Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
10 MAGYAR EGYHÁZ kb.40.-DM-be kerül. Az amerikai magyar reformátusok, amennyiben felelősséget éreznek az ittrekedtekért, szép szolgálatot végezhetnének, ha gyülekezeti lapunk kiadását, az u.n. “Harangszó” további kiadását anyagilag biztosítani tudnák számunkra. A “Harangszó” eddig megjelent 3 példányát cimére nyomtatványként megküldtük. Ez az újság az, amelyet minden ismert cimre megküldünk és sok esetben az egyetlen kapcsolat, melyben havonként elérhettük híveinket. Harmadik nagy kérdésünk az iroda s lakás kérdés. Az Ökumené nem fizeti tovább a raktárunk diját, ami havi 60.-DM-t jelent. Irodánkat is felkeli adni jelenlegi helyén, mivel a főbérlőnk is kiköltözik. Elgondolásom az volt, hogy olyan lakást kapjak, ahol iroda és kézi raktár együtt lehessen. Egy 3-4 szobás lakáshoz lelépés vagy építkezési hozzájárulás címén le kell előzőleg fizetni kb. 4000 DM-t. Ezzel szemben a havi lakbér nem olyan magas, hogy ne tudnánk megfizetni. E három problémát kivántam felvetni. Szolgálatunk a tulaj donképeni lelkigondozás mellett szociális munkát is végez. E célból állandó raktárt tart fenn, melynek további fenntartása csak a jelen időben vált kétségessé, amennyiben Szolgálatunknak nincs meg az anyagi fedezete ahhoz, hogy az iroda mellett még a raktárért is fizessen. A legutóbbi nagy akciót 1953 elején bonyolítottuk le e raktáron keresztül. Ezt az akciót egy holland ref. napilap, a Trouw indította menekültjeink érdekében. 3 vagon ruhaneműt, közte élelmiszert is gyűjtöttek össze számunkra s juttatták el raktárunkba. Ennek a felét átadtuk a rom. kath. Caritásnak és a német Inneren Missiónak. A megmaradt 16,000 kgr.-t mondhatom csaknem teljes egészében kiosztottuk. Amiben szociális munkánk nem tudta teljesíteni az igényeket az férfi ruha, alsónemü és élelmiszer. 1954 év folyamán ez év januárjával bezálólag 1179.76 DM.-t adtunk ki pénzsegélyre. Ami azonban nem jelent többet, mint kb. 8 D.M.-t egy személy részére 1 évre. Természetes csak a leginkább rászorulóknak juttattunk, olyanoknak pl. akik havi 50-60 D.M.-ből kénytelenek tengődni. — Sok fiatal ember van, akiknek nincsenek rendben a papírjaik, állandó lakásuk nincs s igy “Fürzorgét” sem kapnak s igy saját hibájuk s körülményeik folytán a bűnözés különböző fajtáinak vannak kitéve. Felbecsülhetetlen jelentősége lenne e vándorló “nép” részére egy Otthont létesíteni, ahol állandó lakást kaphatnának. Ez lehetővé tenné számukra nem csak a Fürzorgéban való részesedést, hanem a munka vállalást is. Ezek a fiatalok külön missziót igényelnek ahhoz, hogy, ha csak bizonyos százalékukban is, de visszataláljanak a társadalomba s megtalálják helyüket a becsületes dolgozók között. Kedves Testvérek! Mi a véleményük arról, hogy az amerikai ref. egyházak, az amerikai más egyházakkal karöltve tudnának ez ügyben radikálisan segíteni? Mindenesetre e levélnek nem az a célja, hogy túlméretezett kéréssel álljak az amerikai reformátusok elé, akik egész biztos maguk is keményen dolgoznak megélhetésükért, hanem a problémákat akartam legalább nagy vonalakban ismertetni azzal a kéréssel, hogy ami módjukban áll tegyék meg az itt rekedt magyarokért s elsősorban hitben is rokon atyafiaikért. Isten áldását kérve, maradok hittestvéri szives köszöntéssel, Göndöcz Kálmán. PASTORAL LETTER Dear friends: There are four kinds of Christian givers: — I. GOD’S PARTNERS God’s Partners are Bible Givers or Tithers. They love their Church. They give generously to the very limit of their ability, not only of their money, but of their time and their talents. Because of their sacrificial gifts and service the Church has grown in the work of the Kingdom of God. II. GOD’S POOR God’s Poor are the wonderful people who love their Church and who want to give generously, but are unable to give because of circumstances beyond their control. How we covet their prayers, their faith, their service; and, how we strive to assist and to encourage them in their Christian hope. III. GOD’S PATRONS God’s Patrons are those Church members who are offering only token giving to their Church. They need to increase their giving for the good of their souls. God’s Patrons think nothing of spending dozens of dollars for their personal entertainment and comfort. They think that what they give to God is enough. They forget that one out of every three parables of Jesus offered specific guidance in sacrificial giving. “The more we give, the more we live” is a law of life. God’s Patrons need to give as the Bible teaches us to give — and live! IV. GOD’S PAUPERS God’s Paupers are to be pitied. They are members who could give to the Church, but don’t. They think nothing of letting the other Church members carry their share of the burden. Perhaps these people have never been given the opportunity to give; perhaps they are opposed to the whole idea of giving; or, perhaps they want to keep the money and talents they could give to the Church for their own personal use. We don’t know. Fortunately, this number is comparitively small in our Church. But even one lost sheep is one too many. I share these thoughts with you because Lent is here. As you know Lent is the time when we commemorate the Sacrifice of Jesus Christ upon the Cross for you and for me. He gave everything for us. Sincerely, Andrew M. Sebben, D.D., Minister. --------------o-------------No enemy can come so near that God is not nearer. * * * God seldom speaks to a man while man himself is talking. * * * Prayer is an acknowledgement of faith; worry a denial of faith. * * * A first failure is often a blessing. * * * The history of the Church’s progress is the history of prayer. * * * If prayer does not drive sin out of your life, sin will drive prayer out.
