Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
6 MAGYAR EGYHÁZ János apostol a Mennyei Jelenések Írója, a sok szenvedések, próbák után, minden dolgok végét úgy Írja le, hogy az Ítélet után uj ég és uj föld lesz és Isten egy gyönyörűséges uj mennyei Jeruzsálemet teremt, amelynek ragyogó drága kövekből lesz az alapja és többé nem lesz szükség a nap és csillagok fényére, mert Isten dicsősége tölti meg a szent várost. Isten eltöröl minden könnyet, nem lesz fájdalom, és nem lesz halál, az ember együtt lesz Istennel mindörökre. A boldog örökkévalóság egy ujjongó, hálaadó istentisztelet lesz, ahol Istent szemtől szembe látjuk és az értünk meghalt Bárány Krisztus gyönyörködik az Ö megváltott seregében s mi őbenne. Lehet-e szebb és boldogabb képet rajzolni bujdosó, zarándok ember elé, aki szomjúságtól elepedve, éhségtől elgyötörve, fájó szívvel mindig hazavágyik? De addig is, mig hazaérkezünk szeretnénk találkozni Istennel. Azért építünk templomot, hogy Istennel találkozhassunk. Mondja valaki, lehet Istennel otthon is találkozni és másütt is, lehet imádni titkon, ajtómat behajtva. Az én lelkemnek olyan hely kell, ahol mást sem csinálok, mint imádkozom. Kell egy szent hely, ahol Istent imádom, ahol megvallom bűneimet, ahol •kiöntöm hálaimádságomat, ahol kérem segedelmét. Igaz, hogy Isten más helyen is beszélhet hozzám, de legérthetőbben, legvilágosabban az igehirdetésben szól hozzám, megmondja nekem, hogy kicsoda Ö, mit tett értem és mit vár tőlem? Adja drága Ígéreteit az igehirdetésben és elpecsételi a sákramentumokban. Hitemet testvéreim hitével erősiti. Az örökkévalóság nagy titkait a templomban tárja fel előttünk, amennyire eltudja viselni a lelkünk. Kell a templom, hogy Vele találkozva az erő és a vigasztalás forrására találjon a lelkünk, hogy az életünk megváltozzék és szivünkben fogadalmak szülessenek. Kell a templom, hogy mi megvalljuk, hogy mi az Ő népe vagyunk. Kell a templom, hogy amikor bánatunkra vigasztalást keresünk, akkor Igéjében megmondja, hogy mi ami vigasztalásunk és nyereségünk. Elmondja nekünk, hogy látja a mi hűségűnket és fáradozásainkat, elmondja nekünk, hogy Ö a mi világosságunk. Nem Istennek kell a templom, hanem nekünk embereknek, hogy az Ige zengjen és a Szentlélek megáradjon közöttünk. Kell, ezerszer kell a templom, hogy olyan bánatunkra és fájdalmainkra, amelyekre seholsem találtunk vigaszt, itt találjunk. Hogy bűnöket, amelyek régen égetik a lelkem, itt megsirassak és megbánjak. Szomorú, könnyes arcokra, ha ide jönnek, a megbékélés mosolya hulljon. Sebzett lelkünk érezze meg egy atyai kéz simogatását és gyógyítását. Kell a templom, hogy a mennyei Jeruzsálembe vezető útról eine tévedjünk, hanem hazataláljunk a templom nélküli városba, ahol örökre együtt leszünk Istennel és a Báránnyal. II. K. T. amikor ebbe a szép és modern templomba beléptetek, szerettem volna mindenkinek a leikébe belelátni és felelni kérdéseitekre. Nektek idősebbeknek más templom él a lelketek mélyén, de ez a templom gyermekeiteknek és az ő utódaiknak épült Amerikában, amerikai ízlés szerint. Nekünk lassan-lassan egyetlen örömünk lesz: gyermekeink öröme. Mi vagyunk a legfurcsább nép a világon. Mi egy szívvel két hazát szeretünk, ezért van az, hogy örömeinket néha-néha bánat árnyékolja s mindig valami fájó édes