Magyar Egyház, 1955 (34. évfolyam, 1-10. szám)
1955-09-01 / 9. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ ki, viszont máskor vannak csapatostól. Megesik — elég gyakran— hogy egy-egy családban egyszerre kereszteltetnek minden gyermeket s némelyik már ugyancsak felnőtt korban van. A keresztelés el nem hanyagolásáért a magyarokat dicséret illeti. Építkezés . Életem eddigi legnagyobb élményében a közelmúltba# zárult építkezésünkkel kapcsolatban volt részem. Templomunk, amint említettem, kicsi. Helyre volt szükségünk. Gyülekezetünk elhatározta, hogy építkezni fog. Lassan, három éven keresztül, a vasárnapi iskola minden hónapban egy vasárnapot építkezési vasárnapnak szánt. Ezeken a vasárnapokon három éven keresztül csupán adományokból összeszedtek majdnem húszezer dollárt. Isten ajtót nyitqtí számunkra, mikor a velünk szemben lévő, hatalmas telken épült, szövőgyár eladásra került. A kétemeletes, nagy részében Jégílütjés^el ellátott, mindössze hét éves épületet 55,000 dolláréit r y,lf aptuk meg. Az átalakítás — előirányzat’ szerint — 60,000 dollárt igényelt. Terveink megvalósításához tehát; 100,000 dollárra volt szükségünk. Ennek az összegek.^.összegyűjtésében a lelkipásztornak úgyszólván semmi cjqjga sem volt. Az egyház tagjai végezték nagy lelki..^uzg^r Sággal és odaadással. Mint pap, én csak élveztem és csodáltam tagjaink ielkes buzgólkodását. Sokat láttam, sokat tapasztaltam, sokat elgondolkoztam. Istenem, milyen más ez a lelkűiét, mint amilyenhez eddig Róttam szokva! Egyszerű munkás emberek, akinek az átlagos heti keresetük 40, 50, 60 dollár, örömmel ajánlanak meg három évre heti egytől hét dollárnyi összeget! Negyven dolláros heti fizetésnél ez három évre 150 dollárt jelent, a hatvan dollárosnál pedig 450 dollárt. Persze a nagyobb jövedelműeknél a megajánlási összeg is nagyobb. Ámbár itt is szabály, hogy a szegény áldozatkészebb, mint a gazdag. Hadd mondják 'él égy par esékej- ^jserBlEa miül kí t. r jütobom ilübavga goloialli 1 achat unsteady go sA W®Htein9biiü/. .aésoásbe Unnas« -tasabnatáéinod aöjioíi Van egy fiatal emberünk, aki csak pár éve nősült. Biztosítási ügynök. Mostanában vett házat, adósságra, egy kis fiók is van s aránylag nem sokat keres; Aí-gyüj^ tés megkezdése előtt megbeszélte a feleségével, mennyivel járulnak az építkezéshez. A gyűjtés i megkezdődött' s a lelkesedés a gyülekezetben nőttön nőtt; Bennök is. Egyik gyűlésen az én fiatal emberem félre hívás; azt mondja; “Tisztelendő ur, mi eredetileg! ennyit meg ennyit akartunk adni, de úgy látom, hogy az tőlünk kevés. A megájánlásunkat felemeljük.” Az utolsó, gyülé-s sen, amikor a látogatók elindultak, hogy adagoktól megajánlásokat kérjenek, ismét félre vont s. azt mondja;; “ügy érzem, hogy tőlünk az az öszeg jgjjkéyfiS AiPlít másodszor ajánlottunk meg. így hát úgy beszéltük^ meg a feleségemmel, hogy erre a célra kölcsönt veszünk a bankból.” Ez a család 1500 dollárt ajánlott fel az Isten ügyére. Elgondoltam magamban: előfordul-e ilyen eset az átlag magyar gyülekezetben? “Hát és; isadpji tíz dollárt, vagy öt dollárt, de nem hetenként és három éven keresztül, hanem ez az egész adományom. Ami adósság lesz, azt majd kifizetjük piknikből, bingóból, meg a mulatságokból.” , , Egy öreg házaspár hnsü; i9aéaíS89l9á /. Egyik este egy öreg ember állít be hozzám, borostásan, sárosán. A kezében egy szennyes zacskó volt. Ezt mondja: “Én nyugdíjas vagyok s