Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 MAGYAR LELKÉSZ - AMERIKAI GYÜLEKEZET ma szauna Gyuia folytatás . . . Összehasonlítás A jelenlegi magyar és amerikai egyházi élet között összehasonlíthatatlanul nagy a különbség — az amerikai javára. Kezdjük a presbiteri gyűléssel. Bibliamagyarázattal és imádsággal nyitjuk meg. Már említettem, hogy az amerikai presbiterek imádkozó keresztyének. Akárhányszor megesik, hogy egyik vagy másik elöljárót kérem föl: imádkozzék. És nincs megütközés, vagy szabadkozás. Bezzeg lenne égiháboru, ha magyar presbitériumban történnék ugyanez! A presbitérium bizottságokra van osztva. Van lelki ügyekkel, pénzügyi, anyagi ügyekkel foglalkozó bizottság. Például az, amelyik az épületek jókarban tartására ügyel fel. Ha valamit javitani, vagy épiteni kell, nem a papnak kell a nyakát törni, szaladgálni, telefonálni fühöz-fához. A bizottság utánanéz, hogy a munka idejében és jól elvégeztessék. S a presbitérium fő tárgya a gyülekezet lelki élete. Mindent alaposan meghánynakvetnek és bölcsen határoznak. Személyeskedés nincs. A papnak sem kell rettegni, hogy vájjon most milyen dolgába milyen cimen kötnek bele. Magyar vonatkozásban sok helyen még mindig az a felfogás, a presbiterek nem arra valók, hogy a lelkipásztort egyházépitő és védő munkájában segitsék, hanem hogy gátolják. Közgyűlés Az évi közgyűlés hétköznap este van. Erre a pénzügyi bizottság elkésziti a költségvetést, a megélhetési index szerint rendezi a lelkipásztori és egyéb fizetéseket (tehát nem kell külön kérni, mint a magyaroknál). Megállapítják, hogy milyen összeg megy missziói célra, jótékonyságra. A bizottság a költségvetést a lelkipásztor elé terjeszti, nézze át, rendben van-e. Mikor az első költségvetést átnéztem, észrevettem, hogy a fizetésem magasabbra van előirányozva, mint amire meghívtak. Kérdőre vontam az embereket. Bocsánatkérőleg azt mondották, sajnálják, hogy félévi ottlétem után csak 500 dolláros emelést tudnak adni, de a jövőben többet adnak. Eszembe jutott, milyen keserves dolog volt magyar gyülekezetben csak néminemű fizetésemelést is kapni, itt meg szó nélkül a gyülekezet maga adja. A misszió A költségvetésben volt egy másik érdekes tétel. Missziói célra, tehát arra, hogy a pogányok megösmerjék az Ur Jézust, gyülekezetünk a múlt évben hatezer dollárt áldozott. Ezt az összeget ebben az évben felemelték 12 százalékkal. Önként, maguk. A megokolás? Isten jó volt a gyülekezethez, nagyobb volt a kereset, csak illik, hogy'” többet adjanak. Magyaroknál ilyen esetről még nem hallottam. Ott az az elv, hogy a kivetést, a missziói vagy közalapi járulékot nem emelni kell, hanem mennél jobban lefaragni. A közgyűlés különben épen olyan simán, keresztyén szellemben pereg le, mint a presbiteri. Kötekedés, zajongás, veszekedés ösmeretlen fogalmak. Vasárnapi iskola Vasárnapi iskolám valóságos inspiráció. Amikor azt mondottam az előbb hogy átlag 400-an látogatják, ne gondoljunk pusztán gyerekekre. Van pl. két osztályunk, amikben nők vannak. Az életkoruk 50 és 78 év között van. Hasonló az eset a férfiakat illetőleg. S ha a vasárnapi iskolába idősek is járnak, annál inkább az ifjak és természetesen a gyermekek. Viszont az iskolával a lelkipásztornak nincs dolga. Énekkar, zenekar, tanítók, leckeanyag, ünnepélyek: mindent a vezetőség intéz. A lelkipásztor csak irányit és felügyel. . . Tanulni lehet tőlük. Női alakulatok A női alakulatok nagy súlyt fektetnek a jótékonyságra. Évente sok száz dollárt áldoznak arra érdemes intézmények és ügyek támogatására. Magyarországra is örömmel küldtek orvosságot, ruha és egyéb segítséget. A közelmúltban ment át például egy nagy ruha küldemény Rákoskeresztúrra. Gondjuk van arra is, hogy a templomban minden vasárnap legyen virág. Istenitisztelet után aztán szintén ők viszik a virágot valamelyik beteg egyháztaghoz. Erre is van gondjuk. Urvacsorázás Különösen felemelők voltak számomra az urvacsorai alkalmakkor nyert tapasztalatok. Ha valaki nem is épen rendszeres templombajáró, de az urvacsorai alkalmat el nem mulasztaná. A lelkipásztor bizonyosra veheti, hogy áldozáskor legalább huszonöt százalékkal többen lesznek a templomban, mint máskor s ha pl. 300- an vannak jelen, azok közül legalább 290-en élnek a Kegyelem jeleivel. Az urvacsorai adományok itt is szokásosak. Uj tagok A gyülekezet maga törődik azzal, hogy uj tagokkal növekedjék. A városba beköltözőket azonnal meglátogatják és hívják templomba. A lelkipásztornak az ilyen beköltözöttek meglátogatásánál már könnyű dolga van. Ha a templomunkba idegen jön, azt rögtön észre veszik, barátságosan fogadják, beszélnek vele. Eszembe jutott, hogy ez a szokás bizony nem minden magyar gyülekezetben található fel. A bibliai sáfárság Az egyházfenntartást illetőleg egyedüli módunk a kettős boritékrendszer szerinti adakozás. Mindenkire rá van bízva, mennyit ad s az adakozásban lelkiismeretesek és bőkezűek. Van néhány tagunk, aki tizedet ad: évi bevétele tiz százalékát az Isten ügyére. Van egy, aki 14 százalékot ad. Természetesen az u. n. “havidij” előttük ismeretlen és nevetséges is lenne, mert igazságtatalan. Akinek több van, attól több is kívántatik meg. És nem azért ad, mert muszáj, hanem mert Isten iránti szeretetét ezzel bizonyítja meg. Amerikai egyházban az egyháztagság próbaköve nem a tagdíj befizetés, hanem a rendszeres templombaj árás és az urvacsorázás. Aki nem él úrvacsorával, az egyszerűen nem egyháztag, ha különben százakat adna is. Beteg látogatás Beteg látogatásnál hitről beszélni, Isten Igéjéről szólni, imádkozni elengedhetetlen dolog. Beteglátogatás máskép elképzelhetetlen. Eszembe jutott, hogy mikor mint magyar pap egy párszor ilyen formán akartam kórházi látogatásomnak tartalmat és értelmet adni, a beteg éktelen sirás-rivást csapott, mert úgy érezte (tévesen), hogy gyógyíthatatlannak tartom és a halálra készítem elő. A keresztelés A keresztséget illetőleg az én amerikai híveim hanyagok. Rendes istenitisztelet keretében csak néha-néha van keresztelés. A szokás az, hogy urvacsoraosztás napján délután a lelkipásztor egy meghatározott órát a templomban tölt s ezalatt hozzák föl a megkeresztelendőket, vagy jönnek fel a maguk lábán. Azonban a keresztelést sohasem jelentik be előre s néha nincs sen-
