban érti Isten kijelentéseit, és tanaiban d® egyházkömányzatában legközelebb all a Biblia tanításaihoz, mint normához és követendő példaképhez. Ha egy felekezet ezt nem tételezi fel önmagáról tiszta lelkiismeretiéi, akkor valóban önmaga sem tudja, hogy miért létezik. Azután egy felekezetnek az öntudatosságát az is kell, hogy igazolja, hogy nem rejti véka alá meggyőződését, hanem híveket akar nyerni, vagyis missziói munkát akar végezni amikor és ahol arra alkalom kínálkozik . A protestáns felekezetek azonban, Istennek hála, a felekezeti öntudatosságukat összekötik azzal a meggyőződéssel is, hogy Jézus Krisztusnak igaz hívei, vagyis az idvezülők nemcsak egy bizonyos felekezet kerítésein belül találhatók fel, hanem minden felekezetben, mindenütt, minden nép és nyelv között. Ezért a protestás felekezetek hisznek a láthatatlan egyház létezésében, a szentek egyességében is. A kérdés mostmár az, hogy a Magyarországi Református Egyház egy felekezet-é a világon lévő többi felekezet között? Azoknak a lelkipásztoroknak, akik a magyarországi református egyház teológiáin nyerték a képesítésüket illik tudni, hogy a magyarországi református egyház egy gyönyörű kormányzati rendszerben összefogott önálló és sajátságos p r o t estáns felekezet. Épp annyira, mint az amerikai methodista, presbiteriánus, és a többi protestáns felekezet. A magyarországi református egyház az ő egyéni sajátságosságát azzal is kifejezi, hogy egyedül ő fogadja el hitvallásos könyveiül a Heidelbergi Kátét és a II. Helvét Hitvallást együttesen. Az a magyarországi lelkipásztor tehát, aki elismeri, hogy van methodista és presbiteriánus és Evangelical and Reformed és más nevű felekezet és ezeknek megvan a sajátságos lényegük, ami miatt nem adják fel önálló létezésüket és nem olvadnak be egy másik protestáns felekezetbe, és ugyanakkor tagadja, hogy a magyarországi református egyház szintén egy sajátságos protestáns felekezet, az ilyen lelkipásztor, ha százszor hivatkozik is az Ur Jézus szent nevére, tudatosan hazudik. A magyarországi református egyháznak a hívei, sajnos, nagy tömegekben elhagyják Magyarország terültét és Amerikában és Kanadában telepedtek le. Tömegük oly mértékű, hogy képesek voltak egyházakat létrehozni, egyes helyeken nagy gyülekezeteket, máshol kicsiny gyülekezeteket. Ezek a kivándorolt magyarok egész természetes, hogy ugyanazt az egyházi lelkűidet, hitbeli felfogást és egyház szervezetet akarták megvalósítani az itt megszervezett gyülekezeteikben is, mint amiben éltek odahaza. Az óhazából idejött becsületes magyar református népünk szeretette és szereti a magyar református vallását, abban konfirmáltatott meg, és abban is akar meghalni, de mielőtt meghalna a magyar református vallásában akarja gyermekeit is felnevelni. Mi lett volna tehát a legtermészetesebb a kivándorolt magyar református nép számára, mint az, hogy itt az uj világban az egyes magyar református gyülekezetekből alakuljon meg az önálló Amerikai Magyar Református Egyház, mint egy önálló felekezet a többi protestáns felekezet között, azokkal testvéri viszonyban. És ekkor jött az amerikai és kanadai magyar református lelkipásztorok részéről a legutálatosabb, igazságokat elhomályosító, népünket félrevezető, a lelkipásztorok önérdekét néző farizeusi aknamunka. A helyett, hogy bátor szószólói és hirdetői és megialósitói lettek volna az amerikai önálló magyar református egyháznak, amit minden becsületes kivándorolt magyar református ember lelke mélyén kívánt, Krisztus szent neve mögé bújva a következő hazugságokkal rávitték magyar református népünket, hogy az egyetlen magukkal hozott kincsüket, a magyar református vallásukat is feladják és attól gyermekeiket megfosszák. 1. Elhitették a kivándorolt magyar református néppel, hogy ők a maguk erejéből nem tudnak gyüMAGYAK EGYHÁZ lekezeteket létrehozni és azokat fenntartani. Csak azt nem mondták meg népünknek, hogy nem bíznak bennük és féltik a kenyerüket, aggódnak a fizetésük miat. Csatlakoznak hát be valamelyik amerikai protestáns felekezetbe, azok örülni fognak, hogy uj tagokat nyernek és még pénzzel is támogatni fogják a magyar egyházakat. És mi lett ennek az eredménye? Az egyházért való áldozathozatal szép erényének besszennyezése népünk lelkében. Hány példát lehet felhozni, hogy az amerikai egyházaktól a magyar gyülekezetek még akkor is húzták az anyagi segélyt, amikor már nem volt rá szükségük. Fizessenek a bolondok, úgy is sok pénzük van. És a Jézus Krisztus szent nevét ökké emlegető lelkipásztorok ezt mind tudták és szó nélkül hagyták. 2. Azután másik népbolonditás. Be kell olvadni az amerikai egyházakba, mert ez emeli fogja a magyar nép tekintélyét, és lesz alkalom szót emelni a magyarság érdekében is. Szegény amerikai magyar református népünk ezt is elhitte és nem gondolt arra, hogy épp akkor lenne szava és tekintélye az amerikai protestántizmusban, ha egy tömegben, mint önálló, szépen folytatása a 9-ik oldalon Junius, 1955 — Vol. 34, No. 6-7 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2—yearly.
