Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)

1954-03-01 / 3. szám

2 MAGYAR EGYHÁZ A keresztyén bojt . . . “Mikor pedig böjtöltök, ne le­gyen komor nézésetek, mint a kép­mutatóké, akik eltorzítják arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők bőjtölnek. Bizony mondom nék­­tek, elvették jutalmukat.” “Te pedig mikor böjtölsz, kend meg a te fejedet és a te orcádat mosd meg, hogy ne az emberek lás­sák böjtölésed, hanem a te Atyád, aki titkon néz, megfizet néked nyilván,” (Máté 6:16-18.) Ha vissza emlékszem gyermek éveimre, a testi táplálással kapcso­latosan a legkellemetlenebb nap­jaim az úgynevezett bojtos napok voltak. Nem tudom, mert hisz nem is tudhatom, hogy ezek a szürke napok kiben milyen hatást vál­tottak ki, de én semmi különöset nem találtam azokban. Édesanyám, aki a református hi­tet vallotta, hetenként kétszer tar­tott ilyen napot és mi, gyermekek, sokszor feltettük a kérdést: “Miért kell nekünk, reformátusoknak bőj­­tölnünk?” Gyermeki ésszel úgy gondoltuk, hogy böjtöljenek a ro­mánok, vagy a római katolikusok, mert ez az ő dolguk és nem a mi­énk. Napjainkban is sokan gon­­dolgoznak igy mind gyermekek, mind felnőttek. Ezzel kapcsolatban most már kérédezzük meg és nézzük meg a Szentirást, vájjon kell-é nekünk re­formátusoknak is böjtöt tarta­nunk? Hogy ezt tökéletesen meg­érthessük, először is tisztában kell lennünk a református szó fogal­mával és jelentőségével. Ki a refor­mátus? Vájjon az-é, aki “vastag­nyakú kálvinistának”, vagy liberá­lis gondolkozása keresztyénnek ne­vezi magát? Erre a válasz: sem az egyik, sem a másik. Az igazi re­formátus keresztyén az, amint azt annak idején tanultuk is, aki cse­lekedeteinek, nemkülönben hité­nek egyedüli zsinórmértékéül a Szentirást fogadja el. Református egyházi életünk az Isten Igéjéből fakadt és csak azt tartotta és tartja igaznak, amit az Ige mond. Aki az Isten Igéje és tanítása szerint él, az református keresztyén. Aki Ige nélkül próbál református lenni, abba a hibába esik, mint az az ember, aki hal­lotta, hogy a föld gömbölyű, de mivel gyarló emberi szemével la­posnak látta, nem hitte el. A református keresztyén egyház álláspontja a böjtre csak az lehet, amit a Szentirás mond. Azok, akik­nek a Reformáció kezükbe adta a Szentirást megtanulták, hogy van hamis, tévelygő böjt és van igazi böjt. A böjtölés hamis és té­velygő akkor, ha azt farizeus mód­ra, tisztán képmutatásként végez­zük. Az Ur Jézus erre nem egyszer rá is mutatott. Mit ér a HETEN­KÉNT KÉTSZERI BÖJT, ha szi­vünk tele van rosszindulattal és gonoszsággal. A nagy Kálvin taní­tása szerint ez a farizeusi böjt “nemcsak haszontalan és felesleges fáradozás, hanem a legnagyobb istenkáromlás is.” Hamis és tévelygő a böjt, ha azt az emberek előtt érdemszerzés vé­gett tesszük. Tüntetőleg bőjtö­­lünk ugyan a kitűzött napokon, de elfelejtünk imádkozni, az írás sze­rint jót cselekedni, sőt nem ret­tenünk vissza az istenkáromlástól sem. Erre maga az Ur Jézus azt mondja: “Nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, ha­nem, ami kijön szájából . . . Mert a szívből származnak a gonosz gon­dolatok, gyilkosságok, házasságtö­­törések, paráznaságok, lopások, ha­mis tanúbizonyságok, káromkodá­sok.” (Máté 15). A tüntető és té­velygő böjtről Kálvin János azt mondja, hogy “ez a legveszedelme­sebb babonaság.” TARTALOM - IN THIS ISSUE: Nagy Pál János: írás és Élet. — Bertalan Imre: Jézus él, mi is élünk! — Ur­­bán József: Békességre igyekezés. — Kannás Alajos: Békéért zörgetek. — Ko­vács István: A Bibliáról. — Ábrahám Dezső: Református böjt. — Őrállóul adtalak téged...” — Gyűlések. — ENGLISH SECTION: Dezső Abraham: Early Beginnings of the Reformation in Hungary. — Joseph Oláh, Jr.: Lukewarm Faith. — Stephen Kovács: The Holy Bible. — News. — Gyülekezeti Élet. — Az igazi böjt a lélekből önként fakad és lélek szerint való. Imád­kozás, mélységes bünbánat szüksé­ges elsősorban ahoz, hogy valaki tudjon bőjtölni. Csak a tiszta lel­kiismeret képes arra, hogy magát a testi vágyak kielégítésétől meg­vonja. A tiszta és bűntől mentes lélek Uid igazi böjtöt tartani, mert ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a böjt célja nem érdemszer­zés, vagy farizeuskodás, hanem szolgálat Istennek. A böjt nagy­szerűsége és fennköltsége akkor nyilvánul meg igazán, ha azt Isten országa építéséért, a keresztyén ügy előbbviteléért és felebarátaink segítségéért tesszük. Az igazi böjt nem nagyképűség, kényszerlemon­dás, hanem a szív őszinte megnyi­latkozása. Ez a böjt, vagyis az igazi böjt nem önmagáért értékes, ha­nem a célért hasznos és Istennek tetsző. A Szentirás szerinti igazi böjt gyakorlása szükséges és kívánatos mindazok számára, kik Isten or­szágának eljöveteléért naponta imádkoznak. Nagy Pál János Március, 1954 — Vol. 33, No. 3 Published monthly except June-July and August- September when bi-monthly, by the MAGYAR EGYHÁZ Publishing Company Publication Office: 25 Winant Place Staten Island 9, New York Telephone: TOttenville 8-2594 Editor-in-Chief—Főszerkesztő fDR. VINCZE KÁROLY, Archdean Editor—Szerkesztő BERTALAN IMRE Business Manager ÁBRAHÁM DEZSŐ 143 Norman Ave., Roebling, N. J. Contributors—Munkatársak The Ministers of the F. M. R. Church in America. Reentered as second class matter, October 10, 1952, at the Post Office at Staten Island, New York, under the act of March 3rd, 1879. Subscription—Előfizetés évi $2.—yearly. ÍRÁS és ÉLET

Next

/
Thumbnails
Contents