Magyar Egyház, 1953 (32. évfolyam, 1-10. szám)
1953-08-01 / 8. szám
MAGYAR EGYHÁZ 7 DR. SOÓS GÉZA. Részemre az volt a döntő ajánlólevele, hogy elnöke volt annak a “Soli Deo Gloria” Diákszövetségnek, amelynek egyik alapitó tagja voltam. A Szövetség célja az volt, hogy a hitvallásos, történeti magyar református keresztyén kegyesség, élet- és világnézet zászlaja alatt tömörítse és öntudatositsa a jövendő magyar református értelmiséget. Eredeti mértékeink minden tekintetben olyan ideálisak és magasak voltak, hogy ebben a szervezetben elnöknek lenni kellett jelentsen valamit, mindn politikai méltóságnál többet. Ezen a szemüvegen keresztül néztem, mérlegeltem Dr. Soós Gézát. Mind többet és többet láttam benne a Soli Deo Gloria emberéből. Lassanként mind többek és többek kévéje hajolt meg az ő józsefi kévéje előtt. Hisszük, maradandó bizonyság rá a Szabad Magyar Református Világszövetségének létrejötte. És ime, hirtelen elvétetett tőlünk. Élete delén, még sok szolgálat ragyogó képességével és készségével. Kifürkészhetetlen titka ez Annak, akié egyedül a dicsőség életünkben is, halálunkban is. AZ A.M.SZ. ÉS AZ EGYHÁZAK. Bevett szokás, hogy amerikai magyar életünk három fenntartó oszlopának az egyházakat, az egyleteket és a lapokat tekintsük. Most, hogy az Amerikai Magyar Szövetség washingtoni konvencióján jártunk, alkalmunk volt betekinteni abba, hogy a három fenntartó oszlop közül az első — az egyház — mennyi fenntartást nyújt a Szövetségnek. Hát bizony hihetetlenül, elképpesztően és megszégyenítően keveset. Annyira keveset, hogy noha tudjuk a pontos összeget, egyházaink és a Szövetség elleneseinek kárörvendezésére nincs lelkünk leírni azt. Ha a Szövetség közleményeit ingyen közlő lapok felszámítanák csak nyomdai költségeiket, kiderülne, hogy még az állandó anyagi gondokkal küzdő legkisebb helyi és heti lap is több támogatást nyújt a Szövetségnek, mint az egyházak együttvéve, már legalább is rendszeres évi tagságdijban, költségvetésben biztosra vehető támogatásban. Mi ennek a rettenetes közönynek az oka? Az, hogy földhöz szoritottan szegények volnának az egyházaink: nem. Az, hogy a Szövetség nem az egyházias gondolkodásnak megfelelő politikai és társadalmi gondolkodást képviselné: szintén nem, mert pontosan azt képviseli. Az ok lehet egyszerű feledékenység; a kegyesség olyan értelmezése, mintha annak semmi köze nem volna a mennybéh üdvösségen kívül semmi máshoz; végül a közösségi magyar gondolat teljes veszni hagyása. A feledékenység, tulkényelmesség, a kegyesség világnézeti odlalának mellőzése antikálvinizmus, a magyar gondolat veszni hagyása a legégbekiáltóbb hálátlanság, mert e gondolat életelevensége nélkül egyetlen egyházközségünk sem született volna meg, sőt ma is nehéznek érezné létezhetését. Az év vége közeledik. A zárszámadásokat rendszerint papjaink készítik el. Mielőtt a működésűkre előnyös fényt vető évvégi maradványokat leírják, gondolják meg és egyháztanácsaikkal is gondoltassák meg, hogy nincsen-é még abban egy pár jó szívvel kiutalandó dollár az Amerikai Magyar Szövetségnek is. Ha minden egyház csak 10-20-50 dollárt adna is évenként, egészen másképen nézne ki az egyházak rekordja, amerikai magyar életünk “fenntartó” jellege, a Szövetség pénztári adatainak a tükrében. A MAGYAR NEMZETI BIZOTTMÁNYT sok kritika érte azért, hogy nem emberekre, hanem pártok szerinti arányszámozásra építette fel magát. Kifogásoltatott, hogy alkotó tagjai nem személyi értékükben, hanem pártképviseleti mivoltukban jöttek számításba; hogy a választás nem a feladat és az ember párosításából, hanem a tisztségek arányszámos kiosztásából állott. Ebben sokan hatalmi politikát, óhazai áfiumot láttak. Nos, legyen ez a módszer rossz avagy jó a tény az, hogy újabban minden közéleti szervünk gyűlésén ezzel találkozunk. Akármilyen gyűlésről legyen szó, annak a tárgyalási levegőjét azonnal megrontja, a tárgyalás bármily fontos anyagát messze a háttérbe szorítja a tisztségekért való tülekedés, paktálás, felvonulás, arányszámozás. Jóllehet szervezeteink örülhetnek, hogy tisztségeik kívánatosak (akár fizetettek, akár nem), a helyzetnek mégis megvannak a veszedelmei. Veszedelem fenyegeti gyűléseik méltóságát, alkotó munkára képességét. Mellesleg mind több és több olyan ember szolgálatától eshetnek el, akinek az ilyen törtetést, tülekedést nem veszi be a gyomra. EDDIG PÁRATLAN ELISMERÉS érte az amerikai magyarságot és az a gyanúnk hogy összesen talán 12 amerikai magyar sem vette észre. James F. Byrnes volt államtitkár, jelenleg dél-karolinai kormányzó beszélt október 5-ikén az Egyesült Nemzetek new yorki gyűlésén. Noha a jelenlegi körülmények között az Egyesült Államok nevében ellenezte Magyarországnak és a Szovjet által pártolt több országnak az Egyesült Nemzetek szervezetébe tagul felvételét, Magyarország népéről mégis a legmelegebben beszélt. Azt mondotta a két országról (Amerika és Magyarország), hogy azokat “a vér és kultúra régi szálai” fűzik össze. Kik szolgáltatták ide a magyar vért és a magyar kultúrát? Mi, amerikai magyarok. íme, hivatalosan, óhazánk és a világ szemébe mondottan ismertettünk el, mint az amerikai nemzettest egyik alkotó része. A két ország közötti viszonylatban tudóinkkal először hangzott el ez az igazság. VALAHÁNYSZOR A BIBLIA középiskolai (public school) használatáról van szó, a tiltakozók, az ügyet bíróság elé vivők között mindig ott van egy-két zsidóvallásu polgártárs. így van ez jelenleg is, például New Jersey államban. A Biblia terjesztéséről közismert Gideonitákat perrel akarják eltiltani attól, hogy köziskolákban Bibliákat vagy szentirási részeket oszto-
