Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)

1955-10-01 / 10. szám

6 MAGYAR EGYHÁZ MAGYAR KARÁCSONY AZ 'ARANYKAPU' TÖVÉBEN* . . . ILLÉS LAJOS, san franciscoi lelkész. Nehéz annak, aki sohasem járt Nyugaton, vagy csak rövid időre, elképzelni, milyen itt az élet. Más, mint Keleten, más mint messze Keleten, “a nagy tavon túl”, az ó-hazában. Hatodik éve, hogy idecseppentem, nyolc­van vékonypénzü, de melegszivü diák jó­voltából, a "Csen­des-Óceáni Theoló­­gia” iskolájába. (Pa­cific School of Reli­gion.) Összeadtak e­­zer “tallér” ösztöndi­jat. Az ember csak “kocsikerekekkel” fi­zethet, itt ahogy az ezüst dollárt hivják, papirbankónak hitele nem sok van; Szó­val, a “Golden State” lakosa lettem, s egy szép napon megérke­zett karácsony estéje is . . . messze idegen­ben, mint valamikor Mikes tette, egyedül hallgattam tenger mormolását. Valami hiányzott. Az ének zengése az ablak alatt nem dobogtatta, csak fájditotta a szi­vemet. Csodavárón lestem, hátha valahol ismerős han­gok zendülnek fel a töméntelen dallam közül . . . s éjfélkor belopakodtam a kis kápolnába, s az orgonán csendben eljátszottam azt az éneket, amit otthon éne­keltünk a fa alatt . . .: “Az Istennek szent angyala Mennyekből, hogy alászálla s képzeletemben megöleltem otthonmaradt szüléimét, kis húgomat, meg is csókoltam őket ... s az nap éjjel a “karácsonyi kekszi” pótolta álmaimban Édesanyám diós- meg mákos patkói közt dúskáltam. Aztán, évekre rá, felfedeztem, hogy itt is vannak magyarok. Akkor már nem is kellett álmodnom, min­den megváltozott, az egyedüllét megenyhült, a karácsony is meghittebb lett. Milyen is lesz az idén karácsony itt, messze, Nyu­gaton? A szokások talán legtöbbnyire egyeznek az általá­nosakkal, mégis az érzés, a környezet valahogy más. Havat csak a kirakatokban lehet látni, amolyan el nem olvadót . . . “fekete karácsony” helyett meg inkább “záporos karácsonyit mondhatnánk, hisz a kántálók bunda helyett inkább esőköpenyben járnak. Mert a fagypont itt ismeretlen, újsághír számba menne. Az idén még november elején is 80° F-ig ment a higany és ingujjban lehetett járni. San Francisco szép városa minden nációja hozzá­járul a karácsony szines mivolta tarkitásához. Mexicoi, német, észt, lett... minden fajta együtt zeng dicséretet az isteni szeretetről . . . csak épp a magyar hiányzott eddig. Nem mintha az emberek nem lettek volna itt, csak épp a kötelék, mely összetart, hiányzott. Nagyobb volt a versengés, mint a tenni akarás. Mennyivel többet igér reményünk az idén! Talán a nagy város nem vesz észre semmit talán az utcákon nem is zendül magyar ének, feltűnést keltő és kihívó mély érzéssel zengi ősei nyelvén öröménekét. Nem oly ünnepség most sem lesz. Mégis egy maroknyi csapat nyelven, mely ajkán idegenül cseng, nem oly kifejezések­kel, melyekben a gondolatai botladoznak, hanem ma­gyarul éneklik az idén a magyarok Nyugaton is a Jé­zus megérkezése öröménekét. Végre elérkeztünk a me­­xicoiak, németek és a szláv népek után arra a világren­gető felfedezésre, hogy nem kell szégyeljük a múltún­kat. Mi, itt Nyugaton, nem vitázunk a felett hogy “ma­gyarul-e, vagy angolul”, “magyar egyház, vagy ameri­kai”, vagyunk! Kis csapat figyeli majd a fenyő köré gyűlt gyere­keket, könnyben úszó szemmel, amint — egyik-másik ha kissé idegenül is — éneklik; “Krisztus Urunknak áldott születésén . . .” Hosszú évtizedek óta szeretetet alig tapasztaló, gyanakvó lelkek engednek fel a parányi fények tüzén. Talán a világ észre sem veszi, maga San Francisco városa sem, de a nagy, közös karácsonyfa fényeihez egy uj, ragyogó szem adatott. Porladó ősök ma is izzó hitén át, Kelettől immár Nyugatig ér az apró őrtüzek lánca az idén! Szabad földön, független egy­házban, szabad lelkek borulnak le imádattal a jászol körül. MAGYAR KARÁCSONYT ülünk az idén az Arany­kapu tövében! *Golden Gate, a San Frencisco-i öböl világhírű kapuja, mely a Csendes Óceánra nyílik.-----------o----------­HÁROM ANGYAL. Karácsony-est öröm-tündére: Beteljesült Remény. Ezt hozom kedves házatokba Krisztus leikével én. Karácsony-est szellem-sugára: Az áldott Béke- csend, Megkondul szép lelked harangja S imáddal össze cseng. Karácsonynak a szive legszebb: Önzetlen Szeretet, Minden éven ez köti össze Földünkkel az Eget. E három angyal száll le hozzád Egy bűvös csillagon, Ha ott marad, tiéd a földön A legnagyobb vagyon. SZABÓ LÁSZLÓ. MEGJELENT A SZTÁRAY HANGLEMEZ KIADÁS ELSŐ KÖTET - 12 ZSOLTÁR A PASSAICI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉS BERTALAN IMRE LELKIPÁSZTOR ÉNEKLÉSÉBEN. Kapható: a Passaici Ref. Egyház irodájában, 220—4th St., Passaic, N. J. - Ára $5.00

Next

/
Thumbnails
Contents