Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 EMLÉKEZZÜNK MÁRCIUS IDUSÁN . . . Irta: Hunyady László A magyar nép történetében ragyogó betűkkel van megörökítve sok dátum. Ezek közül mindnyájunkhoz legközelebb van 1848 március 15. Mikor rágondolunk lelkünket megérinti a tavasz, felhevül a szivünk és előveszszük a piros-fehér-zöld szinü szalagot; megsimogatja kezünk; tekintetünk elrévedezve száll és elmereng a múlt dicsőségén. . . Látjuk az Alföld rónáit a kanyargó Tiszát, Dunát, Drávát-Szávát, a hókoszorus Kárpátokat... szülőföldünket, hol gyermekkorunkat töltöttük. . . Bejárjuk a vad virágos mezőt; bokrétába szedjük a rét legszebb virágait; fülünkbe csendül a templom harangjának hivogató bugása és a mohosult hantok békés csendessége; magunkhoz szorítjuk a virágokat és vele mindent ami minket magyarrá tett: Érezzük hogy szent örökség birtokosai vagyunk: 1848 március idusának szelleme átjárja, felüditi sziveinket. A népek történelme sorozatos események krónikája. Belőle ismerjük meg a múltat; a múlt ad magyarázatot a jelenre; a múlt és jelen együtt szüli a jövendőt. A népek és nemzetek múltját, jelenét és jövőjét három hatalmas gondolat elem épiti: a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméi. E hatalmas történelmet formáló tényzők közül a szabadság gondolata áll első helyen. Népek, nemzetek önmaguk kivánták önsorsukat intézni és irányítani ezért alkottak államot. Az államok önrendelkezési jogát, vagy szabadságát minden honfi élete árán is kész volt mindig védelmezni. A történelem lapjainak nagy része ilyen harcok és háborúk lefolyásáról beszélnek. Ezer éves történelmünk tanúbizonyság arra, hogy a magyar nép szereti a szabadságot és a hon szabadságáért soha sem sajnálta életét sem feláldozni. Ezt a lángoló honszeretetet foglalta össze a hazabölcse, Deák Ferencz, mikor azt mondotta: “A Haza mindenek előtt!” A Kárpátok koszoruzta Duna, Tisza medencéje-Európa keleti kapuja, — év ezredeken át ütköző pont volt. A keletről nyugatra vándorló népeknek itt kellet áthaladni. Itt folytak le a legvéresebb csaták a már megtelepedett és az Európába be özönlő keletről jövő népek között. Nem is tudott ezen a földön egyetlen nép sem megmaradni csak a magyar. Nagy árat fizetett érte: örökös harcban állt a keletről támadó népekkel és a kardforgató ősök vére ráhullt a Hon minden kis rögére. A magyar nemzet 1000 éves önvédelmi harca tette lehetővé Nyugat-Európa keresztyén országainak békés fejlődését, mert Európa előőrse Magyarország, minden nyugatra törő ellenséget megállított. A reformáció a könyvnyomtatás találmánya által a Bibliát a népek közkincsévé tette. A szentirásból Jézus tanítását eredeti valóságában ismerték meg az emberek. Az egyes országok közötti háborúk borzalmai gondolkozásra késztettek sok komoly keresztyén embert. A 17. században a szabadság nagy gondotatához társult Jézus tanításaiból még két fontos tétel: Isten mindnyájunknak szerető Atyja, előtte nincs személy válogatás; és egy Atyának a gyermekei, tehát testvérek vagyunk. így íródott be a történelembe a szabadság, egyenlőség és testvériség gondolata a 16. században. A 18. században már a keresztyén népek milliói követelték e Krisztusi tanítások gyakorlati megvalósítását. Véres forradalmak sorozata árán itt-ott meg is valósult többé, kevésbé. Magyarország az egyetlen hely a világon, hol a szabadság, egyenlőség, testvériség megvalósítását célzó törvényeket véres forradalom nélkül iktatták törvénybe. Az 1700-as évek utolsó évtizedeiben nem támadta Magyarországot külellenség és igy alkalom nyílt arra, hogy a müveit nyugat példájára az ország belső fejlődése is meginduljon. Az 1790-92-iki országgyűlés törvényeket hozott, melyek a népnevelést és nép jólétet hathatósan szolgálták. Az 1800-as évek első negyedében a háborúk visszaesést szültek, de a következő 15 év alatt Magyarország anyagi és szellemi fejlődésben utói érte a müveit nyugati államokat. Az 1840-es években kiváló hazafiak, a nemzet képviselői, a jogok és kötelességek egyenlő kiterjesztését és arányos megosztását kivánták. A nemzet kívánságait gróf Széchényi István a főrendiház tagja és Kossuth Lajos országgyűlési képviselő terjesztették a nemzet gyűlés elé. Az irók tábora és úgyszólván minden vezető állásban levő honfi a nemzet kívánságainak teljesítését sürgette. Az akkori magyar király V. Ferdinand bécsi tanácsadói ellenezték a magyar nemzet kívánságainak a megadását, mert attól féltek, hogy az osztrák örökös tartományok népei is hasonló kívánságokkal fognak előállni. A magyar nemzetet azonban nem elégítette ki akirály elutasító válasza. Petőfi Sándor költeményei, Kossuth, Jókai és a többi irók Írásai meggyőztek minden honfit arról, hogy a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi gyakorlati megvalósításának idő pontja elérkezett. Az 1847-ben összehívott nemzet gyűlési képviselők a nemzet jogainak elismerését és törvénybe foglalását indítványozták. 1848 március elején indultak el az országgyűlés megbízottai Bécsbe, hogy a hozott törvényeket a király aláírásával szentesítse. A nemzet lázasan várta a király válaszát. Pesten és nagyobb városokban nép gyűléseken tárgyalták a nemzet gyűlés javaslatait, örömmámorban volt mindenki, mert az uj törvények a szabadság, egyenlőség és testvériség szellemében közteherviselést és a törvény előtti teljes egyenlőséget biztosították mindenkinek egyaránt. A király tanácsadói húzták, halasztották a nemzet-gyűlés megbizottainak a fogadását. Az országban a várakozás fonala végsőkig feszült. Március 14-én este Pesten a Pilvax kávéházban összegyűlt ifjak Petőfi, Jókai, Irányi, Bulyovszky és Vasváry tanácsára elhatározták, hogy nem várnak tovább a király válaszára, hanem másnap népgyülést tartanak és érvényesítik a nemzetgyűlés által hozott törvényeket. Másnap március 15.-én szitáló esőben gyülekezett a pesti ifjúság. Petőfi elszavalta a “Talpra Magyar”-t és a felvonuló ifjakhoz a polgárság nagy tömege csatlakozott. A kora délelőtti órákban már tízezrekre rúgott azok száma, kik lelkesen tűzték ki a nemzeti szinü kokárdát
