Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)

1954-10-01 / 10. szám

MAGYAR EGYHÁZ

11

esetre lelkipásztori munkára legégetőbb szükség van.

Feladatnak ennyi is elég. Siloám tavunk van, betegünk is bőven van. Most már csak azt várjuk, hogy megmozduljanak a vizek. . . .

TÖBB BÖLCSESSÉGET. A Lelkészegyesület tavalyi gyűlésének egyik eléggé kényes tárgya az volt, hogy milyen álláspontot foglaljon el református közösségünk a csonkamagyarországi Egyháznak a Református Világszövetség princetoni és az Egyházak Világtanácsa evanstoni gyűléseire kiküldendő képviselőivel szemben. Magas színvonalú vita után az egyhangú határozat az volt: az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület eltekint attól, hogy a csonkamagyarországi Egyház képviselőit nyilvános szerepeltetéssel terhelje, mivel hazatértük után esetleges kijelentéseikért okkal vagy ok nélkül felelősségre vonhatják őket. Hasonlóképen szükségtelennek tartja a Lelkészegyesület azt is, hogy gyülekezeteinknek a hivatalos Amerika felé kelljen esetleg magyarázkodnia.

Ez a határozat nyitva tartotta az ajtót arra, hogy akik épen úgy óhajtják, azok mint magán személyek a kiküldöttekkel a kapcsolatot felvegyék.

Fegyelmezetlenségünknek szomorú bizonyitéka, hogy ezt a határozatot (talán azért, mert azonnal nem publikáltuk), egyesek (jóindulatukat nem vonjuk kétségbe) nem igy adták tovább és nem igy jutott át a rádión keresztül Európába sem. Még tovább menve, sajnos, voltak kívülállók, akik ártó szándékkal nyúltak az ügyhöz. Az eredmény az lett, hogy a csonkamagyarországi küldöttség a Református Világszövetség princetoni gyűlésére egyszerűen nem jött ki s ott a magyarországi Egyházat hivatalosan igy a csehek képviselték! Az Egyházak Világtanácsa evanstoni gyűlésén pedig a magyarországi képviselők megjelentek ugyan, de akkorára azzal a váddal, hogy “kommunisták”, olyan veszett hiröket keltették, amiből kizárólag csak a kommunisták nyertek.

Nem tisztünk, hatáskörünkbe sem tartozik annak a megállapitása, hogy a magyarországi kiküldöttek: Bereczky Albert, dr. Papp László és különösen Péter János kommunisták-e, vagy sem. Ellenben tisztünk és kötelességünk annak leszögezése, hogy a Lelkészegyesület valóban bölcs álláspontjának nem annak intenciója szerint való továbbadása s még inkább a magyar kiküldöttek nem reformátusok által történt szükségtelen befeketitése ártott úgy a magyar, mint a magyar református ügynek, mert a kívülállók és Amerika felé is az a látszat, hogy a csehek például csak szinleg kommunisták, ellenben a magyarok meggyőződésből! Urak, magyarok! Több bölcsességet kérünk!

IMA A VILÁGBÉKÉÉRT. Az evanstoni világgyülés egyik főszenzációja Eisenhower elnök volt. Nem azzal, hogy gyűlést megjelenésével tüntette ki, hanem azzal, amit mondott s amit később — a világ minden népéhez intézve — megismételt. Akik u. n. kemény beszédet, pláne kardcsörtetést vártak tőle, azok csalódtak s különösen csalódtak a vasfüggyöny mögötti világ urai. Ezek évek óta monopolizálják ezt a szót, hogy béke s közben hol itt, hol ott robbantanak ki háborút. Nos, a moszkvaiak nem szélmámoskodhatnak tovább a békével. Eisenhower szavukon fogta őket. Mi tényleg békét akarunk. Imádkozzunk hát érte szívből, mindannyian a föld kerekségén s akkor lesz békesség, S ha valaki azt gondolja, hogy ez csak jámbor óhajtás, mert a kommunisták is másként értelmezik a békét, mi is: azt válaszoljuk, hogy Isten csak egyként értelmezi s ennek a világnak az Ő értelmezése szerinti békére van szüksége. Ezért pedig érdemes imádkozni.

