Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-05-01 / 5. szám
MAGYAR EGYHÁZ i PÉTER APOSTOL Irta: dr. Benkő István I. Péter apostol személye, theológiája és a keresztyén egyház számára való jelentősége a protestáns theológiai irodalomban különös módon mindig mostoha gyermek volt. Amilyen számosak a Pál apostollal foglalkozó müvek, éppen olyan jelentéktelenek a Péterrel foglalkozók, s mig Pál életét, működését, theológiáját és hatását a legapróbb részletekig menően feldolgozták már kötetekben, melyeknek száma légió, addig Péter apostol legnagyobbrészt csak mint a római kathólikus egyházzal való polémia tárgya érdekelte mind az Írókat, mint pedig az olvasókat. A protestáns theológia tudatosan Pálra és Augustinusra épített és hivatkozott, Pétert pedig csendesen átengedte a római katholicizmus számára — legalább is ez a (népies) theológia általános szempontja, mely a protestantizmus mögé minth theológiai alapot mindig Pált, a római katholicizmus mögé pedig (természetesen más minőségben) mindig Pétert képzeli oda. Bizonyos mértékig megmagyarázható reakció volt ez a protestantizmus részéről azzal a túlzott jelentőséggel szemben, melyet a római katholicizmus tulajdonit Péternek a pápaság intézményével kapcsolatban. Érthető, hogy már a valdensek kétségbe vonták Péter római szereplését, csak azért mert erről semmi nincs a Bibliában; érthető, hogy a reformátorok a pápaság elleni harcban Máté 16:17-19.-nek uj exegezist adtak; érthető az is, hogy ez két probléma a századok során ismét újból és újból vizsgálat tárgyává lesz: de elfogadhatatlan az a tény, hogy mindezekkel kimerült a protestántizmus érdeklődése Péter iránt, még akkor is, ha (mint említettük) egy túlzott akcióval szembeni reakció bizonyos fokig mindig érthető és megmagyarázható. Az előbb említettek után nem csodálkozhatunk azon, hogy az újabb kori megélénkült érdeklődés és a Péterkérdésnek protestáns részről való szisztematikus feldolgozása kettős alapokon nyugszik: egyik a nevezett locus classicus exegezis, másik a történelmi Péter római szereplésének és mártiriumának problémája. Az elsőről, mely különösképpen szorosan öszefügg az “Egyház” kérdéskomplexumával, igen sok könyv és cikk jelent meg. Tetőpontját érte el az “Egyház” fogalmáról szóló theológiai harc az Erich Peterson körül fellángolt vitában, mely végülis Petersonnak theológiai székéről való lemondásával és a német evangéliumi egyházból való kilépésével végződött. A kikristályosodott protestáns álláspontot jelenleg K. L. Schmidt képviseli, különösképpen a Kittel-féle Theologisches Wörterbuchban “Ekklesia” címszó alatt megjelent tanulmányában. A másik kérdés modem feldolgozása A Harnack utódjának, Hans Lietzmannak nevéhez fűződik, aki “Petrus und Paulus in Rom” (1915, második kiadás 1927) cimü könyvében a már Harnacktól elfogadott római kathólikus tradíciót Péter római mártiriumáról védelmezi. Tizenöt évvel később jelent meg Lietzmann tanítványának, Oscar Cullmannak első cikke ezzel a kérdéssel kapcsolatban (a Revue d’Histoire at de Philosophie Religiouses-ben 1930, 294 stb oldal) mely indirekt bizonyítékokat hoz a római mártirium javára. A Harnack-Lietzmann-Cullmann vonal önkénytelenül veti fel a kérdést, hogy vájjon nem kell-e ezeknél az állásfoglalásoknál egy, a tanítványnak a mester, az utódnak az előd iránt való tudatalatti elfogultságával és a tőle való megkötő befolyással számolnunk? — de ez a kérdés a felsorakoztatott érvnek súlya alatt a tárgyilagos olvasó számára megszűnik tényező lenni. A tradíció ellenzői közül különösen Kari Heussi szerzett magának nevet Lietzmann ellen Írott könyvével: “War Petrus in Rom?” (1936), melyben határozottan Péter római tartózkodása és mártiriuma ellen foglalt állást. Lietzmann válasza és Heussi viszontválasza után a vitába mások is bekapcsolódtak, nagyobb hullámokat kezdett azonban felverni a kérdés a második világháború elején, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a Vatikán a Szent Péter templom alatt komoly ásatásokat folytat és Péter sirját keresi. A hirt a protestáns közvélemény szkeptikus aggodalommal vette tudomásul, s ebben nagy szerepe volt a római kathólikus propagandának is, mely nyilvánvalóan Péter sírjának esetleges feltalálásával nemcsak egy történelmi kérdést (t.i. Péter római tartózkodásának) megoldását remélte, hanem a pápaság intézményének elvi igazolását is. Az ásatások 1939 óta folytak s részeredmények ismeretessé váltak, biztosnak látszó végeredményt azonban csak 1950-ben közölt a Vatikán. 1950 dceember 23.-i rádiószózatában a pápa kategorikusan bejelentette, hogy megtalálták a Szent Péter templom alatt Péter sirját — de hozzátette, hogy a sir közelében talált csontok nem identifikálhatok teljes bizonyossággal Péter apostol tetemeivel. Ugyanakkor bejelentette, hogy az ásatások részleteit és eredményeit hivatalosan közzé teszik. Ez a közzététel a tudományos világ mindig türelmetlenebb várakozása mellett pontosan egy esztendei késéssel jelent meg, s ennek alapján ma már nyilvánvaló, hogy a pápai rádiószózat kategorikus volta nem volt indokolt. Ilyen előzmények után és ebben a légkörben jelent meg a baseli egyetem ó-dogmatörténeti és uj-testamentumi professzorának, Dr. Oscar Cullmannak legújabb könyve, melynek cime: “Petrus. Jünger - Apostel - Maertyrer. Das Historische und das Theologische Petrusproblem. (Zwingli-Verlag, Zürich, 1952.)” Cullmann, akinek előző könyve, “Christ and Time” inspirálóan uj koncepciójával szokatlanul nagy visszhangra talált, az apostoli kornak és az ó-dogmatörténetnek jelenleg élő JOHN OROSZ excavating contractor HAULING: SAND - STONE - GRAVEL BULLDOZING - CELLAR DUG 112 ALDEN AVENUE - ROEBLING, N. J. Phone Florence 22
