Magyar Egyház, 1954 (33. évfolyam, 2-12. szám)
1954-10-01 / 10. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 len tét röviden a következő: Cullmann: az idő egyenes vonal, az örökkévalóság végtelen hosszú idő; Barth: az idő relativ fogalom, az örökkévalóságban nincs idő.) Cullmann theológiájának meghatározói az időről való felfogása és az üdvtörténeti vonal kidomboritása. Az üdvtörténeti theológia önmagában véve nem uj: első képviselője Irenáus volt, a nagy antignosztikus lyoni püspök, akinek hatása még Augusztinuson (1. a 91. zsoltár magyarázata) és Nicetáson is látszik (1. a Credo magyarázatában a “rekapituláció” gondolata.) A múlt századbeli német “Heilsgeschichtliche Schule” ugyanezen a vonalon haladt, s Cullmann ezt a vonalat vette fel és tette theológiájának alapjává. E szerint tehát a Biblia időfogalma egy egyenes vonalhoz hasonlítható, mely a végtelenből jött a teremtésig, halad a világ végéig és azon túl az örökkévalóságba. Az idő középpontja Jézus Krisztus, Őfelé haladt az idő, s Ő után is minden reá való tekintettel történik. Az időnek ezen az egyenes vonalán Isten kijelentése történelem, azaz esemény, amely Isten által meghatározott kedvező időben játszódik le. Jézus Krisztus élete Isten kijelentése, Krisztus halála az üdvösség biztositéka, s igy a megváltás nem absztrakt fogalom, hanem az időben banális egyszerűséggel lejátszódó és megismételhetetlen esemény, amelynek örök értéke van. Jézus Krisztus halála, feltámadása, az egyház alapjainak a megvetése, mind ide tartoznak az üdvtörténet középpontjába. — Ebbe a koncepcióba állitja bele Cullmann a Péter kérdést is. Ezek szerint tehát Krisztus valóban Péterre, a Kősziklára épiti az Anyaszentegyházat: Péter veti meg az egyház alapjait, melyre az egész későbbi egyház épül. Fundamentumot azonban csak egyszer lehet vetni, s ez már megtörtént. Péter utódlásának a kérdése alaptalan és nincs is szükség rá, mivel az üdvtörténetben reá kimért munkát ő elvégezte. A római kathólikus theológia a pápaság dogmájánál ugyanazt a hibát követi el, mint az urvacsorai trassubstanciáció tanban: egy, a múltban lejátszódott üdvtörténeti eseményt át akar vetíteni a jelenbe, ahelyett, hogy a reájuk való visszatekintéssel (“in remembrance of me”) igazítaná önmagát állandóan az üdvtörténet középpontja felé. Az üdvtörténeti theológia lényeges elemévé tette Cullmann a kiválasztás és helyettesítés alapelvét. Isten megváltói munkájának, mint történésnek lényege egy kisebbség kiválasztása az egész megváltása céljából. Kiválasztatik először egy nép, azután ezen belül egy progresszív redukciós folyamattal egy u.n. “maradék” és ez is leszűkül Deuterojesajásnál az “Ebed Jahveh”-ra, Dánielnél pedig az “Ember fiára”. Ez az Egy lép be a történelembe a názáreti Jézus személyében, aki a maga megváltói halálával azt a feladatot tölti be, amire tulajdonképpen az zsidó nép választatott ki. Itt éri el az üdvtörténet a maga középpontját, s innen megy tovább, azzal a változással, hogy a fejlődés ezentúl nem a többségből az Egy-felé, hanem megfordítva, az Egyből kiindulva progressziven halad a többség felé, úgy azonban, hogy ez a többség az Egyet jeleníti meg. Ez az apostolok, az egyház, az Egynek, Krisztusnak a teste, amely az emberiség számára a “szent nép” feladatát kell bevégezze. Ez a fejlődés éri el csúcspontját a megváltott emberiségben, az uj égben és uj földben. (1. “Christus und die Zeit” S. 99. ff.). — Ennek a gondolatnak az alkalmazása Cullmann Petrus könyvében a következő formát nyeri: Krisztus a középpont, az Egy. Innen indul ki (illetve