Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-12-01 / 12. szám
MAGYAR EGYHÁZ 3 HARMINC ÉVES HATÁRKŐNÉL . . . BÉKY ZOLTÁN, főesperes. Mélységes hálával — ami megtartó Istenünk iránt — állunk meg ennél a SU-éves határkőnél, melyhez közösségünket az isteni kegyelem eljuttatta és ajkunkon feltör a pusztai vándorlások népének hálaadó imádsága: “Ében Háézer!” “idáig segítségül volt nékünk az Ur!’’ Harminc esztendő rettentő küzdelmei, harcai, és megpróbáltatásai között: Ö tartott meg, Ő őrzött meg és segített meg minket. Legyen áldott érte az Ő háromszor szent neve. Egyházunk 30-éves történetének és küzdelmes múltjának ismertetésére és méltatására Borshy Kerekes Györgyöt, egyházunk egyik alapitó lelkészét, volt esperesét, és Daróczy Sándor volt főesperest kértük fel. En ezen a helyen csak néhány tényt óhajtok leszögezni és néhány üdvözlő szót szólni. Egyházunk 30 esztendős múltjának legnagyobb bizonysága, az, hogy nem a mi, hanem az Isten akarata volt az, amely ezt az Egyházat itt az Uj Világ földjén életre hívta, hogy erős vár, menedékhely, világitó torony legyen, nemcsak itt, hanem a világ minden táján szétszórt árva, bujdosó magyar református gyermekei számára. S mert az Ö akaratából van, úgy sem a múltban sem a jövőben a poklok kapui sem vehetnek rajta diadalmat. A Független Amerikai Magyar Református Egyház az Isten akaratából és kegyelméből él és áll, önálló és független. Szervezetében, alkotmányában, rendjében és hitvallásaiban a kálvini reformációval egyidős, történelmi Magyar Református Egyházzal azonos: szervezett egyháztest. Ezt ma már nem vonhatja kétségbe senki. Ezt boldogan tudják és elismerik, — különösen ma — a rabságban szenvedő ősi földön. Tudják és elismerik Kálvin városában. Tudják és elismerik Dél-Amerikában, Canadában és a világ minden táján szétszórt árva magyarok. Tudják és elismerik és egyenrangú tagként felvették református nagyobb amerikai telekezetek. Tudják és elismerik, egyenrangú tagként tekintik evangéliumi és történelmi, kálvini elkötelezettségüket szigorúan vevő református világszervezetek. A Független Amerikai Magyar Református Egyház ma már a világ protestáns keresztyénségének legmagasabb fórumain is elismert és megbecsült Egyház. Az alapítók és építők, akikre kegyelettel emlékezünk ezen a nagy napon drága örökséget szereztek és adtak át nekünk. Ók elmentek . . . amaz örök hazába . . . és mi is el fogunk menni egyszer, de a magyar református vallás megmarad és élni fog, mert Isten akaratából van, Aki nagy szent hivatást adott benne nekünk. Isten világitó toronynak rendelte a sötétségbe vesző nagy magyar éjszakában; szigetnek a viharos, mindent elnyelni akaró óceán közepén. Ne félj Független Magyar Református Anyaszentegyház! Amig hited van, van jövőd! Amig sziklaként állsz, megtörnek rajtad a viharos tenger hullámai! Az az Isten, aki 30 esztendő küzdelmei, viharai között megőrzött, meg fog tartani ezután is. Aki megáldott, meg fog áldani ezután is! Én, mint a ti főesperesetek ezen a nagy jubileumi évfordulón a mi megártó Istenünk leggazdagabb áldását kérem egyházunkra, egyházunk vezetőire, köz- és tanácsos rendjeire és minden egyes tagjára! "AMINÉL DRÁGÁBB NINCSEN SZALAY FERENC, Egyházkerületi Főgondnok. A jó Isten végtelen szeretetéből és gondviselő akaratából a Független Amerikai Magyar Református Egyházkerület áldásokban gazdag életének harmincadik évfordulójához érkezett. Szivem legmelegebb szeretetével köszöntőm a Független Amerikai Magyar Református Egyházat, minden gyülekezetét s annak minden rendű és rangú tagját. Amikor a harminc esztendő alatt megtett útra visszatekintünk, hálatelt szivvel kell köszönetét mondani a seregek Urának a gondviselésért. Azoknak, akik a Független Egyház bölcsőjénél bátor lélekkel tettek hitet, hogy őseink örökét megtartják, Pál apostol hitével fogtak neki a küzdelmes munkának mondván: mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít, boldog megelégedéssel tekinthetnek vissza a küzdelmes útra és büszkén mondhatják: megérte, hogy függetlenek maradtunk. Ősi Sionunkat megtartottuk, fejlesztettük és ma ékes csillogással hirdeti a népek óceánjában, hogy él az Isten, él a kálvinista magyar lélek és bizó hittel teszünk fogadalmat a harminc esztendős mérföldkőnél, hogy “azt, aminél drágább nincsen, el nem adnám semmi kincsen”, ahogy azt a konfirmáció alkalmával megfogadtuk. Testvéreim, Isten lelke volt az, ami erőnket megsokszorozta és képessé tett bennünket a feladatok elvégzésére, Isten lelke és a krisztusi szeretet ereje győzte le az elébünk tornyosuló rengteg akadályt és vezérelt bennünket az ünnepi dátumhoz. Bízva hiszem, hogy a jubileumi istentiszteleten a Független Egyház minden tagja Istennek tetsző módon mond köszönetét az eddigiekért és kéri a Gondviselés segítségét a továbbiakra. A Független Református Egyház a legnagyobb egyetértésben egyenrangú félként vesz részt az amerikai református életben. Lélekben egyek vagyunk minden magyar protestáns testvérünkkel. Szomorúan, de öntudatosan kell megállapítanunk nem rajtunk múlott, hogy szervezeti egység nem jött létre. Ennek megteremtéséért egy pillanatig sem szűnünk meg dolgozni. Vajha a Mindenható Isten hozzásegítene a nagy magyar református egység megteremtéséhez. Milyen áldott dolog volna és milyen nagy erőt képviselne az egységes magyar tábor egy püspökség vezetése alatt. Mindaddig, amig ez meg nem teremtődik, együtt dolgozunk a többi magyar gyülekezetekkel az Országos Presbiteri Szövetségben és a többi magyar intézményben. Testvéreim, a Független Amerikai Magyar Református Egyház büszke arra, hogy beírta a magyar nevet az amerikai protestáns egyházak történetébe, amelybe a többi magyar református egyházak a magyar név alatt nem kerülhetnek bele, csupán számukkal nevelhetik annak az egyháztestnek létszámát, amelyikhez tartoznak. Hittel hiszem, hogy Istennek tetsző munkát végeztünk és munkánkat áldás kisérte. Amikor szivem szeretetével mégegyszer köszöntőm a Független Református Egyház minden tagját a jubileum alkalmából, kérem a Gondviselés megsegítő erejét a további munkánkhoz is.