a megyétől némi segélyt is kapok. A feleségemmel egy fa viskóban lá-; kunk. Van kocsim is, de már alig megy. Egy harminc^ hatos Chevrolet. Minden héten, amikor a csekket meg1-kapjuk, megnézzük a feleségemmel az újságban, hogy mi az ennivaló ára az Acme-ben, meg az A & P-ben. Ott vásárolunk, ahol olcsóbb. A különbséget az olcsóbb meg a drágább hely között ebbe a zacskóba tesszük. Itt van hat hónapi gyűjtés eredménye; az építkezéshez mi is hozzá akarunk járulni. Nem tudom mennyi van benne, majd tessék megszámolni.” Ezzel köszönt és elment. Nekem meg könny szökött a szemembe. A zacskóban 36 dollár és 25 cent volt. S ezt a látogatást minden hat hónapban megismétli a nyugdíjon, segélyen élő bácsi! Egy kisfiú Van egy újságos kisfiúnk. Azt kérdezi tőlem: szabad-e neki is hozzá járulni az építkezéshez? Ő is megajánlott hetenként 50 centet. Egy tiz éves kislányunk édesapjától heti 50 cent költőpénzt kap. Hetenként 25 centet ad. Nem kértük, de adták és adják . . . mert Istent nagyon szeretik. Mondjak-e még uj életemről többet? Hálát adok Istennek azért, hogy ilyen emberek is vannak, akik tudják, mit jelent keresztyénnek lenni. Istent szeretni s az;nő ügyére adakozni önként, jókedvből, bőkézzel — nem;i kényszerítésből. Az Úrtól csak azt kérem, adjon nekem; erőt',: képességet hogy népemet többről-többre, folyton;*emelkedő, lelki életre tudjam vezetni s engem obhőhcferjnoiostanii,csodálatos álmomból soha se költsön fél. ohqóscri'ígo iiofsaáqu. Tanuljimlí0Ji'^ ÍS0íi ílrJíicíf ._ Magyarságom féltett kincs, s arra ma büszkébb vagyök, mint valaha. De ez nem jelenti azt, hogy mint magyarok ne tanuljunk. Mert nagyon ránk fér. Sok dolog van, amiben nemcsak hbgy elmaradtunk, de el sem indultunk. Magyar egyházi ‘ életünkben sok pogány, szokás van, amitől meg keli szabadulnunk. Népünk iránt: változatain szeretettél 'hadd figyelmeztessem hát irtagyay^gyiüé'kézeteink tagjait arra, hogy becsüljék meg lelkipásztoraikat és vegyék komolyan az Ur Jézus tudományát. Ösmerve papjaikat, hadd mondjam meg az ő nevűkben kereken, minden fenntartás nélkül, hogy mindegyikben sir a lélek az egyházi 'életbe becsúszott cafiángök'' '(mulatságok; italihérések, sorsolások, bingózások, stb.) miatt, amiknek az Isten egyházában ügy nincsen hélyÓk^‘ImíníI Jfíe^.jrVol^' a kufároknakf' 4? jáfvf| zsálemi templomban.-'Hadd mondjam meg őszintén, na a magyar gyülekezetek az Isten útjára nem térnek, a különben'ís ^ttős^t’éiíerrél — magyar és angol nyelvű munkával'agyon terhelt, de annál gyatrábban fizetett papjaik előbb — utóbb elhagyják őket. Néni azért, mert nagyobb " darab kenyérre vágynak (bár sókszorosán megérdemelnék i, vagy kevesebb munkára, hanem mert Istennek akarnak inkább szolgálni, mint emberi gyarlóságok, bűnök jármát hordozni. A papok azért állanak a gyülekezetek élén, hogy ők vezessenek és nem a gyülekezetek'tagjai. Az Isten akaratát követni s a gyülekezetek sem akarhatnak mást. " 'ennem mon/,. noyjseoioa .nstnu dayjo noqo nodnöliiá sáíüygsöji A ,-vhwwiö/i ■oiiú---Ja; /. mi..; /Ä . n/cmollos M E G J N ’ !8no yy1 r BÍoáíi iqatnr.ua -u lojlúnA SZTÁRAY^HANGLEMEZ KIADÁSmmaV ■n aj;i.if;go.u ELSŐ KÖTEf- 12 ZSOLTÁR /■ rncttobfiorn A PASSAICI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZ ÉS BERTALAN IMRE LELKIPÁSZTOR ÉNEKLÉSÉBEN. / K .mr Kapható: a Passaici Ref. Egyház irodájában, 220—4th St., Passiué^fc'T - Ára $5.00 ■ ’i&xslh ' ' ifn dfiTnoisYífqraioI t