megy tovább) a fejlődés a több felé. Ez először az apostolok kiválasztásában nyilvánul meg, a speciális apostoli minőségben és megbízatásban. Innen halad a vonal tovább az Egyház, stb. felé, s ez világos is. Cullmann előadása szerint azonban Péter személyében belép egy újabb redukciós folyamat: ő a tizenkét apostolnak a reprezentánsa, ő a tizenkettő közül “kiválasztott” mintegy a tizenkettő “helyettese”, egészen speciális megbízatással és hatalommal. Ezen a ponton a különben logikus vonal érthetetlenül törik meg, még akkor is, ha Péter szerepe időileg korlátozott. Ha Krisztusból kiindulva már megindult a fejlődés a többség felé, miért kell ennek ismét Péter személyére leszűkülni s benne ismét mint “Egyben” az egyház alapjának megvetőjét látjuk, akire aztán progresszív fejlődéssel épül az egész egyház? Az ellentétnek talán abban kell feloldódnia, hogy az egyház az apostolok fundamentumára épült, és ebben az alapvetésben volt Péternek egy üdvtörténetileg egyedülálló megbízatása. Cullmann könyve Péter apostolról egy esztendővel ezelőtt jelent meg Svájcban. Hatása váratlanul nagy volt, egész Európában. Mind protestáns, mind kathólikus oldalról nagy figyelmet szentelnek ennek a könyvnek, annyira, hogy a hozzá beérkezett reakciókkal éppen ezekben a napokban Cullmann külön szemináriumban foglalkozik a baseli egyetemen. Az az érzésünk, hogy ez a könyv komoly mértékben járult hozzá a Péter-kérdés, valamint a Mt. 16-18 és azzal kapcsolatban felmerült problémák tisztázásához. Reméljük, hogy az angol nyelvű fordítás hozzáférhetővé teszi ezt a nagyjelentőségű müvet az angol nyelvű olvasóközönség számára is.--------•-------AZ AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUS LELKÉSZEGYESÜLET ELNÖKÉTŐL Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület szeptember 7 és 8-án tartotta ezévi rendes gyűlését Ligonierban. A gyűlés főként a két nagy világkonferencia: a princetoni és az evanstoni jegyében zajlott le. Az első nap Nt. Harangi László, pittsburghi lelkipásztor tartott előadást az úrvacsora tanáról. Délután Nt. Hamza András, daytoni lelkipásztor számolt be a princetoni gyűlésről. Majd Nt. Apostol János, a brazíliai magyar reformátusok lelkipásztora ismertette egyházának helyzetét és problémáit. Vacsora után tábortűznél gyűlt össze a lelkipásztorok és vendégek szép számú csoportja esti áhítatra. A zsoltáréneklést Nt. Kecskeméthy József vezette, bibliát olvasott és Igét magyarázott Nt. Kecskeméthy József, Ady Endre istenes verseiből Nt. Hamza András olvasott fel. A mindenki szivében mély nyomot hagyó imaközösség után Nt. Daróczy Sándor elnök áldotta meg a pihenni térő sereget. A második nap első előadását Nt. Padi Gyula homesteadi lelkipásztor tartotta. A princetoni gyűlés eredményeit fejtegette, valamint a magyar delegátusok magatarásá és bizonyságtételét elemezte. Nt. Csordás Gábor, poughkeepsiei lelkipásztor az evanstoni konferenciáról adott beszámolót. A gyűlés részletesen vitatta a közösen kiadandó konfirmációi káté és liturgiás könyv kérdését. Miután mindkettőnek a kiadását a gyűlés nagy többséggel kívánatosnak tartotta, bizottságot nevezett ki az előkészületek megtételére. A javaslatok bizottsága, melynek elnöke Nt. Vasváry Ödön, előadója pedig Nt. Hamza András volt, tette meg jelentését. A pontok részletes megtárgyalása után a gyűlés a következő határozatokat hozta: 1. Az Amerikai Magyar Református Lelkészegyesület és az Amerikai Magyar Református Presbiteri Szövetség értesültek Főtisztelendő Varga Béla és Dr. Fábián Béla uraknak az amerikai sajtóban tett nyi
