Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-01-01 / 1. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ Kiküldötteink Bostonban A Krisztus Egyházainak Nemzeti Tanácsa, angolul National Council of the Churches of Christ, november 28.-ától december 3.-ig tar­totta harmadik nemzeti konferenciáját a Massa­­chussetts állambeli Boston­ban. Ez a szervezet az Egye­sült Államok protestáns egyházainak jelentős ré­szét, számszerint harminc egyházi csoportját foglalja magába. A harminc tag­egyház népes küldöttsége mintegy 35 millió amerikai egyháztagot képviselt a ta­nácskozásokon. Az egész héten át tartó gyűlésen William C. Martin texasi methodista püspök, a Nem­zeti Tanács elnöke, elnökölt. Számbavette az értekez­let a Nemzeti Tanács eddigi működésének eredmé­nyeit, amelyek közül kiemelkedik az uj amerikai bib­­lia-revizió elkészítése és kiadása. Örömmel állapítot­ták meg a kiküldöttek, hogy a tagegyházak együtt­működése mind eredményesebben bontakozik ki. Egyházi közösségünk képviseletében, főesperesünk megbízásából, Szőke István egyházkerületi főjegy­ző (Duquesne, Pennsylvania) és Csordás Gábor (Poughkeepsie, New York) vettek részt a bostoni gyűlésen. Ismeretes lapunk olvasói előtt az a tény, hogy a múlt nyáron a Független Amerikai Magyar Re­formátus Egyház kilépett a Keresztyén Egyházak Nem­zetközi Tanácsa (International Council of Christian Churches) néven ismert egyházi csoportból és felvé­telét kérte az Egyházak Világtanácsa (World Council of Churches) tagegyházai sorába. Egyházi közösségünk egyidejűleg a Nemzeti Tanácsnak is tagja kíván len­ni. A gyűlés vezetői és résztvevői örömmel fogadták kiküldötteinket. A tanácskozások első napján Dr. Ross főtitkár bemutatta küldöttségünket a gyűlés mintegy 1,500 résztvevője előtt. Kiküldötteink részle­tes megbeszéléseket folytattak a felvétel ügyét tárgya­ló bizottság tagjaival, ismertették előttük egyházi kö­zösségünk múltját, jelen helyzetét és jövőre vonatkozó terveit. A bizottság szívesen fogadta és további tanul­mányozás tárgyává tette közösségünk felvételi kérését. Hisszük azt, hogy mind ebbe a közösségbe, mind pe­dig az Egyházak Világtanácsába való felvételünk rö­videsen megtörténik és mint az ezekben a szervek­ben képviselethez jutó egyetlen amerikai magyar re­formátus csoport egyházunk építő módon vehet majd részt Krisztus egyházainak együttműködő szolgálatá­ban. Csordás Gábor. UJ EGYHÁZTAGSÁGI és EGYHÁZI TÖRVÉNY­­KÖNYVEINK kinyomatása magyar nyelven elkészült és az egyes lelkészi hivatalokhoz kiküldetett. Angol nyelven is rövidesen elkészül. Ezeknek helyesbített formában való ujrakinyomatását az 1954. julius 4-6-i Trenton-i Egyházkerületi és Alkotmányozó Gyűlés határozta el. Egy darab ára akár angol, akár magyar nyelven 50 cent. Kérjük egyháztagjainkat lelkészeiknél előzetesen rendeljék meg. (Főesperesi hivataltól.) AZ ATYAISTEN GONDVISELÉSE A Biblia Istennek, mint Atyának két fő tevékenységet tulajdonit: a teremtést és a gondviselést. A teremtésről szóló cikkünkben megállapítottuk a Biblia alapján, hogy mindent, ami létezik, az Atyaisten teremtett a semmi­ből, az Ő kibeszélhetetlen isteni hatalmával. Most az Atya másik tevékenységéről, a gondviselésről teszünk néhány megállapítást. A Biblia világosan tanít­ja, hogy Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem azt szüntelenül fenntartja, kormányozza és annak legje­lentéktelenebbnek látszó részeiről is állandóan gondot visel. Istennek a világgal való eme csodálatos, hűséges atyai törődését igy fejezi ki Pál apostol: “Isten által élünk, mozgunk és vagyunk . . . Ő tőle, Ő általa és Ő benne vannak mindenek.” Mi nem hisszük tehát azt, hogy Isten, miután létre­hozta a világot, útjára engedte, hogy történjék vele ami akar ... mi azt hisszük és valljuk, hogy véletlen és szerencse nincs. Amit véletlennek és szerencsének ne­veznek ma az emberek, az mind Isten akaratával, vagy engedelmével történhetett meg. Mert valóban elképzel­hetetlen az, hogy ebben a világban, amit Isten terem­tett, bármi is megtörténhessék, amit Ő meg nem enge­dett volna, lehetetlen, hogy a mindeneket tudó Úristen számára ez a világ “meglepetést” tudna létrehozni. . így értelmezve Istennek mindenre kiterjedő gondvise­lését, sokan megbotránkozva kérdezik: tehát Isten aka­ratával és beleegyezésével történnek e világban minden nap a gyilkosságok, emberek nagy szenvedései, hábo­rúk, pusztítások? Erre a nehéz kérdésre mi gyarló földi emberek csak azt tudjuk felelni, hogy a tökéletes Szent Istentől távol van az, hogy gonoszt akarjon, de olykor titokzatos bölcsességéből megengedi, hogy a bűnös gonosz ember keresztül vihesse bűnös cselekedeteit. Miért en­gedi meg? Oh talán azért, hogy az elbizakodott földi ember az önmagára hozott nyomorúságai közepette meg­alázkodjék és elismerje, hogy Isten az Ur. Azt is hirdeti a Biblia, hogy Isten az ő szeretteit szenvedések és meg­próbáltatások által neveli és erősiti hitükben, mint jó atya a gyermekeit. Isten gondviseléséről elmélkedve nékünk az a felada­tunk és kötelességünk, hogy alázatosan ismerjük el, hogy Istenben gonosz nincs. Bármi is történik velünk és kö­rülöttünk, arról Isten tud ... és mint jóságos Atya mindent a mi javunkra fordít előbb, vagy utóbb, ha hi­tünk és szeretetünk iránta nem ingadozik. Kovács István. Nt. Csordás Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents