Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 9 sei is megelégedett volna, amilyen kevéssel csak sokat csalódott és szomorú emberek elégednek meg. Zákeus biztos sokat csalódott és szomorú ember volt. A zsidók, akik között élt, nem beszéltek vele, mert haragudtak rá és megvetették mint egy népnyuzó vámszedőt. Az emberek közt egyedül élt és összeharácsolt vagyona sem barátokat, sem maradandó örömet nem tudott szerezni neki. Talán undorodott is már a túlságosan tökéletes jóléttől, legalább is nem sokkal később úgy megkönynyebbedett mikor elajándékozta a vagyonát, mint a léghajó megkönnyebbszik, mikor kidobálják belőle a nehéz homokzsákokat. Egy ilyen terhelt lélek volt Zákeus, utált, az emberektől megvetett, az élettől megundorodott, aki megnyerte az egész világot és abban elveszítette önmagát. Ezért nem voltak nagy igényei és ezért jött Jézust látni minden különösebb terv nélkül, anélkül, hogy e találkozástól bármi különöset is várt volna. Zákeus sokkal fásultabb volt már, semhogy az élettől bármi különöset várni tudott volna. Ezért nem akart föltünést kelteni és gondolta, hogy az eperfügefa lombjai úgy el fogják takarni őt a tömeg elől is és Jézus elől is, hogy azok észre sem fogják venni őt, ő pedig mégis mindent fog látni. Mert Zákeus látni akarta Jézust, és erről sem volt hajlandó lemondani semmi áron, a szivében támadt jámbor óhaj mindig jobban és jobban növekedett, mig végül is olthatatlan vágyakozássá dagadt; a lelkében támadt kis nyugtalanság hatalmas viharrá erősödött, erős széllé, “melynek zúgását hallod, de nem tudod, honnan jő és hová megy.” Ezért volt az, hogy amikor az idő eljött, minden értelmes okoskodás és józan eszének ellenére Zákeus is elindult arrafelé, amerre a legtöbben mentek. Csak egy gondolat égett az agyában, hogy ha akármi történik is, neki látnia kell Jézust. Talán különös módon megérezett valamit Nagypéntek közelségéből; talán megérezte azt, hogy néki ez az utolsó alkalma van Jézust látni. Zákeus szivét valami mámoros boldogság töltötte be, mert látta Jézust, és Jézust látni fontosabb és nagyobb dolog, mint fővámszedőnek lenni Jerikóban és drágább dolog az életnél is. Zákeus, a materialista, aki egész életében csak adót szedett meg pénzt számolt és még éjszaka is az egyszer-eggyel álmodott, most a kiszikkadt földnek a mohóságával, teljes lényével szivta magába Jézus közelségéből a szellemi világnak reá kiáradó hatásait. De Zákeus most már végérvényesen és visszavonhatatlanul benne volt a szellemi világ bűvkörében, az Isten országának erői uralták a lelkét, úgy, hogy amikor Jézus felszólt hozzá: “Zákeus, hamar szállj alá, mert ma nékem a te házadnál kell maradnom” — akkor ellenkezés nélkül és sietve leszállt és örömmel fogadta Jézust. Odahaza pedig szivének túláradó örömében “előállván monda az Urnák: “Uram, imé minden vagyonomnak a felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.” Zákeuson végbe ment a megtérés csodája és ő uj emberré vált. Sokkal később a keresztyén egyházban az a hagyomány terjedt el, hogy Zákeus élete későbbi folyamán caesarea-i püspök volt. Ezt nem tudjuk biztosan, és ez nem is fontos. A lényeges és fontos dolog akkor történt meg, amikor Jézus kimondta az ítéletet: “Ma lett idvessége ennek a háznak!” NÉMETORSZÁGI MAGYAR REFORMÁTUS LELKIGONDOZÓI SZOLGÁLAT Göndöcz Kálmán, ref. lelkész München 27, Maria-Theresia-Str. 19/1. Kedves Testvérek! Mélységes és hálás szeretettel mondok köszönetét a címünkre küldött további szeretetcsomagokért. Kérésünk jó indulatu kezelését köszönjük. 1. Nyugat-Németország területén legújabb kimutatás szerint 10,600 (Tizezerhatszáz) magyar él. Ebből protestáns 26%. 2. Német szociális gondozásban 51.40% van. 3. Kivándorolna 46.83%. E számot (10,600) a magyar szervek nem tudják kimutatni, mivel a magyarok jó része külömböző okokból nem jegyezteti be magát magyar vonalon. (E szám német hivatalos kimutatás). Szolgálatunk az újra kartatékolást nagyából befejezte, csupán kiegészítő munkálatokra van még szükség. Hozzávetőleg 650 családot és magánost tartunk számon. A vegyes házasság folytán nemprotestáns családtagokat leszámítva Szolgálatunk megközeltőleg 1300 gyülekezeti tagot gondoz. Az ellenőrzést nagyon megnehezíti a kivándorlásból s elköltözésekből adódó lakás változás, amit általában nem jelentenek be hivatalunknál. A lelkigondozást viszont nagyon megnehezíti az, hogy gyülekezeti tagjaink egész Nyugat-Németország területén elszórva élnek. A fennti, 1300 létszámból kb. 800-850 él Bajorországban. A lelkigondozást jelenleg 3 ref. lelkész, 3 átminősített lelkész (1 ebből vallást tanít a magyar gimnáziumban) s 1 ev. lelkész (német gyülekezeti lelkész), s 1 ev. lelkigondozó végzi. Havonként több ezer km-t. tesznek meg, hogy a kis csoportokat, 2-3 taggal, is felkereshessék. Jellemzés képpen irom, hogy kb. 8 olyan csoport van egész Nyugat-Németországban melynek létszáma meghaladja a húszat, ezenkívül 10-15 csoport, melynek létszáma a 10-et. Mondanom sem kell, hogy rendkívül nagy összeg megy ki havonként az útiköltségek fedezésére, amit az Ökumené magára vállat. Nagy hiányt szüntetne meg, ha az amerikai magyar ref. Egyházak egy autó beszerzését lehetővé tennék, mert ezáltal lehetséges lenne, hogy a kicsi helyekre elszóródott magánosokat és családokat felkereshessük otthonukban. Régóta foglalkoztat ez a probléma, de mindeddig nem volt reális kilátásom arra, hogy egy autóra valahonnan is pénzt kaphatnánk. Megjegyezni kívánom, hogy Bajorországban több plébánosnak van már autója. A lelkigondozás újság utján is történik. Ez előtt közös lapunk volt az ausztriaiakkal, hová havonként 250.DM-t utaltunk át. Az Ökumené azonban e lapot nem finanszírozta tovább, hanem indítványozta, hogy kisebb összeg felhasználásával németországi gyülekezeti lapot szerkeszszünk, mely semmi mással nem foglalkozik, mint a lelkigondozás helyi problémáival. 1955 január 1. vei azonban ezt az összeget is (125.-DM) leállította az Ökumené, úgy hogy januárban már nem tudtuk kihozni a lapot s mint utolsó számot februárban hozzuk ki, mivel utolsó megtakarított pénzünket (egymás közötti gyűjtés ill. havi megajánlás) belefektettük. Az újság postázása
