Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-03-01 / 3. szám
2 MAGYAR EGYHÁZ AZ ISTEN NÉPE Alapige: II Mózes IV:5. /1 márciusi haza] tus ünnepségek során sok gyuieaezetunkUen elnangzik m a j ü, vagy einangzott mar, tetofi sanaor halnatutlan Nemzeti ual-a. ísskure ernette a kezét a szavaló és vele együtt fogadta töboezer lelkes magyar: "A magyarok istenére esküszünk .. Gondoltunk-e már arra, hogy nincs "magyarok Istene'7 Aminthogy nincs amerikaiak, németek vagy spanyolok, reformátusok, római katolikusok, és zsidók Istene se. A Biblia egyetlen Istenről tud és egyetlen Istent jelent ki nekünk: a teremtő és gondviselő Istent. Alapigénk szerint azonban lehetséges az, hogy a magyar Istennek kedves népévé legyen. Így szól az Ige: “. . . ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép között az enyéim.” Ez a többezer esztendős távolságból hozzánk szóló Ige az Isten népévé fogadásnak a két feltétele. Az első igy szól: HA FIGYELMESEN HALLGATTOK SZAVAMRA. Isten az Ő Igéjén keresztül szól hozzánk. Valahányszor kinyitjuk a Bibliánkat (kinyitjuk-e egyáltalán?), az Ő üzenetével találjuk szemben magunkat. De szól hozzánk a templomi igehirdetésben is, amelyik sohasem “emberi bölcsesség hitető beszéde”, hanem az élő Isten szava. Már a tanítványokat megbiztatta az Ur az ö prédikálásuk értelme és méltósága felöl, amikor azt mondta nekik: “Nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátoknak Lelke az, aki szól tibennetek.” (Máté 10:20). Más alkalommal igy szólt hozzájuk Jézus: “Aki titeket hallgat, engem hallgat...” Kálvin János ezekre az Igékre alapozta azt a reformátori tanítást, amely szerint Isten Igéjének a prédikálása maga az Isten Igéje. Ezért jelenti be a lelkipásztor a vasárnapi prédikációja alapigéjét ezekkel a jólismert szavakkal: “Az az Ige, amelynek alapján ISTEN ÜZENETÉT ebben az órában hirdetni kívánom ...” Az igehirdetö tehát nem a maga üzenetét hirdeti, hanem Istenét. Emberi beszédén át az élő Isten szólítja meg a gyülekezetét. A döntő kérdés az, hogy hogyan hallgatjuk az Isten szavát? Vannak, akik úgy hallgatják, hogy hibát keresnek benne. Mások unatkozva ülnek a templomban és alig várják az üzenet végét jelentő áment. Vannak, akiknek a gondolatai másfelé kalandoznak el az istentiszteleti óra idején. Isten népe azonban figyelmesen hallgat az Ur szavára. Egyetlen szót el nem mulaszt, mert tud ja, hogy az Ige olyan tükör, amelyben saját arcát ismerheti meg. Timur Lenk mongol fejedelemről jegyezték fel, hogy kimondhatatlanul csúnya ember volt. De mert soha nem nézett tükörbe és senki se merte szemébe mondani csúnyaságát, azt gondolta, hogy ő a legszebb ember a világon. Legalább is olyan szép, mint amilyen hős és vitéz. Egyszer aztán a perzsa hadjárat alkalmával tükröt kapott ajándékba. Belenézett és csalódottan sírva fakadt. Az Igére figyelmező emberrel ugyanez történik, amikor az Ige tükrében megpillantja önmagát. Bűnei tudatára ébred, megbánja azokat és vágyakozni kezd a lelki megszépülésre. Azért kell figyelmesen hallgatnunk az Ige szavára, mert ebben az Igére hallgatásban születik meg bennünk az uj élet csirája. Az Isten népévé létei második föltételét igy olvassuk az Igében: “HA MEGTARTJÁTOK AZ ÉN SZÖVETSÉGEMET.” Isten szövetséget kötött felőlünk a Krisztussal az Ő atyai tanácsában. Ez a szövetséges viszony megkeresztelésünk boldog tényében lett nyilvánvalóvá. A konfirmáció alkalmával öntudatosan vállaltuk és megerősítettük ezt a szövetséget, amelyet azóta is újra meg újra megpecsételünk az Ur asztala vendégségében. Életünk ékes bizonysága annak, hogy Isten hűséggel teljesiti a szövetségből reá eső részt. Mi azonban nem mindig tartjuk meg a szövetség feltételeit. Jól tudjuk ugyan, hogy mit vár tőlünk Isten, de nem engedelmeskedünk maradéktalanul. Olyanok vagyunk, mint az ünneplő ruhába öltöztetett gyermek, akinek a lelkére kötötték, hogy vigyázzon magára és össze ne piszkitsa öltözetét, mégis kiszalad játékai és pajtásai közé és szurtosan kerül onnan vissza. Tudja, hogy mit kellene tennie. Mégse cselekszi. Vagy hasonlítunk a beteghez, akinek pontosan előírta az orvos a követendő élet- és táplálkozási rendet, mégse követi az orvos tanácsát. Tudja, hogy mit kellene tennie. Mégse azt teszi. Tudja a keresztyén ember is, hogy mit vár tőle Isten, mégis olyan nehezére esik az engedelmeskedés. Nem könnyű dolgot kérünk egyik szép énekünkben, amelyikben azt kérjük, hogy “dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, igaz megtartói.” Lefelé húz minket a világ. Bűneink v issza-v issza rá n ta - nak a sárba. Pedig ha megtartjuk Isten szövetségét, örvendetes változás történik bennünk: átalakulunk, vidámmá és szolgálatkésszé válik életünk, megújulunk. Isten áldásainak napfényes és boldog útjait járjuk. így lehet a magyar Isten népévé: ha meghallgatja az Ő szavát és megtartja az Ö szövetségét. Történelmünk, hagyományaink, érdemeink és mellveregetésünk vajmi keveset használ nekünk ezen a téren. Más ut nem adatott. Kövessük azért az Igében élőnkbe adott utat, hogy lehessünk Istennek kedves népe, Ő pedig igy legyen a magyarok Istenévé. Csordás Gábor. Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 331 Kirkland Place Perth Amboy, N. J. Telephone: VAIley 6-0794 Editor-in-Chief—Főszerkesztő ZOLTÁN BEKY, Archdean Editor—Szerkesztő DEZSŐ ÁBRAHÁM 331 Kirkland Place, Perth Amboy, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Perth Amboy, New Jersey, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2 —yearly.
