Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-04-01 / 4. szám
MAGYAR EGYHÁZ 5 Útban a templom nélküli város felé... Textus:Jel. 21:22. “És templomot nem láttam abban, mert az Ur, a mindenható Isten annak temploma és a Bárány” — — — A Magyar Református Egyház négy évszázada zúgott tova a történelem medrében. A 16-ik század az, amikor a szomjas magyar lélek Krisztusra talál. Ez a magvetés és a kivirágzás évszázada. A 17-ik században Krisztus szól: vedd fel keresztedet és kövess. Perdül a könny, csordul a vér és szakad meg a szív. A bitófák, a kihegyezett karók, a kerékbetörés és a börtönök szedik áldozataikat. Mártír sereg után mártír sereg jön. Tüzcsóva repül kis hajlékokra, templomokra; falvak bujdokolnak és mérhetetlen vizek felett úszó gályákról magyar lelkipásztorok éneke zug. Ez az idő a vértanuság százada. Ebből az ősi örökségből éltünk eddig. A 18-ik század történelmét mi úgy hívtuk, hogy a mosoly rémuralma, de nevezzük csak ezt a templomainkért való harcok korszakának. A nyugatra eső vármegyékben 192 templomot foglaltak el őseinktől. Ha uj templomot akartak építeni, akkor évtizedekig nem kaptak engedélyt építésre. Ha a templomot sürgősen javítani kellett s ha nem vártak reá, mig az engedély megjön Bécsből, akkor vagy az elöljáróságot, vagy a templomot zárták be, ha pedig vártak, akkor már nem lehetett a templomot kijavítani. Sokszor egy templom ára ment el vesztegetésre, hogy épülhessen a templom. Ezer akadályt állítottak a templom építők elé, de a hitük még a hegyeket is kimozdította helyükről. Ha akad majd történetiró, aki megírja ennek a századnak hü történetét, ámulva vallja meg: egy nép sem szerette jobban a templomot, és senkisem hozott több áldozatot érte, mint a mi őseink. Számarányához képest egy nép sem épített több templomot, mint a magyar. Ott lüktetett ereikben a templom építő szent buzgóság. A negyedik évszázad főgondja az iskolák, a nevelés, a magyar református lelki egység megteremtése. Ebbe a korba esik, hogy a Magyar Református Egyház egyik viharsodorta, nyomorúság kergette ága, a legszegényebb rétegből csodát tesz és egész életével megváltja, hogy ő is méltó utóda a templomépitő ősöknek, akik néhány évtized alatt teleépitették templomokkal Magyar-Amerikát. Itt élünk az 5-ik század kapujában. Amerika földén a Magyar Református Egyház azt a kincset, amit ide hozott és itt épített most készül átadni angolul beszélő gyermekeinek, hogy gyermekei hitében tovább éljen a drága református hit. Én tiz évig jártam egy kedves kis templomba, hol a szemöldök fán ez az irás volt; “Épült 1770-ben a fenséges Mária Terézia királynő kegyelméből.” Most ujjongó szívvel léptem be egy templomba, ahol láthatatlanul ez az irás tündökölt a bejárat felett: “Épült Isten kegyelméből, a duquesnei hívek* áldozatkészsé géből I. Ma, amikor megilletődött szívvel ezt a kedves áhítatot keltő templomot felszenteljük, talán szokatlanul hat az én textusom. Templom nélküli városról beszélek akkor, amikor a ti szivetek csordultig van tele, hogy Isten meghallgatta imádságaitokat és megértétek álmaitok beteljesülését. A mi földi életünknek nagy ellentmondó igazsága, hogy mi azért építünk templomot, hogy egyszer a templom nélküli városba eljussunk. Imádságainkat, könnyeinket, a szivünket és az egész életünket beleépítjük egy-egy templomba, hogy majd egyszer megjelenhessünk abban a városban, ahol nincs templom. The Chancel. — A templom belseje.