VIKTOR JÁNOS MEGHALT

Nagy veszteség érte a magyar református egyházat az 1954 junius 29-én 66 éves korában elhunyt Viktor János elvesztésében. Tanulmányai otthon való elvégzése után itt is járt a princetoni theologián és azóta sokszor megfordult nemzetközi világ konferenciákon. Nagyapja a Brit és Külföldi Bibliatársulat vezetője volt, édesapja pedig Magyarországi vasárnapi iskola mozgalom úttörő munkása. Ifjú lelkész korában a Magyar Evangéliumi Diákmozgalom szolgálatában végzett óriási munkát, 1925-től 32ig Budapesti Theol tanár, majd Szabadság téri lelkész a fővárosban, azután újra tanár a theologián. 1949-től Szerkesztette a “Csendes perceket”, “ Boldog Rabság” c. a Filippi levél magyarázatát irta meg, több kötet prédikációt adott ki. Küldöldi építő könyvek sorozatát fordította le és adta ki. Lapot szerkeszett. Szinte alig van az egyházi életnek olyan területe, ami Viktor János érdeklődését kikerülte volna. Amikor innen a távolból emlékezünk meg néhai Viktor Jánosról áldjuk az örökkévaló Istent, aki benne a magyar református egyházáért élő és oly sok áldozatra kész szolgát adott. Az Ur Isteen adjon uj vezetőket óhazai és itteni magyar református Sionunk számára.-------------o------------“MI NEM HELYESLÜNK akármiféle irásmagyarázást . . . Csak is azt az irásmagyarázást ismerjük el igazhitűnek és valódinak, amely magokból a szent iratokból van merítve, ami a hit és szeretet szabályával megegyez és főképpen Isten dicsőségére s az emberek idvességére szolgál.”

“E szerint mi nem becsméreljük a görög és latin egyházi atyák irásmagyarázatát, sem az ő vitatkozásaikat és a szent dolgokról való értekezéseiket — amennyiben a szentirással megegyeznek — nem vetjük el; de kíméletesen elfordulunk tőlük, ha észrevesszük, hogy a szent iratoktól eltérő vagy ezekkel ellenkező dolgokat adnak elő. És nem gondoljuk, hogy ezzel valami méltatlanságot követünk el ellenök; mert ők magok mindannyian egyértelmüleg azt akarják, hogy irataikat ne tekintsük egyenlőnek a kánoni iratokkal, sőt inkább azt parancsolják, hogy vizsgáljuk meg: mennyiben egyeznek vagy ellenkeznek azok a szent iratokkal, és követelik, hogy amik a szentirással megegyeznek, azokat elfogadjuk, amik pedig attól eltérnek, azokat mellőzzük. Hasonló módon tárgyalandók az egyházi gyűlések határozmányai vagy kánonai is.”

“Annakokáért nem türjük, hogy vallási vitákban vagy hitbeli dolgokban az egyházi atyák puszta nyilatkozataival, vagy az egyházi gyűlések határozmányaival, még kevésbbé, hogy a bevett szokásokkal vagy az ugyanazon véleményen lévő nagy számával, vagy valami régi eredetű rendelettel zaklassanak bennünket.”

“Hitbeli dolgokban tehát nem ismerünk el más bírót, csak egyedül az Istent, aki a szentirásban kijelenti, mi az igaz, mi a hamis, mit kell követni, mit kell kerülni. E szerint mi csakis lelkiképpen gondolkozó embereknek az Isten beszédéből merített nézeteibe nyugszunk bele.”

jóleső, józan és józanitó szavak ezek. Honnan vettük őket? A Második Helvét Hitvallásból. Ez a reformáció szava. Sok agyban, lelkésznevelő iskolában, egyházban, szószékben, előadásban elfelejtett szavak. Számunkra egyénileg és közösségileg is érvényes szavak. Minden más lehet érdekes, csak nem érvényes.