érzés van benne. Miről beszél ez a templom? Arról, hogy itt hivő és imádkozó magyarok laknak, akik a legnagyobb áldozatot is meghozták, hogy egyházunknak jövendője legyen, hogy ők maguk el ne tévelyedjenek a zarándok utón s egyszer együtt legyenek mindnyájan a templom nélküli városban. Igehirdetéshez készülve, átolvastam a Salamon templom építése történetét és ott azt olvastam, hogy a jeruzsálemi templom építésénél nem hallatszott a kalapács ütése, fejszék csattogása és a szerszámok zaja, mert az előre kifaragott köveket zajtanlanul illesztették az előre kijelölt helyre. Itt élek a szomszédságban s bizonyságot teszek róla, hogy zajtalanabb templom építést még nem hallottam. Nem volt hangoskodás az újságokban, hanem imádságos csendes munka. Duquesnei szent gyülekezet! Helyén van minden kő és tégladarab, áll ez a gyönyörűséges épület. Mintha megszólalna most minden kő és zengene, mintha ezek a falak énekelni kezdenének. Isten csak azokkal építtet templomot, akiket Ő átalakított, akik szivüket odaadták néki. Nézd, duquesnei gyülekezet, hogy világit most adományod, amit talán úgy adtál oda, mint egy életed eleven darabját. Nézd áldozatod illata betölti ezt a hajélkot. De áldott dolog is Istennek hajlékot építeni és Vele találkozni! Te, kevésbeszédü, de annál többet dolgozó pásztor, látod-e, hogy imádságaidnak, tusáidnak, álmatlan éjtszakáidnak, sokszor a keserű pohár ürítésének milyen gazdag aratása van. Ezért a pillanatért érdemes volt dolgozni. Uram, templomomat, szivemet Neked szentelem. Az Egyháztanács küzdelme milyen áldottan van jutalmazva. Nézzétek, Isten a csodálatos építő mester, hogy formálta sziveteket, egész lényeteket, munkátokat és milyen drága Béthelt építtetett magának. Könnyben úszó szemmel és hálás szívvel nézzetek fel Isten felé, aki a zsoltáros királynak nem engedte meg, hogy hajlékot építsen, titeket pedig erre a drága szolgálatára kiválasztott. Egy darab földet meghódítottatok az ég számára, egy gyülekezetnek megépítettétek a menny pitvarát, ahonnan egykor a szentek szentjébe lépünk. Még csak egyet említek meg: Valaki, aki a legjobban lelkesedett ezért az uj templomért, aki a legszentebb áhítattal gondolt a ti régi kedves templomotokra, akinek lelkében már készen volt a felszentelés prédikációja, mielőtt e templom megépült, ez a valaki, aki a legjobban vágyott ide, a mi néhai jó főes« peresünk hazament a mennyei Jeruzsálembe, mielőtt elmondhatta volna nektek, amit erről a gyülekezetről gondolt. Szent volt neki a régi templomotok, ahol a Független Amerikai Magyar Református Egyház megszületett. A régi templomból legalább az urasztalát szerette volna átmenteni, mint drága történelmi emléket. íme a duquesnei templomszentelés a jövendő záloga. Mi Krisztusra építettünk, mi Krisztust akarjuk követni és Őt úgy követjük és szolgáljuk a leghüebben, ha Bibliákhoz, ha ősi hitvallásainkhoz ragaszkodunk. Mi nem akarunk szittya magyarokat nevelni a más nemzetiségekből, akik gyermekeinkkel házasságra léptek, de akarunk hivő, öntudatos reformátusokat nevelni, akik hálásak, hogy a magyarok által épített templomokban kapják meg a legtisztább és a legdiadalmasabb hitet. Szivünket, templomunkat Istenünk Neked ajánljuk fel, Te szenteld meg, hitünket sokasitsd meg és miénk lesz a jövendő. Nagy Lajos, esperes.
